Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.
Ülésnapok - 1896-361
961. országos fltós 1898. teszik. Hanem elteszik a múzeumba. Ennek az emlékműnek sincs más méltó helye, mint a múzeum. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Győződjék meg", t. miniszter úr, hogy sem pártállás, sem taktika, sem más ilyenféle irányzatok minket ezen kérdésnél nem vezetnek. Vezet az őszinte jóakarat, hogy azon viszony, a mely hála istennek a király és nemzet között ma fönnáll, ilyen botrányos dolgokkal meg ne háboríttassák. (Élénk hélyesés a bal- és szélső baloldalon.) És miután annak, — ha nem is oka — de azért, a mi történt és történik, egyenesen a miniszterelnök úr felelős, én is csatlakozom Holló Lajos t. képviselőtársam azon kijelentéséhez, hogy itt a házban békesség addig sohasem leszen, a mig a miniszter úr azt a helyet elfoglalja. (Élénk helyeslés a bal- és szélső báloldalon. FölkiáltásoTt: Szünetet kérünk!) Elnök: Öt perez szünet. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Gróf Apponyi Albertet illeti a szó. (Halljuk ! Halljuk !) Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Nagyon sajnálom, hogy a t. ház szombaton nem járult Holló Lajos t. képviselőtársamnak azon kívánságához, hogy ez az ismert szoborügy külön napirendre tűzessék és ott oly megbeszélés tárgyává tétessék, a melynek folytán, ha a kormánynak lehet olyan nyilatkozata, a mely a minden oldalról támadt érzékenységet megnyugtatni képes, ez a megnyugvás előidézhető lett volna, és elkerülhető lett volna az, a mit a magam részéről kerülni kívántam, hogy az a nagy politikai vita, a melynek küszöbén állunk, hogy az indemnitási vita mintegy szaturálva legyen avval az izgató anyaggal, melyet ez a szoborügy ebbe belevinni fog. Minthogy a ház nem járult hozzá Holló Lajos t. képviselőtársam indítványához és én ezt az utóbbit, hogy tudniillik az indemnitási vita felett uralkodjék az a szoborügy, a magam részéről kerülni óhajtom, nem marad egyéb hátra, mint hogy rövid megjegyzéseimet, a melyeknek tartalmát, úgy tudom, az én politikai barátaim is helyeslik, és azokról előzetes tudomással bírnak, napirend előtti felszólalás formájában tegyem meg. (Halljuk! Halljuk!) Hogy az az intézkedés, a mely a hadseregnek ismert parancsában találja kifejezését, helytelen, a magyar nemzeti érzelemre nézve bántó, azt fejtegetnem, a felett immorálnom annál kevésbé szükséges, mert hiszen, gyengébb formában, de félre ismerhetlenííl a honvédelmi miniszter úrnak minapi beszédében a hadügyminiszter urnak ez az intézkedése, legalább a forma tenovember 21-én, hétfőn. gyj kiotetében, dementit nyert, annak helytelensége konstatáltatott. De, t. képviselőház, nem a közös miniszterek vannak első sorban hivatva, (Igaz! Úgy van!) hogy a magyar nemzeti önérzetnek integritása, és hogy azoknak az érzelmi konfliktusoknak elkerülése felett őrködjék, (Igaz! Úgy van ! balfelöl.) a melyek igen alkalmatosak, különösen olyan kényes és nehéz közjogi hely zetben, mint a minőben Magyarország van, az egész politikai életet ham ; s irányba sodorni. E felett őrködni, minden ilyen konfliktust lehetőleg megelőzni és elhárítani első sorban a magyar kormánynak, (Igaz! Úgy van! bál felöl.) főleg pedig a magyar kormány fejének, a miniszterelnöknek kötelessége. (Igaz! Ugj van ' Élénk helyeslés balfelöl.) A jelen esetben pedig a magyar kormány fejének felelőssége nem csupán állása közjogi természetéből folyik, a mely állásnak közjogi természetében az is benne van, hogy annál az alkotmányjogi viszonynál fogva, a melyben a közös miniszterekkel áll, a közös minisztereknek politikai fontosságú tetteire befolyást gyakorolni nemcsak jogában, de kötelességében áll. (Igaz! Úgy van! balfelöl) De a jelen esetben a miniszterelnöknek a felelősségét még külön az állapítja meg, hogy midőn az a nagylelkű és bizonyosan a legnemesebb fejedelmi motívumokból eredő királyi elhatározás, a mely az úgynevezett Hentzi-szobornak áthelyezésére vonatkozik, megjelent, mindjárt az első pillanatban ott látjuk az igen tisztelt miniszterelnök urat, a ki ezt az elhatározást egy bizonyos mise en scéne-nel az Erzsébet királyné szobor-bizottságban bejelenti, és az ő híveinek egy része által több buzgalommal, mint jóizléssel siet azt a maga politikai czéljaira kizsákmány oltatni. (Igaz! Úgy van! Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Nagy zaj. Elnök csenget.) Akár a miniszterelnök urnak direkt tanácsára érlelődött meg ez a fejedelmi elhatározás, akár egészen spontán, a királyi kedélyből és a királyi nemesszivűségből eredt, de mindenesetre az első, a kivel közölve lett, a ki arról tudomással bírt, és a kinek a koronát arról tanácsosai, felvilágosítással ellátni kötelessége volt, a miniszterelnök volt. (Igaz! Úgy van! balfelől.) És akkor a politikai előrelátásnak a legprimitívebb követelményei szerint is neki ennek az ügynek a továbbfejlődésére nézve ki kellett terjeszkedni előrelátó gondosságával, neki tudnia kellett, hogy egy szobrot el nem lehet távolítani a nélkül, hogy azt máshová át ne helyezzék, tudnia kellett, hogy ez az áthelyezés bizonyos módozatok mellett kell, hogy történjék, és azért az ügynek minden további fázisára nézve neki olyan tanácscsal és olyan megállapodott tervvel kellett szolgálnia, a mely meggátolja azt, hogy az a nemes fejedelmi elhatározás, a mely bizo-
