Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-361

391. országos ülés 1898. november Sí-én, hétffin. 267 házban arról a részről elhangzani oly dicsőítő szózatot, olyan himnuszt és zengedezést azok részéről, a kik a magyar ügyért küzdöttek és véreztek el, nem láttam még senkit önök és a hatalmon levő egyének közfíl, a kik csak szerény látogatásukkal is megtisztelték volna azon hősök szobrait és emlékműveit, a kik a magyar nemzeti ügyért vérzettek el. Pedig az önök látogatása nem volna olyan fejedelmi jelentőségű tény, nem volna az elismerésnek, hálának és kegyeletnek különös kitüntetése, hanem egyszerűen köteles kegyelet volna magyar emberek részéről. Önök azonban azt hiszik, hogy ez feszélyességet okozna, ezért magyarázható meg az, hogy a magyar parlamentben nem hangzóit el a kormány részéről a magyar szabadsághősök emlékének dicsőítése, de igenis elhangzott egy egész ülésen keresztül Hentzi emlékének dicsőítése. (Felkiáltások a szélső hátoldalon: Szégyen, gyalázat!) Egy magyar alkotmányból kifolyó állást betöltő miniszter használja fel az alkalmat, hogy itt óraszámra dicsőítse annak hősiességét és emelje annak diesőségét, a ki lehetett hős, de mivel a magyar szabadság ellen küzdött a magyar nemzettel szemben, hitszegő és áruló volt, a miről akta nélkül és aktákkal ebben a nemzetben minden ember meg van győződve. (Igaz! Úgy van! a hal- és szélső halóidalon.) Nincsen akta arra sem, a t. honvédelmi miniszter úr szerint, hogy az Hentzi-emlék, pedig a bécsi és a magyar hivatalos lapban, midőn az abszolút korszakban lelepleztetett, mint Hentzi-emlék leleplezése lett, a mint ezt Hentaller Lajos t. képviselőtársam mondotta, közhírré téve, dombormtíben lett kiállítva és a jelenlevők között kiosztva, mint örök emléktárgy. Ez sem aktaszertí a t. miniszter úr szerint, mert nem vág bele abba a ^tisztázási és dicsőítési rendszerbe, a melyet ő a nemzet ezen ellensége ellenében követni jónak látott. Neki nem vág be egy Kossuth Lajos leveleiben, beszédeiben nyíltan kijelentett tény, hogy Hentzi térdenállva, nyitott ajtónál kegyelmet könyörgött, tőle önmagának és családjának, és megbízatást kért esküjére és családja jólétére hivatkozva a magyar ügy érdekébon. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Családja Gráczban volt akkor. Holló Lajos: Mindez S előtte semmitsem ért. Kossuth szava, kijelentése ós mások kijelentései mind nem bizonyíték, mert nem vág bele abba a rendszerbe és eljárásba, a melylyel ő Hentzi-emlékét mi előttünk és az ifjúság előtt is, mint örök követendő példát állítja fel. Ezeket én nem vonom a további diskaszszió alá, hanem ha önöknek akták kellenének arra, hogy kiket állítsanak a magyar ifjúság elé példa gyanánt, azt hiszem, aktákat is eleget találhatnak. Találhatnak azokra, a kik például Szolnoknál olyan dicsőségesen megverték az osztrák hadsereget, találhatnak egy Bemre, a ki olyan dicsőségesen tisztította meg Erdélyt az ellenséges haderőktől, és találhatnak más magyar hősökre, a kik küzdöttek, s az osztrák hadsereget csatatérről-csatatérre verték meg az országban. Akták kellenek, hogy legyenek erre Bécsben. Ha tehít kutattak volna a bécsi levéltárban, megtalálhatta volna a miniszter úr ezekre nézve az aktákat. És hogy még csak egy kicsiny példát hozzak fel önöknek, nem veszem azok példáját, a kik a török hadaknak haladását Bécs felé megakadályozták s Ausztriát saját feláldozásuk árán megmentették, hanem veszem azon magyar hősök, vitézek és azon király emlékét, a kik segítségének köszönheti Habsburgi Rudolf, hogy a cseh hatalmat megtörték, és hogy ebben a monarchiában dinasztiájának fényét, dicsőségét megállapították. Ha önök aktákat kerestek volna találhattak volna olyan hősökre, a kiknek emléke iránt, úgy a Habsburg dynastiának, mint Ausztriának és Magyarországnak egyaránt kell, hogy szíve megdobbanjon. Ennek a hadseregnek emlékét kellett volna a magyar ifjúság elé állítani. (Igaz! Úgy van ! a hal- és szélső hátoldalon.) Én ezek után rövid szavakkal a t. miniszterelnök úrnak az eljárásával és állásfoglalásával kívánok még foglalkozni. (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső haloldalon.) Én a miniszterelnök úrnak nyilatkozatait ebben a kérdésben nagy figyelemmel hallgattam és nagyon vártam, hogy kellő felvilágosítást és tájékozást nyújtson. Itt van az a nyilatkozat s ez a következőket tartalmazza: (olvassa): »Méltóztassanak nekem megengedni, hogy eltekintsek egyelőre a dolog érdeméhez bármit is szólani. Kossuth Ferenbz t. képviselő úr az Armeeblatt egy czikkére hivatkozott és én azt mondottam, hogy ezen czikkre vonatkozólag egyáltalában nem ismerem el jogosultságát annak, hogy azt olyannak méltóztassék tekinteni, mint a mi hivatalos jellegű. Ezt a nyilatkozatot fentartom. Ma ennyit láttam szükségesnek elmondani azon ellentéttel szemben, a melyet Kossuth Ferencz t. képviselő úr felszólalásában keresett. Egyelőre többet nem.« A miniszterelnök úr tehát kizárólag annak a kijelentésére szorítkozott, midőn ezen nagy inczidens felmerült, midőn ezen nagy sértő hadiparancs megjelent, hogy nem ismeri el jogosultságát, hogy az Armeeblatt hivatalos lap-e, vagy sem, egyelőre többet nem mond. Ha szükségesnek találja az időt, akkor ismét nyilatkozik. Én még értettem azt, hogy a t. miniszterelnök úr nagy kérdésekben titkokat csinál, hogy midőn kérdezzük tőle, vájjon az országos hozzájárulási 34*