Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-361

2gg 361. országos ülés 1898. november 21-én, hétfon. De bár e szerint a nemzeti káromszín lobogott is Pétervárad ormain: a nagyfontosságú vár minaddig nem volt biztosítva a nemzet számára, míg annak parancsnoksága a szószegő Hentzi kezeiben volt. Pár nap múlva ő ezt kétségtelenül bebizonyította. Október 18-án este a vár alatt táborozó mintegy háromezernyi magyar felkelt nép nemzeti lobogókkal s fáklyás menettel kivánt tisztelegni Blagoevics altábornagynak, kinek a haza iráut habozó hűségét a múltak megerősíteni látszanak. Hentzi a szokatlan zajra a tisztelgők elébe megy, s bár ezek őt is éjjenekkel fogadták, a kaput előttük bezáratni parancsolja. De az örök, kik iránta minden bizodalmukat elvesztették volt, vonakodának teljesíteni rendeletét, s midőn őe miatt haragra lobbanva, szigorral akart fellépni, a Don Mignel zászlóaljbéliek őrtálló osztályában zaj támadt. A vitézek közül néhányan figyelmeztették őt a kormánynak negyednappal előbb felolvasott rendeletére; mások, kik őt ellenséges érzelmei miatt rég gyűlölték, már kezüket is rátenni készülének. Csak néhány ismeretes hazafiérzelmű tiszt közbelépte mentette meg a veszély láttára futásnak eredt tábornokot a haláltól. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hentzi ez órától fogva megszűnt lenni várparancsnok s a tisztikar őt, a kormány további rendeletéig, szállásán fogolyként őrizteté. Hentzi ezután Budára vitetvén, haditörvényszék elébe állíttatott. Ügye azonban hosszan húzódott s a Budapestről távozó kormány által börtönében feledtetvén, a várat elfoglalt osztrákok által kiszabadíttatott, annak utóbb parancsnokává leendő.« Mélyen t. ház! Még hogyha egyetlen egy akta sem volna erre a dologra, azon sem lehetne CBodálkozni, mert azt csak beláthatja a honvédelmi miniszter úr, hogyha a Budapestet elhagyó magyarok elfelejtették Hentzit, ott felejtették Budán a reá vonatkozó aktákat is és gondolom, hogy első dolga Hentzinek az volt, hogy azokat megsemmisítse. (Űgy van! a szélső baloldalon.) Mielőtt azonban a további forrásokat fel olvasnám, engedjék meg, hogy a honvédelmi bizottmánynak hivatkozott rendeletét olvassam fel. (Halljuk! Halljuk! szélső baloldalon. Olvassa): »A honvédelmi bizottmány parancsa minden várparancsnokhoz és a várakban létező katonasághoz Í848 október 8-án. Miután isten kegyelméből s vitéz seregeink győzelmes előhaladása által annyira van biztosítva a hazánk szent ügye, hogy a pártütő Jellasichnak egész hadserege Székesfehérvár alatt hatalmasan már megveretvén, Bécs felé megfutamodott; Róthnak pedig 10.000-nyi rablócsapatja egytől-egyig minden vezérekkel s tisztekkel az ország foglyai lettek, s rövig időn az ellenség egész ereje vagy tökéletesen semmivé lesz téve, vagy a csúful megfutamodott csoport az országból egészen ki lesz szorítva: a király és nemzet nevében az ország gyűlésének határozatából ezennel szorosan és kemény felelet terhe alatt meghagyatik minden magyarországi, erdélyi, szlavonai és horvátországi várparancsnokoknak és várakban létező minden katonaságnak, hogy 1. ezen parancsnak a »Közlöny«-ben közhírré tétele után hét nap alatt műlhatlanúl tűzze ki a magyarországi háromszínű lobogót és valamint ezt, úgy 2. a magyar és hozzákapcsolt országok iránti hűségét és a honvédelmi bizottmány psrancsa iránti kész engedelmességét ugyanakkor a honvédbizottmányhoz múlhatlanúl írásban bejelentse. Ellenkező esetre mindenki, ki ezen kötelességet elmulasztaná, mint hazaáruló tekintetik, s mint ilyen törvényen kívülinek nyilváníttatik és bárki által is megfogathatik és agyonlövethetik. Visszahúzhatlanúl kijelentvén, hogy azon esetben, ha valaki a fent megírt két kötelességnek engedelmeskedni csak vonakodnék is, mihelyt seregeink vitézsége a hazai ügynek győzelmét a pártütőknek rablócsoportjától megtisztítván, biztosítja, minden engedetlen várbeliek mint hazzárulók fognak megkegyelmezés nélkül szigorúan megbüntettetni. Mely parancsolat miheztartás és a várban leendő kihirdetés végeit minden várparancsnoknak is megküldetni rendeltetik. A király és haza nevében, a nemzeti képviselet határozata következtében Kossuth Lajos.« És most engedjék meg, hogy kimutassam azt, miként ítélte meg Hentzi magatartását az a férfiú, ki előtt az ő aktái megfordultak: Mészáros Lázár 1848-iki magyar hadügyminiszter. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Emlékiratainak II. kötetében a 207. és következő lapokon ezt írja és azt hiszem, ezzel részben a t. honvédelmi miniszter úr is meg lesz elégedve (olvassa): »Midőn Windischgrätz visszavonulni kényszerült, Budavárát jobb védelmi karba helyezni rendelte, azért — írja alább — főnökről is gondoskodott, ki a vár hiányait tudományával 'pótolja s elhatározottságával a szükségnek megfelelni képes legyen. E főnököt Hentziben találta fel, mely választásáról, ha a háború önmagában véve is ész- és emberiségellenes dolog nem lenne, az emberiség nevében sokat lehetne mondani. A kétes magaviseletéért péterváradi hivatalából elmozdított Hentzit, kinek magát Pesten, a magyar törvényszék előtt kellett vala igazolnia, de a kit a magyar törvényszék első elköltözésekor ott feledett, a kit dicséret és megelégedés helyett tétlenségeért Windischgrätz rosszul fogadott; a kit a herczeg tán azért, mivel az alkotmányra letett esküjét egyenesen megszegni vonakodott : a magyar törvényszéktőli 'megmenekülése után az osztrák ítélőszék elé szerette volna állítani, mivel Péterváradot az ottani helybeli nehézségek daczára az osztrákok kezére játszani nem