Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-359

246 359. országos ttlés 1898. november 17-én, CBttt8rt8k5n. nekünk aktánk nincs, de nem is kell, mert én j megesküdném arra, a mit annak a nagy embernek a szájából mint tényt hallottam elmondani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Különben a fotografálás akkor még nem volt annyira divatban, hogy ezt a jelenetet lefényképezték volna. Egyébiránt mivel ezen aktákra vonatkozólag az 1848— 49-iki eseményeknek egyik legbuzgóbb gyűjtője, Hentaller képviselőtársam azt állítja, hogy 8 igenis aktákkal is fog szolgálni, részemről elégnek tartok ennyit megjegyezni Hentzire vonatkozólag. Ismétlem, nem tudom, mert nem hallottam a zajban, hogy az én caekély személyem micsoda réven hozatott Hentzivel kapcsolatba, de azt mondom, ha olyat mondott a miniszter úr, hogy ez esetben Thaly Kálmán képviselő sem viselkedett volna másképen: kijelentem, hogy én oly helyzetbe, hogy gyanú alatt fedezettel hozzanak hazám fővárosába, soha nem is kerülhettem volna, mert hazám ellen czudarkodni soha nem bírtam volna. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső haloldalon. Felkiáltások halfelöl: Szünetet kérünk!) Elnök: Kérem, essünk már túl ezen, azután lesz szünet. Kossuth képviselő úr szavai értelmének helyreállítása czímén kér szót. Kossuth Ferencz: T. ház! Arra kérek engedelmet, hogy még egy pár szót elmondhassak, annál is inkább, mert a mai vitatkozást én vezettem be éB némely megjegyzéseimet a t. miniszter urak úgy látszik félreértették, mert azokra nem feleltek, pedig nagyon is szükséges lett volna az, hogy válaszoljanak. Egyik megjegyzésem, a mit koczkáztatni akarok, az, hogy határozott alkotmány- és törvénysértés az, ha a közös hadügyminiszter oly dologba avatkozik bele, mint a minő egy szobor felállítása Magyarország területén. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az 1867 : XII. törvényczikk 27. §-a így szól: (Zaj a jobboldalon) »Egy közös minisztériumot kell felállítani azon tárgyakra nézve, melyek, mint valósággal közösek, se a magyar korona országainak, se ő Felsége többi országainak külön kormányzata alá nem tartoznak. E minisztérium a közös ügyek mellett, se egyik, se másik résznek külön kormányzata ügyeit nem viheti, azokra befolyást nem gyakorolhat.* (Zaj jobbfelöl.) Elnök: Kérek csendet! Nákó képviselő úr ne beszélgessen. Kossuth Ferencz: Nagyon sajnálom, hogy a képviselő' arakat a túloldalon még egy ily kérdés sem érdekli. Ez jellemző dolog. Éti, uraim, ritkán szoktam felszólalni, és talán elismerik, hogy mindig higgadtan és a tárgyhoz szoktam szólani, és úgy, mint a privátéletben emgkövetelheti egy tisztességet tudó ember, hogy meghallgassák, úgy itt is elvárni jogom van, hogy politikai ellenfeleim, ha szólok, meghallgassanak. (Általános helyeslés. Olvassa): »Felelős lesz e minisztérium minden tagja mindazokra nézve, a mik köréhez tartoznak, felelelős lesz az egész minisztérium is együtt oly hivatalos intézkedéseire nézve, melyeket együtt állapított meg.« Már most kérdem, mely része a magyar törvényeknek vonatkozik a Hentzi-szoborra és annak áthelyezésére, mint közös ügyre? Mutassa meg a t. miniszterelnök úr, vagy a honvédelmi, vagy a belügyminiszter úr, hogy mily joggal avatkozott a kérdésbe Krieghammer közös hadügyminiszter úr, egy oly ügybe, melyhez semmi köze? (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Még egy megjegyzést vagyok bátor tenni. Azzal végeztem beszédemet, hogy megkérdeztem a miniszterelnök urat, hogy az ő beleegyezésével, tudtával, vagy pedig beleegyezése és tudta nélkül történt-e e dolog? (Felkiáltások jobbról: Felelt!) A honvédelmi miniszter úr egész nyiltan, őszintén és lovagiasan, a mint szokott beszélni, megmondta, hogy nem tudott az egész dologról semmit a magyar kormány, és ezt jó lesz megjegyezni. De azt is kérdeztem,

1 hogy a magyar kormány önérzetével összeegyeztethetőnek tartja-e, hogy ily kérdésben, mikor a háta megett tudtán kivííl cselekszik a közös hadügyminiszter oly ügyre nézve, mely Magyarországot ennyire érdekli, mint ez, hogy akkor, ismétlem, önérzetével összegyeztethetőnek tartja-e azt, hogy e tényből le nem vonja a következtetést, s nem hagyja ott helyét? (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Hentaller képviselő úr! Hentaller Lajost Mélyen tisztelt képviselőház! Nagyon kérem, engedjék meg, hogy csak rövid ideig szólhassak. Nem akarok abba a hibába esni, a mibe beleesett a t. honvédelmi miniszter úr, hogy aktákra hivatkozott és az aktákat nem mutatta meg, s nem mondta meg, hol vannak azok az akták, a melyekre hivatkozva ő tagadta azon állításokat, a melyeket mi itten mondottunk. En nagyon tudom méltányolni azt a nemes védelmet, hogy mint advocatus diaboli a magyar képviselőházban Hentzi tábornok védelmére kel. Kollégája volt neki, mert Hentzi halála után kapta meg a Mária Teréziarendet; megkapta pedig azért, mert Budavár védelmével megmentette Ausztriát. Ezért kell önöknek az a szobor ott. (Helyeslés a szélső baloldalon.) B Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: T. képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy röviden válaszoljak Kossuth Ferencz képviselő úr azon vádjára, hogy a hadügyminiszter az Ő nézete szerint alkotmánysértést