Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-359

244 359, *ntkgoa tlés 18SS, n múlván, főkép itt a tanácskozás termében nem helyeslem, de méltóztassék oda a csapatok élére állni és méltóztassék ott minden alkalommal és minden körülmények között helyesen cselekedni, ez kettő. Könnyű itten beszélni, de tessék akkor cselekedni odakinn a harczmezőn, a mikor kell. (Helyeslés a jobboldalon. Zajos ellenmondások a seélsó baloldalon. Felkiáltások : Szégyenletes dolog!) Azt hiszem, hogy mindezekről meggyőztem a t. képviselő urakat, hogy Hentzi nem az, a kinek önök tartják, nem hazaáruló abban az értelemben, a mint az urak azt gondolják! Rátkay László: Milyen értelemben vau itt mégis az a szobor, azt szeretném tudni ? B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter : A szobor nincsen azért, mert Péterváradon felmentetett a parancsnokság alól; nincs azért, mert felezet alatt ide kisértetett Pestre; nincs azért, mert Kossuth Lajos kezébe letette volna az esküt, s nincs azért, mert Pestet bombáztatta; de van azért, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Mert a magyarok ellen harezólt! Zaj. Halljuk ! Halljuk! Elnök csenget.) mert az akkori viszonyok folytán ő abban a nehéz helyzetben volt, hogy itt az országon belül csatáznia kellett s a magyar hadsereget ellenségének kellett tekintenie, s mert ez alkalommal katonai kötelességét teljesítette. Teljesítette katonai kötelességét épúgy, mint alárendeltjei, a harczmezön elesett s ezért a tényért lett nemcsak neki, hanem valamennyinek az emlékszobor emelve. (Zajos ellenmondások a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Első szempillantástól fogva, hogy ez a szobor felállíttatott, sohasem jelentett ez politikai tényt, mindig tisztán csak azok katonai erényének méltánylását, kik katonai kötelességeiket teljesítették és hűen elestek a harczban. (Nagy zaj balfélb'l.) Nagyon soká tartana, ha az 1848/1849 történetén keresztűlmennénk. Kubik Béla: Isten őrizz ilyen magyarázattól ! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Itt semmiféle magyarázatról nincs szó, én az akták alapján hűen előadtam a dolgokat; hozzá nem teszek semmit, elvenni nem veszek el semmit, ezek úgy a magyar, valamint az osztrák minisztériumból kikerült hivatalos akták. (Zaj a bal- és szélső baloldalon. Az elnök csenget. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Szentiványi Árpád: Ez a szabadelvű kormány! Elnök: Kérem Szentiványi képviselő úr, most nincs idő beszélgetni! Kubik Béla: De ha kérdezik! Elnök: Hiába kérdezik, nem kell felelni! (Derültség.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: T. képviselőház! Éu megengedem és r ember 17-én, csütörtökön. hiszem is azt, hogy önök ezekkel a felvilágosításokkal, a melyeket most szolgáltattam, nem lesznek megelégedve. De nagyon kérem, ne méltóztassanak egy olyan ügyet bolygatni, (Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Nem mi bolygatjuk! Halljuk! Halljuk! a jobbóldalon.) mely határozottan nem úgy áll, a mint önök tévesen állítják. Ne méltóztassék a hadügyminiszter urat gyanúsítani holmi politikával, a mi abszolúte, teljességgel nincs úgy, mert csakis tisztán a katonai erényeket tartván szem előtt, az ifjúságot erre buzdítani kívánja. Azt hiszem, ez alkalommal itt a házszabályok szerint határozat nem hozható és nem marad egyéb hátra, csak arra kérem a t. házat, méltóztassék ezen kijelentésemet a t. ház és a nemzet megnyugvására tudomásul venni. (Élénk helyeslés a jobbóldalon. Ellenmondások a bal- és szélső baloldalam.) Elnök: Thaly Kálmán képviselő úr személyes kérdésben kér szót. Thaly Kálmán: Tisztelettel kérem a t. házat, méltóztassék engem — különben is röviden szándékozom felszólalni — meghallgatni. Személyes kérdésben és szavaim félremagyarázása, vagy összetévesztése miatt óhajtok nyilatkozni, hivatkozván arra, hogy az igen tisztelt miniszter úr kétszer is nevemen nevezett, tehát a házszabályok szerint is jogom van szólani. A t. miniszter úr különösen másodszor — és ezzel akarok rövidebben végezni, . . . (Zaj jobbfelöl.) Elnök: Kérem képviselő urak, ne diskuráljanak! Thaly Kálmán % • . . mikor másodszor nevezett meg, hivatkozott reám, mint tanura, arra vonatkozólag, hogy bizonnyára nekem is voltak a kezemben történeti könyvek, a melyekben olyakat is olvastam, a mik nem feleltek meg a valóságnak. Minden szavát a miniszter urnak nem hallottam, de ismervén különösen lovagias igazságérzetét, felteszem róla, hogy a miket állított, azokról meg van győződve, hogy mind valóban úgy voltak, különben nem erősködnék meílettök, hogyha nem hinné. Tévedni azonban emberi dolog, én is tévedhetek, ő is, mint mindenki; de hogy jóhiszemííleg állította, a miket mondott, arról meg vagyok győződve. Ámde a t. miniszter úr minket méltóztatott vádolni azzal, hogy tévedünk, mert a mit még gyermekkorunk óta megszoktunk folytonosan hallani és olvasni, abba mintegy beleéljük magunkat, pedig szerinte az merő tévedés. Nos hát azokban az aktákban is lehet többször olyan dologra akadni, — hiszen magam is tanulmányoztam sok, sok ezer aktát, — hogy részint hallomás után téves adatokat jegyeztek föl, részint egykorúlag is félrevezetés czéljából bevezettek az aktába olyas-