Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-347

ÍK 347. országos ölés 189S. nove,mber 3«án, csütörtökön. ban egy őszinte, becsületes, valódi ellenzéknek, igen, vagy nem! Ha nincsen, ám dőljön el a koczka inkább ma, mint holnap. Szűnjék meg kegyetlen játék, hogy férfiak, kiknek rátermettségéhez, egyéni becsületességükhöz és tisztességükhöz épúgy, mint politikai reputációjukhoz a legkisebb árnyék sem fér, háttérbe szoríttassanak olyanok által, a kik elvtagadás árán kerítették meg a hatalmat, idegen elvek elsajátításával tudták csak azt megtartani és a korrupczió dédelgetésével biztosítani azt egy pártnak. Azt akarom tudni, hogy képesek-e azon férfiak még tovább is a hatalmon maradni és van-e az országnak szíve még tovább is azt tűrni, hogy az ország legnagyobb kárára továbbra is távol tartsák. Ebben, t. ház, nagy része van azoknak is, a kik a szabadelvű párt független elemeinek és Deák Ferencz hagyományosainak szeretik magukat feltüntetni; azon férfiaknak, a kik mindig sürögnek és forognak, a mikor ezt a rendszert veszély fenyegeti, a kik fontoskodva járnak fel és alá, körűizúgják, környezik gróf Apponyi Albertet, mint nyári napon eső előtt a szixnyogok, (Derültség jobbfelöl.) a kik adják a Deák Ferenezeket, — a mint mondta egy kitűnő politikus — a pánczélos kasszák közepette és a kik nézik ezt a kegyetlen játékot, ezt a vérig menő harczot, a mely dúl az országban, a melyet folytat a törvénytelenül és mesterségesen gyengített ellenzék ezen párt ellen, a mely ellen ők maguk is zúgolódnak négyszemközt, ha Bánffy őket nem látja: kérdem, vájjon ezek joggal nevezhetik-e magukat Deák Ferencz letéteményeseinek és Deák Ferencz ideáljai szerint kezeiík-e a közügyeket és mutatnak-e a közügyek iránt olyan érzéket, a mely kell, hogy minden egyenes és valódi politikust ilyen komoly pillanatban vezéreljen? (Helyeslés halfelől.) És nézik, miként romlik az ország és sülyed fokról-fokra csak azért, hogy a pánczélos kasszáknak ne történjék semmi baja, csak azért, hogy a hatalom megmaradjon annál a pártnál, a mely 25 évig tartotta és élt vele. Am dőljön el a koczka! Ha nincs szükség az ellenzékre. győzessék itt le nyílt harczban, nyílt csatában; egy azonban mégis kötelességünk ezen csatában, talán a legutolsóban: bebizonyítani azt, hogy mi nem futamodtunk meg a csatatérről, felvettük a harczot az ország érdekében, ha el is vérzünk, ha le is győznek bennünket. Mi felvettük a harczot, mert a kormány titkolódzik a kiegyezés ügyében. Nagyon könynyen meggyőződbetik a t. kormány, vájjon igaz-e az, hogy mi obstrukcziót űzünk. Ám lépjen fel, tegyen nyilatkozatokat a kiegyezés kérdésében s majd meglátjuk, vájjon az a néppárt meg fogja-e gátolni ennek napirendre tűzését. Felvettük a harczot, mert ez a kormány szószegő lett irányunkban, mert nem tartotta meg azokat az ígéreteket, melyeket 1897, deczember havában tett. Felvettük a harczot azért, mert, ha mi nem tűrjük ezt a bánásmódot, a melyben a kormányelnök a parlamentet részesíti, felcserélvén a parlamentet a többséggel, akkor ez a parlamentarizmus megsemmisítését jelentené. (Igaz! Ügy van! balfelöl.) Végül tökéletesen osztom Gulner Gyula t. barátom múltkori nyilatkozatát, hogy ez leszámolás akar lenni báró Báuffyval és rendszerével. Be akarjuk bizonyítani, hogy nem jutott odáig ez az ország, hogy zsarnokoskodni lehessen felette, ha van furfang, erőszakosság, érzéketlenség a törvény, a jog, az alkotmány és nem is mondom, hogy még mi iránt. Be akarjuk igazolni, hogy hatalom, a melynek nincs erkölcsi alapja, nem működhetik áldásosán, nem képes alkotni; tengődhet, de fennállani nem tud. De kötelességünk ezt a harczot tovább folytatni azért is, mert mi megvédjük a választóközönséget, a mely ideküldött azért, hogy támadjuk a kormányt és álljunk boszút azért a sok üldözésért és törvénysértésért, a melyet neki báró Bánffy Dezső kormánya által tűrnie kellett. Kettős kötelességünk ez nekünk, t. ház. Mi, kik a 67-es alapon állunk, be akarjuk igazolni azt, hogyha ezen országban Deák Ferencz tiszta felfogásai, Deák Ferencz becsületessége, Deák Ferencz alkotmánytisztelete és törvénytisztelete érvényesülni fognak, akkor ez a kiegyezés nem káros az országra, s ezen viszonyból még nem folyik az, hogy az ország tönkremenjen; csak azok, a miket kifejeztem, sülyesztették ezt az országot oda, hogy idegenkedik a kiegyezéstől. Mi ezt a harczot folytatni fogjuk, és én remélem, hogy a t. ellenzék sem fogja magát megtévesztetni a kormánypárt krokodilus-könyei által, melyeket hullat a parlament tekintélyéért. És meg vagyok győződve, hogy ezt a harczot végig fogja vívni, mert annak tudatával bir, hogy ennek a harcznak nagy ethikai háttere vän, midőn mi ezen irányzat ellen harczolnnk, mely minket és az országot annyira megsanyargatott s egyenes harcz helyett furfangos eszközökkel akarnak bennünket saját várunkból kiverni. (Igaz! Úgy van! halfelől.) Mi be akarjuk igazolni, hogy az ellenzék, ha még oly kicsiny is, de ha van benne összetartás, ha van benne lelkesedés, meg tudja gátolni azokat a bűnös üzelmeket, melyekkel a kormány az országot tönkreteszi. (Helyeslés halfelől.) Én bízom abban, hogy az ellenzék egyesűit erővel ki fog tartani s nem fogja magát megtévesztetni az által, hogy azt mondják, hogy mi obstruálunk. Mi tudjuk, hogy mi számra nézve kevesen vagyunk; de van példa rá, hogy egy kis csapat is nagy eredményeket tudott kivívni, ha