Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.
Ülésnapok - 1896-347
ifi 347. országos ülés 1898. november 3-án, csütörtökön. lépte óta a parlamenti tekintély érdekében ; nem akadunk-e oly jelenségekre, a melyek a parlamentarizmust alászállítják és a mely körülményekre nézve egyesegyedííl a t. kormánypártot és a kormányt terheli a felelősség ? Nem fogok kiterjeszkedni azon gyászos hirű választásokra; hisz ezeket eleget hangoztatták itt e házban és fogják még hangoztatni; én csak a parlament azon működésére kívánok kiterjeszkedni, a mely a ház megalakulása óta a parlamentben magában folyt. (Halljuk!) A legelső mindjárt, a mi nagyon szembeötlő, a választások igazolásánál történt eljárás. (Halljuk! Halljuk!) Mi azt láttuk, hogy míg a t. pénzügyminiszter úr egri mandátumát, a melyet ő két, mondd két szavazattöbbséggel nyert el, és csak akkor nyerhetett el, miután egy tuczat embert a halottakból feltámasztottak és leszavaztattak, itt akadálytalanul tudomásai vette és igazolta a t. többség, addig Marsovszky Endre t. barátom alsólendvai mandátumát, a melyet ő nyolczszáz szavazattöbséggel nyert el, nem igazolták, megsemmisítették, a parlamentarizmus és Mandel Pál t. képviselő úr nagyobb dicsőségére. Menjünk tovább ! Mikor szó volt az igazolásokról, akkor a várnai választás, a mely meg lett támadva, és a melyet abszolúte nem lehetett igazolni, úgy, hogy Sipeky Sándor kormánypárti képviselő lemondott — a miben talán, hogy nem igazolták, része volt annak is, hogy a kiküldött biztos, Ruffy Pál, kedves sógora, Rossival úr áhítozott ezen mandátum után — (Úgy van! a baloldalon.) a bíráló bizottság Apáthy Péter elnöklete alatt kimondotta, hogy miután megszűnik minden további tárgyalás, a költségek kölcsönösen megsemmisíttetnek. (Mozgás balfelöl.) Tehát nemcsak tűrték, hogy azon szegény választó megraboltassék választói jogától, hanem azért, mivel ezen jogának, a melyet a legcsúnyább módon elraboltak tőle, védelmére kelt, még anyagilag is sújtották. (Igaz! Úgy van! balfelöl) T. túloldal! Nézzük, hogyan működtek önök akkor, midőn egy ellenzéki férfiúról volt szó. Sima Ferencz képviselő úrnak szentesi mandátuma megtámadtatott, és midőn Sima Ferencz épúgy, mint Sipeky Sándor lemondott, ugyanazon bíráló bizottság, ugyanazon Apáthy Péter úrnak elnöklete alatt kimondotta, hogy Sima Ferencz köteles fizetni az összes költségeket. (Felkiáltások balfelől: Ez as igazság! Most éljenezzenek!) Ilyen az önök igazsága; így emelik önök a parlament tekintélyét. (Igaz! Ügy van! balfelől.) Önök a szerint mérik az igazságot, a mint az önök, vagy az ellenzék érdekeiről van szó, tehát ne szóljanak önök nekünk a parlament méltóságáról ... j Hock János: Éljen Bánffy ! (Lelkes éljenzés a jobboldalon. Hock! kiáltások balfelől.) Ivánka Oszkár: Nagyon sajtszagú éljenek ! (Derültség a baloldalon.) Rakovszky István: Midőn itt bejelentették az inkompatibilitási esetek egész sorozatát, (Halljuk! Halljuk!) és ez országszerte nagy feltűnést keltett, akkor összeült az összeférhetetlen bizottság nyolez tagja; négyen szavaztak közülök a mellett, hogy nem forog fenn összeférhetetlenség ; hárman szavaztak ellene; a negyedik: az elnök nem szavazhatott, de különvéleményt adott be, hogy igenis itt forog fenn összeférhetetlenség, és önök inkább elbocsátották azt a gróf Andrássy Tivadart elnöki székéből, mintsem hogy megfosztották volna az inkompatibilisokat azon állásaiktól, a melyek után nagy anyagi előnyöket szereztek. (Úgy van! Úgy van! a balés szélső baloldalon.) Ivánka Oszkár Ez a sajtos-politika! (Derültség. Egy hang balfelöl: Éljenezzenek!) Rakovszky István: Nem feszélyezte a t. többséget, és nem jutott eszébe a t. többségnek akkor a parlamenti tekintély, a mely már annyira sülyedt abban az időben, hogy a nagyközönség sorából jöttek a feljelentések, hogy ime ez a honatya, ez a törvényhozó képviselő törvényszegő, mivel inkompatibilis állásban van. Endrey Gyulai Pulszky Gusztit is felpanaszolták ! Rakovszky István: És kérdem itt Pulszky Gusz . . . (Derültség.) pardon, Ágoston urat, . . . Hock János : Guszti marad az mindig! Rakovszky István: ... a ki a múltkor nagy hangon tartott előadást a parlamenti tekintélyről, a kisebbség kötelességeiről, hogy hát a parlament tekintélyét emeli-e az, hogy az a dévai úri ember egy inkompatibilitási esetet jelentett be, és mi ezt az újságokban olvastuk^? Azt hiszem, t. képviselő úr, hogy a ki leczkéket ad a parlamenti tekintélyről, az nézze meg előbb, hogy rendben van-e mindenütt a parlamenti tekintély. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső báloldalon.) Vagy talán az emeli a parlament tekintélyét, hogy míg az osztrák miniszterek az oltani parlamenti viszonyok daczára, kötelességüknek tartják, nyíltsággal és őszinteséggel kifejteni az osztrák parlamenti bizottság előtt álláspontjukat, addig báró Bánffy Dezső ideáll és azt mondja: »Én nem felelek, és tegyen bár a parlamenti ellenzék akármit, állunk elébe«? Ha így állnak a dolgok, akkor ne vegyék rossz néven, hogy mi is »elébe állunk«, (Úgy van! Úgy van! a balés szélső baloldalon.) és azt hiszem, mi még állni fogunk akkor, midőn báró Bánffy Dezső már nemfog ott ülni. (Úgy van! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon. Derültség jobbfelöl.)
