Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-357

357. országos ttlés 1898. november 15-én, kedden. 199 jogtiprás és minden erőszakos igazságtalanság nem csupán az emberi ítéletet provokálja, hanem provokálja azt a bosszúálló istent is, a kit pedig semmiféle többség és pártszervezet nem fog ott leszavazni, sem uralmát dezavuálni. (Élénk tetszés és helyeslés balfelöl.) Hát hogyan kívánhatják önök, hogy ilyen előzmények után mi bizalmat előlegezzünk a t. miniszterelnök urnak, mikor nekünk tényleges okunk is van kételkedni az ő fide dignitásában és autenticzitásában. Azért fejezem ki magam terminológiával, mert esetleg a magyar szóval megsérthetném báró Bánffy Dezső igazmondását. (Derültség balfeUl.) Nos kérem, hogyan bízzunk mi benne, mikor nekünk tények állnak rendelkezésünkre? Hiszen látjuk, hogy Ausztriában, a monarehia másik államának kormányelnöke, a ház tapsai között hirdette, hogy minő előnyök haramiának Ausztriára ebből a kiegyezésből. Azt mondja erre a miniszterelnök úr: »ez, kérem, csak jámbor óhajtás!« Hát óhajtson egyszer nekünk is egyet a miniszterelnök úr! (Élénk tetszés és derültség a bed- és szélső báloldalon.) Nem kívánunk rni tőle többet; használja az óhajtásnak ő is azt a jámbor formáját, a melylyel a monarchia másik államában élt a miniszterelnök úr, és a melyért tapsokat kapott! (Tetszés a báloldalon.) De a minszterelnök úr hallgat és ha mégis felemelkedik, jelszavakat használ. Az, a ki sokat utazott, bizonyára ismeri a vezetőknek azt a tulajdonságát, hogy bizonyos betanult mondókákkal kedveskednek, és ha az ember félbeszakítja azokat, újra elölről kezdik. A miniszterelnök úrnak is van ilyen mondókája! Összes politikai terminológiája ebből áll: »Az ország érdekében cselekszem«; — »felelősségem tudatában teszem és támaszkodom a föltétlen hizodalomra«. (Derültség és éljenzés a bal- és szélső baloldalon ) Holló LajOS! »Nem hagyom magam megfélemlíteni.* (Derültség a baloldalon.) Hock János: De mindaddig ne is számítson nálunk a t. miniszterelnök úr sem elnézésre, sem kíméletre, míg mi ebben a kérdésben tisztán és világosan látni nem fogunk. Évtizedeken keresztül úgyis mindig fait accomplit-kal lepték meg ezt az országot, és a bevégzett tények politikai kényszerével hajtották sokszor igába a többséget és igázták le egyúttal a nemzeti akaratot. (Úgy van ! a baloldalon.) Mindig akkor állították már fel a tételt, a mikor az helyrehozhatatlan volt és a többséget rendesen azzal a formulával nyerték meg, hogy most már úgyis megtörtént a baleset, ha pedig tiltakoznátok ellene, szétrobbantanátok a pártot és veszélyeztetnétek a párturalmat. (Derültség bálfelöl.) Holló Lajos: Meg a monarchiát! Hock János: Ez az oka, hogy észrevétlenül nőtt a nyakunkra minden veszedelem. Összegyűlt az eresz alatt az a sok szemét, a mit innét-onnét összehordott a szél. Úgy belpolitikai, mint külpolitikai életünk terén tapasztalhatjuk, hogy mindenhol, a hol a paritást megillető jogainkat mi érvényesíteni akartuk, jogcsorbításokat szenvedtünk; (Ügy van! balfelöl.) érvényesült velünk szemben Ausztriának akarata. Sőt tovább megyek: a dualizmus természetes bázisa is veszélyeztetve van, mert egy szláv koüfederáczió kezd nyakunkra nőni, és nem tudjuk, vájjon a kibontakozás ebből a veszélyből, mely Ausztriában most kisért, milyen lesz, és Magyarországra nézve nem lesz-e veszedelmes, mert Beksics Gusztáv képviselő ár jól írta meg egy munkájában: »Egy szláv Mohács után ennek a nemzetnek nem lesz feltámadása.« (Úgy van! a baloldalon.) Madarász József: Gonosz volt a mondása is! Hock János I De mi az ilyen fait accomplit-k egész sorozatát mutathatjuk be, a melyekkel megbénították a nemzet akaratát, a melyekkel egyszerűen lehetetlenné tették, hogy ez a képviselőház érdemleges vitákat folytasson és e vitákból pattanjanak elő a kormányzati cselekmények, a melyek azután az ország érdekeit szolgálni és előmozdítani hivatottak. Ezért ne mondják azt nekünk, hogy ennek a hareznak szomorú következményei lesznek. Mi leszámoltunk e következményekkel. (Úgy van! bálfelöl.) Úgy teszünk, mint egykor Kőszeg várának kapitánya, Jurisies, a ki, mikor látta a túlerőt, azt mondta: meglehet, hogy elpusztulunk, de egy bizonyos és ez az, hogy elpusztulásunkkal időt és talán új erőt nyer ez a nemzet az ellenállásra. Mi elpusztulhatunk, de sírjainkon új életre ébred a nemzeti erő és a mi harczunkkal kötelességünket teljesítettük a haza iránt. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps balfelöl.) Ez a veszedelem, a mely csak az önök szemében az, a mi szemünkben pedig dicsőség, nem rettent el minket, hogy teljesítsük továbbra is kötelességünket, A történelemből megtanulhatjuk, hogy hősökre ö vértanukra van egy nemzetnek szüksége, mert ezeknek a vére termékeny és ezekből áll elő mindig azoknak új sarjadzása, a kik a hazáért és nem a hazából élnek, a kik áldozatot hoznak érte, nem pedig követelnek tőle. (Hosszantartó éljenzés és taps a baloldalon.) Ha kell munkánkkal, önzetlen munkánk feláldozá-ával mutatjuk meg annak a megrontott új nemzedéknek, a mely sokat tanult az önök példáján, hogy van egy olyan czél, a mely minden jóllakáson is felül áll. Ha pedig önök azzal fenyegetnek, hogy mi e kitartó küzdelemmel, önzetlen harczunkkal veszélyeztetjük a parlamentarizmust, nohát én itt is nyíltan beszélek;