Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.
Ülésnapok - 1896-355
154 855. országos ölés 1898. november 12-éu, szombaton. gosabban kifejti Tisza Kálmán álláspontját ugyanezen ülésben, midőn Deák beszédére válaszolva ezeket mondja (olvassa): »A mi igen t. képviselőtársam Deák Ferencz előadását illeti, a kereskedelmi ügyekre vonatkozólag egyszerűen csak az ellen akarok tiltakozni, nehogy előbbi nyilatkozatom is félreértessék az ő ezáfoló beszéde folytán, miszerint én egyáltalában se nem mondottam, se nem hiszem, hogy a szabad kereskedési iránynyal magunkat ellentétbe kelljen tenni; sem nem mondottam, sem nem óhajtom a közbenső vámsorompók felállítását, de óhajtom azt, hogy tisztán és világosan fenn legyen tartva azok felállíthatásának joga. Mert jöhetnek esetek, midőn ezen jog létezése lesz az egyetlen mód, hogy a sorompók mellőzésével intézkedni lehessen.« E nyilatkozat szerint tehát Tisza Kálmán nem kívánja a közbeneső vámsorompók felállítását, ebből folyólag azt csak mint jogot s nem mint kötelességet kívánja törvénybe iktatni, sőt kimondja, hogy ha a 68. §. alkalmazása tényleg előtérbe lép, még az esetben is lehet a közbeneső sorompók mellőzésével önálló intézkedést tenni s az önálló berendezést végrehajtani. (Élénk tetszés jobbról.) Ghyczy Kálmán szerint az esetre, ha a két országgyűlés megegyezni nem tudna, három expediens lehetséges, a balközép gazdasági szaktekintélye a február 4-iki ülésen erre nézve a következőket mondja (olvassa): »Az első expediens lehetne a delegácziók általi intézkedés, ezt azonban a bizottság többsége elveti; a második expediens az, hogy ekkor ezen kérdések iránt ő Felsége határozzon. Ez esetben azonban az országnak nem folyó ügyei, hanem leglényegesebb államjogainak végleges rendezése az abszolút hatalom határozata alá vétetnék. A harmadik expediens, melyet én részemről pártolok, az, hogy határozottan fejeztessék ki, minél preezizebben mondassék ki, hogy azon esetre, ha ezen államügyekre nézve egyezségek a két országgyűlés közt nemzetközi úton nem létesülhetnének, Magyarország magának önálló és független intézkedési jogát mindezen államügyekre nézve egész terjedelmében fentartja.* Ha tehát a 68. §.-ban csakugyan a sorompók felállításának kényszere foglaltatnék, ezt Ghyczy Kálmán egyik expediens gyanánt bizonyára megjelölte volna, de a sorompók felállításáról még említést sem tesz. Förster Ottó: Magától értetődik! (Ellenmondás a jobboldalon. Felkiáltások a szélső baloldalon: Tavaly nem így beszélt!) Tavaly is ez volt a felfogása? Krístóffy József: Tavaly ugyanaz volt a felfogásom, mint most. (Félkiáltások a szélső baloldalon: Miért nem tetszett szólni!) Mondom, a sorompók felállításáról még említést sem tesz, hanem megelégszik azzal, hogy ezen államügyekre nézve az egész vonalon a szabadkéz politikáját hangoztatja. Holló Lajos: Ez a magyar Lustkandl! Krístóffy József: És most, t. ház, nune venio ad fortissimnm. (Ralijuk! Halljuk !) A gazdasági kapcsolat szétbontásának hívei különös előszeretettel hivatkoznak magára Deák Ferenczre, azt állítván, hogy a haza bölcse volt az, ki a gazdasági különválás kényszerét a 68. §-ban elhelyezte még azon esetre is, ha ezen kényszer az országnak gazdasági és politikai kárával is járna. Nézzük tehát, mit mond Deák Ferencz a 68. §-ról. A haza bölcsének a67-es bizottság február 4-én tartott ülésében két ízben volt alkalma nyilatkozni a 68. §. közjogi tartalmára nézve és én valóban csodálom, hogy ezen felszólalását a t. túloldal eddig elmulasztotta idézni. Ugyanis egyik előző beszédében hivatkozván arra, hogy Poroszország sem áldozta fel függetlenségét, midőn a némot vámszövetségbe lépett, Tisza Kálmán erre megjegyzéseket tett és a sorompók felállításának jogát, a mint már voltam bátor ezt jelezni, a bizottsági szövegbe beiktatni kérte, mire Deák Ferencz következőleg nyilatkozott: »Ha van joga Magyarországnak, midőn szükségesnek látja, arra, hogy közbenső vámokkal védje magát, a mit én kétségbe sohasem hoztam, e jog javaslatunkkal sincs feláldozva, sőt az egyik szakasznak azon szavaiban »az ország jogai fentartatuak« világosan meg van óva. Ha pedig erre joga nem volna és itt e jogot még külön említenők, oly dolgot kevernénk össze, melyet nem volna czélszeru összekeverni.* (Felkiáltások a szélső baloldalon: Maga ellen beszél!) Engedelmet kérek, ezekből, t. ház, először is az tűnik ki, mily óvatosan nyilatkozott Deák Ferencz a sorompók felállításának jogáról, továbbá, hogy daczára annak, hogy ezt a jogot igen bölcsen és igen helyeden kétségbe nem vonta némi kételyei mégis látszottak fenforogni. És ebből következik az, hogy uem Tisza Kálmánnak a sorompók felállíthatásának jogát expressis verbis biztosítani kivánó indítványa, hanem Somssich Pál módosítványa aCsengeri-féle kiegészítéssel fogadtatott el, (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) mely megelégszik egyszerűen azzal, hogy a nemzetnek önálló törvényes intézkedési joga még világosabb és szabatosabb meghatározást nyer a törvény szövegében. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Hogy lehet tehát állítani, hogy a 68. § ban a vámsorompók felállításának kötelesség-e foglaltatik, midőn a kiegyezésnek alkotói, jóllehet e jognak létezését igen helyesen megállapították, de azt még mint jogot is a törvény szövegébe beiktatni vonakodtak. Polónyi Géza: E szerint nincs is benne ? ! (Hagy zaj. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. Elnök csenget.)
