Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.
Ülésnapok - 1896-355
148 355. országos ülés 1898. november 12-én, szombaton. megalázása-e ez Ausztriával és az egész világgal szemben? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem konfiskálja-e a hadügyi kérdésekben a kormány a nemzet azon jogát, melyet a területi elhelyezés és élelmezés tárgyában az 1867:XII. törvényezikk 14. §-ában a nemzet fentartott magának ? Mikor tárgyaltunk ily törvényt ? Tovább megyek. Egyik fő alkotmánybiztosítékunk az volt, hogy Ausztriában teljes alkotmányosság legyen; Magyarország azon országoknak csak alkotmányos képviseletével léphet érintkezésbe, bármily közös viszonyt illetőleg. 0 Felsége ezt azért kívánta, mert a nemzetnek alkotmányszerű belfolyását nem tartotta mellőzhetőnek; a magyar nemzet pedig azért, mert saját alkotmányának védelmét látta abban, ha odaát is teljes alkotmányosság van és mi, mint szabad nemzet érintkezünk szabad nemzettel. Kérdem, megvan-e ma odaát a teljes alkotmányosság? Követelte-e azt báró Bánffy Dezső? Hisz mióta ő miniszterelnök, ott teljes alkotmányosság sohasem volt; ott a kormánynak sohasem volt rendes többsége, hanem esetről-esetre megalkotott többséggel kormányzott, tehát alkotmányos formák közt, de nem valódi alkotmánynyal kormányzott, sőt abszolút módon, ha kellett. Lépett-e a Bánffy-1 kormány valaha a törvényesség terére a tekintetben, hogy Ausztriában teljes alkotmányosságot követeljen? E téren alkotmányos érzékének egy felcsillámlását láttuk egyszer, de az csak csalóka látszat volt, a helyzet diktálta kényszerűség, mely csak arra szolgált, hogy most még jobban lássuk alkotmányos érzületének sivárságát. 1897 deczember 22-iki beszédében, melyre már reflektáltam, az első provizórium védelméül azt hozta föl, hogy a magyar kormány nem tartja lehetőnek, hogy a vámszövetség Ausztriában a 14. §. alapján léptettessék életbe; nem tartotta megengedhetőnek azt, hogy Ausztriában az osztrák deczember 21-iki rendelet alapján hajtassék végre a provizórium; szószerint ezt mondotta: hajtassék végre. Tehát a mit deczember 22-én nem tartott megengedhetőnek, azért, mert a magyar alkotmányossággal nem fér össze, azt pár hét múlva megengedhetőnek tartotta. Ez eltagadhatatlan tény. Itt alkotmányos úton létrejött a provizórium, de amott a 14. §. alapján léptettetett életbe. Még akkor a 14. §-t nem tartotta összegyeztethetö'nek a magyar alkotmánynyal, ma összes kormányzati reményeit abba fekteti és legfőbb vágya, hogy az osztrák Reiehsrath hazaküldessék s ezzel neki szabad keze legyen. Alkotmányos érzülete a t. miniszterelnök úrnak ma azt mondja: mindegy, ha törvényeimet megszegem is, és nézetemet kiszolgáltatom is: a fő, hogy a vámszövetség meglegyen, azt megcsinálom itt alkotmányos formák szerint és meglesz Ausztriában a 14. §. alapján. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A magyar alkotmányosság védő erejét azon szempontból, hogy ott is alkotmányosság legyen, úgy fogja fel, hogy az alkotmányosságnak erőt a forma ad és nem a lényeg. A formát ezzel megmentem, a lényeget tönkreteszem, az mindegy, mert az alkotmányosságnak így eleget tettem. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon) Bátorkodtam nagy vonásokban nyilatkozni a közgazdasági kérdésről is, iparkodtam beigazolni, hogy nyilt alkotmánysértést követett el a miniszterelnök úr, mikor az 1898. évi quótát a nemzet kizárásával döntette el. Mindezekkel azt akartam bebizonyítani, hogy a mai kormányzati rendszer csakis az alkotmány kijátszásával, csak törvényszegéssel tartható fenn, sőt a maga által statuált alkotmányt is teljesen kijátszsza és tönkreteszi. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hogy ez a kormányzati politika fennállhasson, erre elismerem, feltétlen szüksége volt a kormányéinök úrnak arra, hogy az egész nemzetet korrumpálja, szüksége volt arra, hogy megtörténjenek azon választási visszaélések, a melyeket elkövetett. Nem azért kellett a magyar kormánynak az erkölcstelenségek terére lépni, nem azért kellett a választási visszaéléseket elkövetni, hogy Magyarországon tisztességes nemzeti politikát csináljanak; nem azért volt szükséges a vótumokat, mandátumokat megvásárolni és rendszeressé tenni a kerületek képviselői közt a megvesztegetést, hogy a magyar hadsereget felállíthassák, hanem azért, hogy a nemzetnek a magyar hadsereghez való törvényes jogát kijátszszák, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) hogy a magyar haderőből egységes osztrák hadsereget csináljanak. Nem azért kellett megvesztegetni a vótumokat, megvásárolni a mandátumokat, hogy a magyar kormány az Önálló vámterületet felállíthassa, hanem azért, hogy az országnak az önálló vámterülethez való törvényes jogát kijátszsza s megteremthesse gazdaságilag gyarmati helyzetünket, (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) és Magyarország közjogi és közgazdasági önállóságát aláássa. Ezért volt szükséges minden állami és törvényhatósági köztisztviselőt kortes színvonalra sülyeszteni le. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső báloldalon.) Erre a czélra szüksége volt a kormánynak arra, hogy a nemzeti akarat, hogy a magyar parlamentarizmus megsemmisíttessék, hogy egy megfizetett közvélemény teremtessék, hogy a mi alkotmányos parlamenti életünk hitvány hazugsággá váljék. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Szüksége volt erre a kormánynak azért, hogy megteremtsen magának egy többséget, mely az alkotmány- vagy a hazaellenes kormányzat ellen sohasem emeli fel szavát, a
