Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-355

[356. orsc&gos ülés 1898. november 12-én, szombaton. 143 mi elkövetünk vele szemben, legnagyobb részben nem jogosultak és nem igazságosak. Ezzel csak a legvilágosabban kifejezi a miniszterelnök úr, hogy bizonyos részben jogosultak és igazságosak. (Ellenmondás a jobboldalon. Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én kérem őt, mondja meg, micsoda részben tartja jogosultaknak és igazságosaknak ezen támadásokat, hogy mi is megadhassuk feleletünket, hogy csak abban a részben tartjuk jogosultaknak és igazságosaknak. (Derültség és helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ezután áttér a t. miniszterelnök úr a Desseőffy-ügyre, a Desseőffy-ügygyel én is kívánok foglalkozni. (Halljuk! Halljuk !) Kijelentem, hogy annak nem becsületbeli részével, mert én azt befejezettnek tartom Bánffy Dezső úrra nézve, hanem annak tisztán politikai részére kívánok kiterjeszkedni azon okból, mert a miniszterelnök úrnak kijelentései nemcsak az ő alkotmányos, példaszerű érzékét mutatták be, hanem az ország szine előtt világosan dokumentálták, hogy hazánkban az alkotmányos parlamentáris élet hazugság. (Igaz! Ügy van! a bál- és szélső baloldalon.) Tény az, hogy a miaiszterelnök úr magához rendelt egy köztisztviselőt azért, hogy hivatalos hatalmának súlyával rábírja, rákényszerítse azt a köztisztviselőt arra, hogy a kormánypárti jelölt mellett korteskedjék. Hogy kortes czélból hivatta magához és nem azért, a mint most utólag taktikázással el akarja ütni a dolgot, hogy csak informáltatni akarta magát, bizonyítja az, hogy mint hivatalos személy küldötte a táviratot, hivatalos helyiségbe rendelte azt a köztisztviselőt, és különösen, hogy két izben is hangsúlyozta előtte, hogy nagy súlyt helyez arra, hogy az a köztisztviselő a hivatalos jelölt mellett foglaljon állást, mert még meg is fenyegette, ha ennek az ellenkezőjét teszi. Azon kérdésünkre, hogy a miniszterelnök úr mily jogon hivatta azt a köztisztviselőt magához és mi jogon erőszakolhatja, kényszerítheti őt arra, hogy a hivatalos jelölt mellett foglaljon állást, . . . Polónyi Géza: Mi az a hivatalos jelölt? (Zaj balfelöl.) Tóth János: • • . megkaptuk a feleletet a miniszterelnök úr beszédében, mert azt mondja: nekem jogom van, mint a szabadelvű párt vezérének korteskedni; nemcsak jogom van korteskedni, de az ország érdeke is azt kívánja. (Mozgás balfelól.) A miniszterelnök úr ezen kijelentéséből előttem kettő világos: az egyik az, hogy mint a szabadelvű párt fővezére, vagy főkortese, tudja, vagy hiszi, hogy tudja, hogy neki mi jó, mit lehet és mit szabad tennie ; a másik az, hogy azt meg Magyarország miniszterelnöke épenséggel nem tudja, hogy mit szabad és mit nem szabad tennie. Kénytelen vagyok itt megkérdezni a miniszterelnök úrtól, vájjon tisztában van-e a miniszterelnöki állás tekintélyével ? Vájjon tudja-e a miniszterelnök úr, hogy a miniszterelnöki állás és az ország főkortessége nem egy és ugyanaz ? (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Vájjon tudja-e azt, hogy törvényeink értelmében mi az a miniszterelnöki állás? Igaz ugyan, hogy ezekre a kérdésekre minden első éves jogász meg tudna felelni, ha pedig nem, akkor megbuktatnák; attól a kortól azonban addig a korig, a mig valaki a miniszterelnöki székbe jut, bizony sok idő eltelik. Az alatt az idő alatt nagyon sokat lehet felejteni, de rendkívül sokat lehet tanulni is; így meg lehet tanulni különösen azt, hogy as alázatos tudatlanság többet ér, mint minden önérzetes tudás. (Élénk tetszés, éljenzés és taps a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! A miniszterelnöki állás nemcsak az ország első közjogi méltósága, hanem a közhatalmaknak első mandatáriusa is, melybe beleöntötte a nemzet állami életre való fejlettségének inkarnáczióját és nemzeti szuverenitásának legnagyobb részét. Alkotásakor azt a nemzet a kortespénz és pálinkaszagtól ment glóriával vette körül, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) és körülvette az alkotmányosságnak védő paizsaivalis. Törvényekbe iktatta a nemzet a miniszterelnöki állás jogait és kötelezettségeit, igaz, hogy a mint ezen állás eszméje meg is követeli, erős igazgatási hatalmat is adva annak, de sohasem adott a magyar nemzet joga és törvénye oly abszolút hatalmat, oly önkényhatalmat a miniszteri állásnak, a mely mellett és a melyben a honpolgárok jogait rabbilincsbe verheti, rabigába hajthatja és megsemmisítheti a miniszterelnök. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Nem iktatta a törvénybe, hogy a magyar miniszterelnöki állás tekintélyével, méltóságával összefér az ország főkortessége, hanem ellenkezőleg, t. ház, alkotmányos intézkedésekkel vette körül azt a miniszterelnöki állást. És nézzük meg, hogy alkotmányom intézményeink legdicsőbbike, az 1848-iki törvényhozás azon dicső álma, hogy a nemzet Tétessék be az alkotmány sánczai közé, miként valósult meg. Ma az a dicső álom báró Bánffy D^zso. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) A nemzetnek azt a magasztos eszméjét, hogy maga igazgathassa magát, ma a miniszterelnök úr úgy értelmezi, hogy a magyar nemzet van kormányáért és nem a kormány a magyar nemzetért. (Igaz ! Úgy van!a bal- és szélső baloldalon.) Az állásával járó méltóságot alárendeli az ország íőkortességének, s a rábízott hatalmat akként kezeli, hogy a politikai depraváczió minden eszközével ráveti magát a nemzetre, nehogy ez bármiféleképen érvényesülhessen. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A közhivatalnokokat