Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-355

140 355. orsságos ülés 1898. november 12-án, szombaton. akkor olyan komédiát csinálnak törvénynyel és néppel, alkotmáuynyal és elvvel, a milyet Magyarország történetében alig ismerünk. Akkor a Rákóczy zászlója Paprika Jancsi kezében van, s ezt a szentségtörést meg nem fogja nekik sohasem bocsátani a nemzet. Én nem hiszem, hogy a közt a harmincz néhány ember közt, a ki a forradalom rémeit festi a falra, csak egy is volna, a ki komolyan hiszi, hogy ma, az Úr 1898. esztendejében, a gazdasági kiegyezés kérdése miatt forradalmat lehessen csinálni Magyarországon. Ma, a mikor harmincz esztendő becsületes munkájával annyira vittük, hogy számot teszünk a művelt nemzetek közt; a mikor a magyarság és a magyarosodás, szóval a magyar nemzeti eszme oly erős, mint tán még soha; a mikor egy nagy és míívelt nemzet császára országnak-világnak hirdeti, hogy megbecsülésre méltók vagyunk; a mikor gazdasági életünk minden téren óriási lendületet vett, áruforgalmunk az ezer millió körül jár, vasutaink behálózzák az egész országot, pénzintézeteink száz meg száz milliókkal dolgoznak s államháztartásunk minden esztendőben húsz-harmincz millió fölösleget mutat; a mikor osztály-, rang- és felekezeti különbségeket nem ismer a törvény, s az emberek szabadságát, függetlenségét senki részéről veszély nem fenyegeti: hogy ilyen állapotok mellett, Polónyi vagy Bartha úr, szóval vagy írással fegyverre szólíthassák a nemzetet, mert máskép nem birják megbuktatni Báuffyt; ezt, bármily bolondot is beszéljenek, vagy írjanak azok az urak, nemcsak hogy én nem hiszem, hanem ők maguk sem hiszik . . . Makfalvay Géza: Ez ám a bolond beszéd! Bernát Béla: . . . Már pedig, ha forradalmat nem csinálnak, mert nem csinálhatnak, hát akkor micsoda kézzel fogható, észszel elérhető czélja van annak, hogy a kormányt és az országot törvénytelen állapotba vigyék bele? A parlamenti felfordulás, — a mit anarchiának neveznek — csak az országnak okozhat kárt, sok, igen sok kárt, anyagit is, meg erkölcsit is. De azt nem érhetik el vele, hogy egy önérzetes többséget rákényszerítsenek meghajolni a kisebbség előtt. Kiváltképen mikor az ország túlnyomó része is a kisebbség ellen van. Mert eddig ugyancsak kevés biztatást kapott a kisebbség az orszf.g közvéleményétől, ellenben a többség, illetve a kormány szándékai mellett igen komoly és mértékadó tényezők hivatkoztak. Ha hát pusztán virtuskodásból és Bánffy elleni gyűlöletből csinálnak czéltalanúl egy törvénytelen állapotot, ezzel oly példát adnak, a melynek keservesen megadhatja az árit az ország olyan időben, —• a mitől Isten óvjon — a mikor igazán országos veszedelem támadhat. Akkor aztán, akár kerül valaha a kormányra Apponyi vagy Polónyi, vagy bárki, — ha a reakcziónak, teszem fel a néppártnak, eszébe jut megpróbálni az erejét, bátran hivatkozhatik arra az okulásra, a melyet a mostani obstrukczióból merített. Az ilyen híres példaadások végzetesek lehetnek. A józan ember nem küzd úgy a fegyverrel, hogy annak csöve, térül - fordul, önmaga ellen irányuljon. Az utolsó órában gondolják meg az urak, mire vállalkoznak. A népbolondításnak is van határa; egyideig csak eltűri a magyar a mókát, talán mosolyog is rajta; hanem ha aztán elbizakodik a bohócz és csúffá akarja tenni országvilág előtt, hát akkor a botnak a vastagabb végit fogja rá s a komédiából szomorújáték lesz — a komédiásra.* A kisgazda előre tudja s megjósolja, a mint ezt gróf Tisza István képviselőtársam tegnapi beszédébői is megértettük, hogy a kormány, hogy ha indemnityt nem fog kapui, rendeletekkel fog kormányozni s ezért a felelősségét a saját mulasztásaiért már előre az ellenzékre igyekszik hárítani, s már előre igyekszik a közvéleményt erkölcstelen úton maga részére lefoglalni s az ország törvényei érdekében vívott hasznát megbélyegezni s bűnös mulasztásáért s törvénysértéssel megteremtett helyzetért az ellenzéket gyanúsítani. Igyekszik egy kis nyomással az ellenzéket lefegyverezni, mivel a miniszterelnök kormányzati bölcseségét a kis nyomás rendszerének alkalmazása képezi. Ezekből világosan látszik, hogy a kormány mily irányban akarja a közvéleményt megtéveszteni, nem gondolja meg, hogy ez a közerkölcsök újabb süly édesére vezet. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Pedig jól tudjuk, hogy minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs, melyet védeni, ápolni minden hazafinak szent kötelessége. (Helyeslés a baloldalon.) De a tiszta erkölcsöt csak az igazság szent szavával lehet fejleszteni s az ilyen természetű s hazugságokat tartalmazó röpiratok terjesztésével semmi esetre sem emeljük a politikai közmorált. (Élénk helyeslés a baloldalon) Úgyis a t. kormány a korrupcziónak minden vonalon tág tért nyitott, (Úgy van! abaloldalon.) a hol a kortesszolgálat van szóban, ott nem az állam érdeke az irányadó, de a kortesnek esetleg az államnak megkárosításával egyéni érdeke; ott, a hol büntetésre volna meg az ok, ott ily egyéneknek a jutalmazása nem történik meg, sőt ma már egyes kerületek azon versenyeznek, hogy minisz-