Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-351

94 851. országos ülés 1898. norember 8-án, kedden. intendánst elbuktatta, addig az báró Bánffy Dezső­nek, Magyarország miniszterelnökének oly több­séget szerzett, a mely többségen ő maga bámult legjobban. (Élénk tetszés, éljenzés és taps a bal­és szélső baloldalon.) A történelemről azonban nem hiába mondják, hogy: História inagister vitae; az igenis az életnek tanítómestere és minket is megtanított most arra, hogy az erkölcstelen alapokon álló kormányzatnak buknia kell, mert az erkölcstelen alapokon megteremtett többség — legyen az akármilyen nagy —• nem képezi biztos bázisát a kormányzásnak. (Ugy van! bal­felöl.) Tegnap már megkezdődött a miniszterelnök vezeklése, a miniszterelnök feledékenysége, a miniszterelnök csűrése csavarása. (Ugy van! Ügy van! bal felől.) És nyomában felhangzottak a kor­mánypárti hivatalos és félhivatalos sajtónak a felkiáltásai, hogy ime, mily csekély dologból táplálja az ellenzék a maga parlamenti küz­delmét. A miniszterelnök úr nyilatkozatával és a sajtó — a kormánypárti sajtót értem — egy­hangú állásfoglalásával nem lehet ezt a dolgot a feledésnek a homályába sülyeszteni, mert ez az ügy még nincs bevégezve, ehhez az ügyhöz még sokunknak lesz szavunk és nem késünk azt mindannyiszor előhozni és tárgyalni, a hányszor erre alkalom kínálkozik. Es sajátságos, t. ház, midőn mi azt az ese­tet tárgyaljuk, a melynél a miniszterelnök hiva­talos hatáskörén túllépve, törvénytelenül magához rendel egy főszolgabírót és arra törvényellenes pressziót akar gyakorolni, a miniszterelnök úr ezt magándolognak nevezi és olyan négyszem­közti beszélgetésnek, a mely hasonló ahhoz, mikor ő gróf Apponyi Alberttel a japáni szerző­dés dolgában konferált. (Derültség balfelöl.) Bo­csánatot kérek, gróf Apponyi Albertet csak nem rendelte báró Bánffy Dezső miniszterelnök úr a lakására, mint azt a bizonyos főszolgabírót! Ez nagy különbség, t. ház, azért is, mert a miniszterelnök úr megfeledkezett arról, hogy az a főszolgabíró, a kit ő magához rendelt, nem lakáj, annak a főszolgabírónak ép úgy lehet önálló politikai véleménye, mint a hogy talán a miniszterelnök úrnak van, és az a beszélgetés nem volt oly négyszemközti beszélgetés, mint a minővel a miniszterelnök úr ezt összehasonlítani merészkedett. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A miniszterelnök úrnak a nyilatkozatából meggyőződhettünk arról, hogy annak az esetnek a lefolyása, mely itt a házban panasz tárgyává tétetett, teljesen megfelel a Desseőffy szolgabíró előadásának. És mi ennek a veleje, t. ház? Ennek a veleje az, hogy a miniszterelnök úr magához rendelt egy főszolgabírót és azt terrorizálni igye­kezett, hogy az ő politikai álláspontját a választó­kerületben támogassa. A miniszterelnök úr ismé­telte előtte, hogy ő nagy súlyt helyez arra, hogy a főszolgabíró a hivatalos jelöltet támogassa és ha nem, akkor következik a központból egy kis nyomás, ha még ez sem elég, a további intéz­kedéseket fentartja magának. (Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Sima Ferencz Ez a disznóság! Ez az alávalóság! Endrey Gyula: Mi ez egyéb, mint a büntető törvénykönyvnek nyilt megsértése? (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mit mond a büntető törvénykönyv 187. §-a? (Olvassa) : »Azon közhivatalnok, a ki a hivatala hatáskörébe eső cselekmény, vagy arra vonatkozó Ígéret által valamely választót bizonyos jelölt melletti vagy elleni szavazásra, vagy a szavazástól tartózko­dásra birni törekszik, két évig terjedhető fogház­zal büntetendő.« Azt hiszem, a t. miniszterelnök ár nem fogja kétségbevonni az ő közhivatalnoki minőségét; azt sem vonta kétségbe, hogy bizo­nyos jelölt melletti, vagy elleni állásfoglalásra akarta rábírni az illető főszolgabírót. Ahhoz sem fér kétség, hogy az illető nemcsak főszolgabíró, hanem választó is volt, és így nem foroghat fenn semmi kétség az iránt, hogy itt a polgárok választási joga ellen elkövetett büntettek és vét­ségekről szóló fejezet általam felolvasott szaka­szának súlyos megsértéséről van szó. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Szerencséjére azonban a t. miniszterelnök úrnak, a büntető­törvénykönyv 189. §-a szerint az ilyen cselek­mények az elkövetés után csakis harmincz napig képezhetik bűnvádi eljárás tárgyát s így Magyar­ország ügyészi karának lelkiismeretére nem kell appelíálnom, hogy értesültek-e már arról, hogy maga a miniszterelnök úr, a kinek a törvény legfőbb őrének kellene lennie, az sértette meg a legsúlyosabban azokat. (Élénk helyeslés a bal­és szélső baloldalon.) Egy jó tanácsot azonban adhatok a t. uralkodó kormánypártnak, illetőleg az igazságügyminiszter úrnak. (Halljuk! Halljuk!) Ne méltóztassanak megfeledkezni arról, hogy most folyik a büntetőtörvény revizójának ankét­tárgyalása, most készül a büntető törvénykönyv novellája. Ajánlom önöknek, ha tovább is ural­kodni akarnak a nélkül, hogy a törvényeket minduntalan lábbal tiporják, hogy a novellának megszerkesztése alkalmával töröljék ki a büntető (örvénykönyvből a hivatalos hatalommal való visszaélésről szóló egész fejezetet és töröljék ki a polgárok választási joga ellen elkövetett bün­tettek és vétségekről szóló szakaszokat; akkor legalább, ha a szabadságokat és jogokat lábbal tiporják, nem vethetik Önöknek a szemére, hogy törvénysértést követnek el. (Élénk helyeslés a bal­és szélső baloldalon. Felkiáltások: Szívesen meg­teszik !)

Next

/
Oldalképek
Tartalom