Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-323

H 323. országos ülés 1898. szeptember 19-én, szombaton. (írom. 462) az állami számvevőszéknek a törvényhozás által engedélyezett évi hitellel szemben az 1897-iki számadási év pótnegyedében, úgyszintén az 1898-iki számadási év első negyedében előfordult túlkiadások, előirányzat nélküli kiadások és hitelátruházásokról szóló jelentése tárgyában tisztelettel bemutatni. Kérem a t. házat, hogy ezen jelentés kinyomatása iránt intézkedni és egyúttal annak idején napirendre kitűzése iránt határozni méltóztassék. Elnök : A beadott jelentés kinyomását és szétosztását a ház elrendeli. A napirendre tüzes iránt később fog határozni. Következik az indítvány- és az interpellácziós könyv felolvasása. Perczel Béni jegyző: Tisztelettel jelentem a háznak, hogy sem az indítvány-, sem az interpellácziós könyvben újabb bejegyzés nincsen. Elnök: Következik a napirend meghatározása feletti vita folytatása. Hoek János jegyző: Jagics József! Jágics József: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) A napirend megállapítása felett immár négy nap óta tartó vita folyama, bár közben egyes közjogi és közgazdasági kérdések interpellácziójára is történt kitérés, egyedül azon, a miniszterelnök úrral szemben hangoztatott kérés és követelés körül összpontosul, hogy nyújtson tájékozást a nemzet képviseletének, adjon felvilágosítást az ország közvéleményének, és pedig az Ausztriával való közgazdasági viszonynak egész komplexumára kiterjedőleg, mit szándékozik tenni abban az esetben, ha a Reichsrath nem nyerné vissza munkaképességét, s ha az elébe terjesztendő javaslatokat el nem fogadná, és közte és Magyarország közt materiális érdekeinknek megfelelőleg, alkotmányos megegyezés létre nem jönne. T. ház! Hegedüs Sándor t. képviselőtársunk az ellenzéki pártok ezen követelését nemcsak jogosultnak, hanem ezen pártokra nézve kötelezőnek ismerte el. Ha így áll a dolog, akkor egyáltalán nem értem Hegedüs Sándor t. képviselőtársunknak velünk szemben tett azon ellenvetését, hogy mi, mikor kötelességünket teljesítjük, a parlamenti működés normális folyását akadályozzuk meg. (Helyeslés bal felől.) Részemről, mint azt azon pártnak szónokai, a mely párthoz tartozni szerencsém van, már bővebben kifejtették, a kormányelnök úrnak Kossuth Ferenez t. képviselőtársunk interpellácziójára adott válaszában sem komoly államférfiúi nyilatkozatot, sem kormányprogrammot nem találok. (Igás! Úgy van! balfelöl.) Én az ő nyilatkozatában Magyarország parlamentjének jövő működésére nézve sem megbízható politikai, sem erkölcsi alapot lelni nem tudok és pedig főkép azért, mert a t. miniszterelnök úr Horánszky Nándor t. képviselőtársunk által hozzá intézett nyilt, határozott és férfias azon kérdése elől, hogy állja-e a deczemberi viták alkalmával elfoglalt közjogi álláspontját, és az 1867 :XII. törvényezikk 68. §-a, s 1898:1. törvényezikk 3. §-ának azt az interpretáczióját, melynek segélyével az 1898:

1. törvényczikket megalkotta, — a t. miniszterelnök úr hallgatással tért ki ; továbbá azért, mert a t. miniszterelnök úr Kossuth Ferencz interpellácziójára adott válaszában nyíltan és leplezetlenül kijelentette, hogy bármi történjék is, de azt megmondhatja, hogy az önálló vámterületet nem fogja behozni, mert azt az országra nézve károsnak tartja. Hogy a t. miniszterelnök úrnak ez a hallgatása és ez a nyilatkozata milyen súlylyal esett s t. túloldal politikai mérlegébe, annak legfényesebb bizonyítékát szolgáltatja az a körülmény, hogy már a szerdai ülésben Pulszky Ágost t. képviselő úr, a tegnapi ülésben pedig Hegedüs Sándor t. képviselő úr sietett segítségére. Pulszky Ágost t. képviselőtársunknak, úgy látszik, az volt a feladata, hogy a t. miniszterelnök úr gerinczés tartalomnélküli nyilatkozatába programmot belemagyarázzon; Hegedüs Sándor képviselőtársunk pedig azt tűzte ki czélúl, hogy a t. miniszterelnök úrnak félremondott szavait helyreigazítsa. Hegedüs Sándor t. képviselőtársam visszapillantást vetve gróf Apponyi Albert képviselő társamnak beszédére, csodálatát fejezte ki, hogy gróf Apponyi Albert az ő régibb keletű, a kormány ellenében egyéb okokból táplált bizalmatlanságát ezúttal fokozottabb mérvben a japáni szerződéssel hozta összefüggésbe, mert — úgymond — az a szerződés megfelelő alkotmányos formák között tehát egész lojálisán jött létre. T. ház! Ha ezt nem Hegedüs Sándor mondotta volna, kinek egyénisége, tehetsége, politikai éleslátása iránt minden alkalommal elismeréssel viseltettem, azt kellene hinnem, hogy e tekintetben kifejtett argumentumait abból a bizonyos fiók-közjogból merítette, melyet a t. miniszterelnök úr az Ő miniszteri tárezájában rejteget. (Igás! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Megengedem, hogy az előmunkálatok a japáni szerződést illetőleg 1897. deczember 31-ét megelőzőleg jóval előbb tétettek meg, megengedem, hogy a magyar király megbízottja és a japán állam uralkodója, képviselője, ezen szerződési tervezetet már korábban megállapították, sőt talán alá is irták. Mindazonáltal, minthogy ez a tervezet Magyarországra nézve szerződéssé, törvénynyé, tehát kötelezővé csak akkor válhatott, mikor az javaslat alakjában az országgyűlés mindkét házához beterjesztve letárgyaltatott, a főrendiház által elfogadtatott és ő Felsége