Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-322

80 832, országos ülés 1898. szeptember 9-én, pénteken. mondja, hogy mire való ez a csoda, ez a felbuzdulása az ellenzéknek, hisz a miniszterelnök, mikor proponálta a napirendet, semmitsem mondott. Hiszen épen ez a mi bajunk, hogy semmitsem mondott, kényszerít bennünket arra, hogy, a mint pregnánsan kifejezte magát t. képviselőtársam Horánszky Nándor, mondja meg a miniszterelnök úr, hogy állja-e a szavát, igen, vagy nem? (ügy van! Ez a kérdés! a szélső baloldalon.) Valaki mondhatja azt, hogy ebbeli szándékunknak és akaratunknak más úton is adhattunk volna kifejezést, különösen azon, a túloldalnak igen kedves módon, hogy egyszerűen szavazásra bocsátottuk volna a kérdést s a tteztelt túloldal leszavazta volna. No hát, ezt a szívességet nem tettük meg ezúttal és nem teszszük meg ezután sem. Miért? Megmondom az okát. Azért, mert önök a saját érdekükben, a saját hatalmi állásuk érdekében elaltatták ezt az országot, mi pedig ezt az országot a saját érdekében fel akarjuk ébreszteni. (Zaj. Ellenmondások jobbfelöl. Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nagyon furcsa, hogy Hegedüs Sándor t. képviselőtársam a mi óhajtásainkat a parlamentarizmussal megegyezfcethetőnek nem tartja, különösen azt mondván, hogy alternatív intézkedést hogy lehet valakinek kérni, a ki a parlamentarizmus formáit ismeri. Ennél gyengébb argumentumot Hegedüs t. képviselőtársam csakugyan fel nem hozhatott volna; mert hiszen a legiíjabb törvényeket olvassa csak meg, olvassa meg a ezukorprémiumról ezóló törvényt és az épen kérdésben levő 1898 : I. törvényezikket, és meg fogja találni, hogy egyenesen törvényes alternatív intézkedések vannak ott. Azt mondja a t. képviselőtársam, hogy a miniszterelnök úr azért nem nyilatkozott, mert nyilatkozata úgysem nyugtatta volna meg az országot. (Egy hang a szélső baloldalon: Ebben igaza van!) Mondtak-e valaha az életben miniszterelnökre ennél lesújtóbb ítéletet? Zeyk Gábor: De nem mondta! Pichler Győző: De mondta! Elnök: Kérem, ne tessék itt konverzálni! Szalay Károly: Nem tudom, hogy a t. képviselőtársam itt volt-e, hanem én szóróiszóra utána írtam, a miket Hegedüs Sándor t. képviselőtársam mondott. Hát miért nem nyugtathatná meg a miniszterelnök úr nyilatkozata az országot? Azért, — hogy ismételjem, — mert nem felelt Horánszky Nándor t. képviselőtársam azon kérdésére, hogy állj a-e a szavát, vagy nem. (Élénk tetszés és helyeslés a szélső baloldalon. Egy hang: Nem hisz neki már senki!) Furcsa jelenségnek voltunk tanúi itt a napokban. Ma Hegedüs Sándor t. képviselő úr és maga a miniszterelnök úr is akként nyilatkoztak, hogy igenis, azon esetre, — és ez furcsa, hogy ámbár azt mondták, hogy alternatívára nyilatkozni j nem kell, e tekintetben mégis nyilatkoztak, — hogy igenis el fognak járni úgy, a mint az 1867 : XII. törvényczikk és az 1898 : I. törvényczikk intézkednek. Hát eddig a nyilatkozat egyenes és korrekt. Csakhogy Gajári Ödön t. képviselőtársunk felállott a napokban és azt mondotta, hogy igen, az 1867 : XII., 1898 : I. törvényczikk értelmében, de úgy, a mint rai azt magyarázzuk. Arról, hogy hogyan magyarázzák, nem hallottunk egy szót sem ő tőle, de igenis hallottunk Pulszky Ágost képviselő úrtól. Hogy aztán «nzt a maga nevében mondotta-e, vagy pedig mint helyettes-miniszterelnök, (Derültség balfelöl.) azt én már nem tudhatom. Hanem azt mondotta, hogy az egyezséget akként kell megkötni, hogy külügyi vonatkozásaiban megmaradjon a két állam vámegysége, Ausztriával pedig megmaradjon azon viszonyunk, mely lett volna, ha az egyezséget törvényes formában megköthettük volna. Most már az a kérdés, melyik a valóságos interpretácziója a miniszterelnök szándékának? Az-e, a melyet Hegedüs Sándor képviselőtársam egyenesen és tisztán, szárazon a törvényre hivatkozva adott, avagy a mit Pulszky Ágost képviselő ár, vagy pedig azt, a mit maga a miniszterelnök úr az 18L»S : I. törvényczikk tárgyalása alkalmával minden kétséget kizárólag megadott. Mert, hogy mindez a három magyarázat nemcsak eltér egymástól, hanem homlokegyenest ellenkezik egymástól, az kétségtelen dolog mindazok előtt, a kik komolyan szoktak ezen tárgyakkal foglalkozni. Egy nyilatkozatot tett a pénzügyminiszter úr és utána Hegedüs Sándor t. képviselőtársunk is, a melyben azt mondja, hogy a helyzet bizonytalansága emez ország gazdasági és minden viszonyaira annyira ránehezedik, hogy ennek véget kell vetni egyakarattal. Ehhez hozzátette Hegedüs! Sándor t. képviselőtársam, mikor kérdeztük, hogy hogyan, azt, hogy tegyük lehetővé a tárgyalást. Megint oda jutottunk, t. képviselőház, mit akarunk mi. Hiszen mi, hogy úgy mondjam, erőszakoljuk a tárgyalást. Ha tehát a miniszterelnöknek és a többségnek nincs más szándéka, minthogy mind a kiegyezésre vonatkozó tárgyak előforduljanak és tárgyaltassanak, akkor az eíső napon nem kellett volna ezt a napirendet indítványozni, hanem a miniszterelnök úrnak egyszerűen ki kellett volna azon óhaját nyilatkoztatnia, hogy a bizottságokban ezen javaslatokat minél előbb tárgyalják; és akkor kontroverz kérdés közöttünk e tekintetbén alig forgott volna fenn. Mikor ez a dolog így áll és ezt senki meg nem czáfolhatja, akkor csakugyan véghetetlen fnrcsa, ha Gajári Ödön t. képviselőtársam minket vádol őszinteség hiányában. Valóban csodálatos. Az ellenzék nem egészen őszinte, nem