Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-321

46 321, országos ülés 1898. szeptember 1-én, szerdán. rozott és körvonalozott jogok és eljárások fognak életbe lépni. Ezt határozott kijelentésnek anná] kevésbbé vehetjük, mert ezeket a rendelkezéseket — mint Apponyi Albert gróf t. vezérein és képviselőtársam kijelentette — már első alkalom­mal, a japáni szerződés megkötésénél sem vették tekintetbe. De annál kevésbbé nyugtathat meg az ilyen kijelentés, mert hiszen Gajári Ödön képviselő úr azt is mondta, hogy ő ugyan nem tudja, hogyan fogja a szabadelvű párt ezeket a törvényeket értelmezni. Ha a t. képviselő úr azt mondta volna, hogy mi sejtjük a kormány álláspontját, akkor igaza lett volna. Sejtettük, és fájdalommal, aggo­dalmasan sejtettük, hogy az nem lesz az ország alkotmányos jogaiiiak és jogos igényeinek férfias érvényesítése, hanem meghátrálás, megalkuvás tőlünk távol álló körűiményekkel. (Igás! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A miniszterelnök úr nyilatkozott. Szerintem ez a nyilatkozat nem határozott és ki nem elé­gítő. Azonban határozatlan nyilatkozatai között tett egy nyilatkozást, a mely nagyon határozott volt és nagyon megdöbbentett bennünket. Azt hiszem, sokkal helyesebb lett volna, hogy ha ebben a kérdésben egyátalában nem nyilatkozik, mint hogy olyan nyilatkozatot tegyen, mely szerint a külön vámterület veszélyezteti az or­szág közgazdasági érdekeit. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ez lehet valakinek a magánvéleménye, de mikor Magyarország mi­niszterelnöke a hivatalos kiegyezési tárgyalások folyamán ilyen nyilatkozatot tesz, az nem egyéb, mint egyenes felhívás arra, hogy az ellenfél a legoktalanabb követelésekkel álljon elő, nem egyéb, mint az ország jogos igényeinek könnyel­műen martalékul dobása. (Igaz! Úgy van! a bal­és szélső baloldalon.) Hiszen hallatlan a magán, vagy állami alkudozások történetében az, hogy valaki úgy álljon alkudni a másik fél elé, hogy azt mondja: én reád vagyok szorulva, te nél­küled _ a létérdekem van veszélyeztetve. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Nem tartaná a miniszterelnök úr hülyének vagy bár­gyúnak azt azt ellenfelet, a ki az ilyen nyilat­kozatot a legbúsásabban meg nem fizettetné. A kormánynak ez az eljárása oka annak, hogy a Lajthán túl velünk komolyan nem vitatkoznak, hanem parancsolólag a Mehrbelastung elvét állít­ják fel velünk szemben. Az ilyen nyilatkozat oka annak, hogy nincs ott egy párt sem, mely velünk komolyan akar alkudozni, hanem mind­egyik felállítja mint követelményt a Magyar­országtól való elszakadást, azon hitben, hogy bennünket ezzel megijeszt és rábír még nagyobb követelések teljesítésére. Gajári Ödön t. képvi­viselő úr — mint előbb említettem, — azt mondta, hogy nem tudjuk, mikép fogja a szabad­elvű párt az idézett törvényeket magyarázni. Ez a nyilatkozat is meglepett bennünket, mert né­zetem szerint az a két törvény egészen határo­zott és világos, azt a két törvényt magyarázni nem keli, nem lehet, nem szabad (Élénk helyes­lés balfelöl) és bárki magyarázni akarja azokat, csak félremagyarázni és csavarni akarja. (He­lyeslés balfelöl.) Midőn ma reggel a képviselő­házba jöttem, nem tudtam, hogy micsoda várat­lan eseménynek leszünk tanúi, hogy tudniillik báró Bánffy Dezső miniszterelnöki székét Pulszky Ágost képviselő úr fogja elfoglalni. Mert ő egé­szen határozottan nyilatkozott; megmagyarázta nekünk a kormány álláspontját és figyelmeztetett arra, hogy a jelen kérdésben első és főkövetel­mény, hogy az alkotmány és Magyarország tör­vényei esorbíttatlanúl fentartassanak. Mi is azt tartjuk első és főkövetelménynek, de rögtön, midőn magyarázni kezdte a kormány álláspontját, oly magyarázatokba bocsátkozott, a melyek sze­rintem Magyarország törvényes alkotmányának megrontását foglalják magukban, mert Ő úgy tünteti fel a kormány eljárását, mintha az tör­vénytelen frigyre akarna lépni Ausztriával. Az 1867-iki törvények és Deák Ferencz akkori sze­replése, minden nyilatkozata kizárja a lehetősé­gét oly megoldásnak, a milyet Pulszky Ágost képviselő úr kilátásba helyezett. Az igen tisztelt képviselő úr a magunk álláspontját avval akarta erősíteni, hogy a köz­vélemény hatására hivatkozott. Hivatkozott arra, hogy az igen tisztelt függetlenségi párt által megindított akczió roppant közönynyel találko­zott, hogy mindazok, a kik ezen kérdésben kompetensek voltak nyilatkozni, oly értelmű nyilatkozatokat tettek, a melyek a kormány álláspontját igazolják. Hát nekem közvetlen tu­domásom nincs arról, (A szélsőbal felé fordulva) hogy közönynyel találkozott az önök akeziója, de ha igen, az csak szomorú bizonyítéka annak, hogy a szabadelvű pártnak annyi évtizeden át folytatott kormányzata ebben a nemzetben min­den lelkesedést és minden komoly ügy iránti érdeklődést kiölt. (Helyeslés balfelöl,) Hivatkozik a képviselő úr egyéb kompetens nyilatkozatokra is és quasi a nemzeti párt sze­mére veti, hogy annak egyik igen tiszteletre méltó és jeles tagja a kormány által tartott ankéten is olyanféle értelmű nyilatkozatot tett volna. Én nem vagyok hivatva e férfiú nyilat­kozatait kommentálni; minthogy azonban nézetét ezen a téren ismerem és ismerem összes műkö­dését, bátran kijelenthetem, hogy azok a nyilat­kozatok távol álltak azon értelmezéstől, a melyet azoknak Pulszky Ágost t. képviselőtársam adott. Azok a szónok aggodalmát fejezték ki egy rög­töni, hirtelen és váratlan átmenet nehézsége iránt, de határozottan hangsúlyozta, hogy az

Next

/
Oldalképek
Tartalom