Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-321

44 321' országos ülés 1898. szeptember 7-én, szerdán. párt tekintélyének, a melyhez Pulszky Ágost t. képviselő úr tartozik. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) A másik az volt, hogy az ország ne nyújtsa most a dezorganizaczió képét, mert ez az ország legnagyobb kára lenne, ezt elkerülni országos érdek. Hát, t. képviselőtársam, gyönyörű szépen organizálták önök ezt az országot, (Ügy van! Úgy van! balfdőL) midőn huszonöt évi organizaczió után oda jutottak, hogy Magyarország miniszterelnöke a miniszterelnöki székből kijelenti azt, hogy az önálló vámterület a legnagyobb szerencsétlenség lenne az országra nézve, az ország tönkremenését foglalná magában. (Mozgás balfelöl.) Azt mondották, hogyha az ellenzéknek' az akarata teljesülne most, hogyha a kormány kinyilatkoztatná, mit akar tenni, akkor elárulná a várat az ellenfélnek. Hát kérdem én, hogy báró Bánffy Dezső t. miniszterelnök úr nem árulta-e el ezt az országot az elleniéinek abban a perczben, (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) a midőn itt kijelentette azt, hogy az ország tönkremenését jelenti az, a mire nézve ő maga adta meg néhány hónap előtt a felhatalmazást, hogy a tanulmányok megtétessenek, a midőn ő Enyedy Lukács képviselő úr határozati javaslatát elfogadta? (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) T. ház! Ezek után áttérek Gajári Ödön t. képviselő úr tegnapi felszólalására. A t. képviselő úr nyíltan és őszintén beszélt és én meg vagyok győződbe, hogy a mit mondott*, tökéletesen őszinte és nyilt is volt. Kevésbbé tételezte ő fel ezt a őszinteséget ezen padokról. Ismétlem, az ő őszinteségéről meg vagyok győződve, de nem mondhatnám ugyanezt a kormánypártról. Emlékszem, volt rá eset, hogy a legnagyobb őszinteséggel és örömmel tüntettek egy miniszterelnök mellett, örök hűséget esküdtek neki, erős szónoklatok hangzottak el a Lloyd-épületben, a melyeket rövid idővel rá az illetőnek, a ki most a miniszteri székben ül, részben vissza kellett szívnia és azt, a kinek örök hűséget esküdtek és azon kormányt, miután missziójának fő feladatát teljesítette, szépen elbukni engedték s hódoltak és hűséget esküdtek Bánffy Dezsőnek. (Úgy van! balfelöl.) T. ház! Bármennyire elismerem is és kész vagyok honorálni azt a fontos állást, a melyet Gajári Ödön t. képviselő úr a kormánypártban elfoglal, ma uraim, nem annyira Gajári Ödön t. képviselő úr, mint a miniszterelnök úr őszinteségére és őszinte nyilatkozatára van szükség. (Ugy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mert nézzük, mi volt a közjogi alapon álló pártok szituláeziója a tegnapi napon? Tagadhatatlanul nagy vívmány volt, —- nem a t. kormányelnök érdeme ez, hanem az ellenzék önmegtagadásának köszönhető, — hogy sikerűit az összes közjogi alapon levő pártokat az 1867-iki kiegye zés kérdésében, legalább a mi a közjogi felfogásokat illeti, egy kalap alá vonni. Ez azáltal történhetett meg, hogy gróf Apponyi Albert képviselő úr deczember 17-iki beszédében mély tudományával és logikájával oly formulában volt képes összefoglalni e kérdés közjogi oldalát, hogy valamennyi közjogi alapon álló párt hozzá csatlakozott. E fejtegetésnek egyik kimagasló és fontos része — nem akarom a t. házat fárasztani az ő fejtegetésének felolvasásával — ez volt: Ha idegen államokkal szemben vámpolitikai kérdések felmerülnek, esetről-esetre elrendelheti az országgyűlés, hogy ezeket az osztrák kormánynyal és egyéb illetékes osztrák faktorokkal egyértelműleg akarja megoldani. De ebben az állapotban, a melyet a jelenlegi törvényjavaslat fentart, erre nézve nemcsak semmi kényszer nem foglaltatik, hanem újabb törvényhozási intézkedés nélkül ily együttes eljárás vámpolitikai kérdésekben, idegen államokkal szemben nem is képzelhető, közjogilag nincs megengedve. Erre báró Bánffy Dezső deczember22-én következőleg felelt: »Hát, t. ház, azt gondolom, hogy ezen törvényjavaslat beterjesztésével, — tudniillik a proviziónális törvényjavaslat beterjesztésével, — midőn kötelességünket teljesítettük, akkor az ország jogain sérelmet nem ejtettünk, közjogi sérelmet sem követtünk el. Ázt gondolom, t. ház, hogy felesleges lesz nekem a gróf Apponyi Albert által elmondottakat utánmondani megkisérleni, sokkal preczizebben, sokkal korrektebben mondotta el ezeket és sokkal tisztábban, semmint azok még kiegészítésre igényt tarthatnának.« T. ház! Tehát itt a miniszterelnök úr gróf Apponyi Albert álláspontját tökéletesen magáévá tette, tökéletesen elfogadta. Mit látunk röviddel rá? A Japánnal kötött szerződést terjesztették itt be, ezen határozott nyilatkozat nyilt megszegésével, homlokegyenest a történt megállapodásokkal szemben. T. ház ! Ez egy új szituácziót teremt, mert ránk nézve, a kik őszinte hívei vagyunk az 1867 : XII. törvényezikk által kontemplált közjogi állapotoknak, a kik talán jogos ellenszenvünket, jogos elkeseredésünket leküzdöttük, a proviziónális törvényjavaslatnak törvényerőre emelése elé akadályokat nem gördítettünk azon reményben, hogy a miniszterelnök úr tett nyilatkozatához hű marad. Csalódtunk! Ez még a mai napig tisztán beigazolva nincsen, mert mindeddig hiányzik a t. miniszterelnök úr részéről a nyílt, őszinte nyilatkozat, a melyet mi tőle elvárunk, és a melyet sem Pulszky Ágost t. képviselő úr őszintesége, sem Gajári Ödön t. képviselő úr