Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-346

346. országos ülés 1898. nek elvesztésében, mely béró Bánffy Dezső miniszterelnök úr diadalmas választói hadjáratának útját jelöli. (Éljenzés a baloldalon.) Avagy az-e a parlament vezére, a ki meggyőződésének erejével eszméinek helyességéről meg tudta győzni a nemzetet? Ismeri valaki a miniszterelnök úr meggyőződését avagy eszméit? Hol és merre vannak azok a nagy szolgálatok, nagy érdemek, a melyek őt a nemzet vezérévé avatták, midőn azon széket elfoglalta s a mióta azon széket elfoglalva tartja? Bartha Miklós: Feleletet kérünk! Gulner Gyula: Az erőszak és politikai üldözés, a mely az ő kormányzata alatt polgárjogot nyert Magyarországon, nem helyettesítheti a törvényt és igazságot; ravaszkodás és furfang, mely az ő kormányzásának segédeszköze, nem állapíthat meg hivatottságot azon nagy szerepre, a melyet egy nemzet vezérétől a nemzet megkövetelhet. (Igás! Úgy van! balfelöl.) Kiűzték saját kebelükből még szakkérdésekben is az önálló véleményt, — mint ez az ismeretes esetben Chorin Ferencz és Emmer Kornél képviselő urakkal történt — önöknek nem az kell, a ki tud és gondolkodik, hanem az, a ki vakon és készségesen tud engedelmeskedni. Szentiványi Árpád: Elég szégyen! Gulner Gyula Ebből a teremből, mely a nemzet érdekeinek vitatkozó és alkotó fóruma kellene, hogy legyen, kiűzték az érvek nemes küzdelmét és azt hiszik, hogy eleget tesznek parlamentáris kötelességüknek, ha szavaznak, szavaznak és szavaznak. Sajátságos, de szomorú tünet, hogy a többség soraiban számosan vannak, kiket a gondviselés nagy elmével, széles látkörrel, sok tudással és melegen érző hazafiúi szívvel áldott meg nemcsak, de megadta nekik az anyagi függetlenség jótéteményét is, és mégis, mint egy csodálatos politikai hipnózis által lekötve, — kedvtelenííl az igaz — de összetett kezekkel nézik azt a romboló munkát, mely a parlamentarizmust kiforgatja lényegéből, engedik megtörténni, hogy a parki menti többségből tisztán guvernementális, vagy mi még veszélyesebb, egy személyi többség legyen s megelégednek azzal a méltatlan szereppel, hogy a miniszterek akaratának egyszerűen asszisztáljanak. Hiszen a t. miniszterelnök úr már eljutott oda hogy érvelés helyett egyenesen reámutat a háta mögött ülő többségre s kimondja meztelenül : nekem van igazam, mert enyém a többség. (Zajos tetszés balfelöl.) De ez aztán, t. ház, nem parlamentarizmus annak igaz értelmében, ez egy burkolt önkényttóber 29-én, szombaton. 333 uralomnak a rendszere, az igazinál, a nyilt önkényuralomnál sokkalta veszélyesebb, mert alkotmányos álarez alatt jelenik meg s egyéni felelősségét fedezi a többség erkölcsi felelősségével, a melyben a hatalom nem eszköz immár, hanem önczél, a melynek megtartására minden eszköz jó és igazolt a kormány szemében. Ez az önök parlamentarizmusa. A mostani elkezdett küzdelemben is ki veszélyezteti a parlamentarizmust, ki az ország válságos helyzetében világosságot akar, vagy az, a ki parlamentarizmus kötelességének megsértésével makacsul megtagadja a felvilágosító nyilatkozatokat? Ki az, a ki sérti a parlament méltóságát, az-e, a ki a nemzet vitális érdekében a kormány álláspontját idejében tudni akarja s követeli, hogy a nemzet ne kényszeríttessék kényszerhelyzetek elé, vagy pedig az, a ki makacsul és önhitten követeli a parlamenttől, hogy vakon bízzék benne akkor is, midőn reá van bizonyítva, hogy ünnepélyes nyilatkozatait rövid tíz hónap alatt cserbenhagyta, tehát szavahihetőségét igényelni többé nincs joga ? (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Parlamenti erőszak ez, t. ház, annak legvalódibb formájában, a melylyel numerust állít az érvek ellen; ezzel szemben igazolt ez a vita, igazolt volna még akkor is, ha az a parlamenti gépezet működésének megakasztására vezetne. Kain megölte Ábelt s midőn az Úr kordé tőle: »Hol van Ábel? azt felelte : »Vaj jou őrzője vagyok-e én öcsémnek ?« Önök kiölik a parlamentarizmus lelkét és midőn önöktől számonkérjük, akkor a felelősséget igyekeznek másra hárítani. (Igás! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Nem a parlamentarizmust veszélyeztetjük mi, hanem igenis veszélyeztetjük azt a politikai rendszert, a melyen báró Bánffy Dezső politikai diktatúrája felépült. (Zajos helyeslés és éljenzés a balés szélső baloldalon.) Ivánka Oszkár: Hazugsági és viczinális rendszer! Gulner Gyula: Nem a parlamentarizmust veszélyeztetjük mi, mi nem tes'.ünk egyebet, mint meg akarjuk szabadítani az országot attól az embertől, kinek szavahihetőségében minden hitünk elveszett, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) kinek politikai krédójából ki van törülve a törvény, a jog, az igazság tisztelete, kinek egyetlen egy kormánj^zati eszköze van: az erőszak! Nem fogadom el a napirendet. (Zajos helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az idő előrehaladván, Rakovszky István képviselő úr — kivánatához képest —