Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-346

380 846. országos ülés 1898. október 29-én, ssomfeatoB. lehetősége ki van zárva, miszerint Magyarországon és Ausztriában parlamentáris úton a vámszövetségre vonatkozó javaslatok tárgyalhatók és elfogadhatók legyenek, azon esetben az önálló gazdasági berendezésre vonatkozó javaslatokat nyújtsa be, (Úgy van! a bál- és ssélsö baloldalon.) de oly időben, hogy azok még e törvény lejárta előtt: 1898. deczember Sl-ig törvényerőre emelhetők legyenek. (Ügy van! balfelol.) A t. miniszterelnök úr nem teszi sem egyiket, sem másikat; hanem mit tesz? E helyett idefordúl a házhoz és kéri bizalmunkat. Kéri vakon bizalmunkat és a házat; a törvényhozást nem becsüli meg annyira, nem érdemesíti még arra sem, hogy legalább megadja a módot arra nézve, hogy esetleg a helyzetet megismerje, az Ő eljárásában a ki akar, megnyugodjék. (Halljuk ! Halljuk!) T. képviselőház! Napok múlnak, napok jönnek. Ennek az évnek végétől már csak két hónap választ el minket. Nem én mondom, nem is a háznak egyes tagja, nem is Ä t. miniszterelnök úr, vagy a kormánynak egyes tagja; egy erősebb tekintély, a törvény, az 1898:1. törvényczikk mondja: hogy »a kiegyezésre vonatkozó javaslatoknak 1898. deczember 31-ig meg kell állandóan lenniök«. Méltóztassanak annak a törvénynek az intézkedéseit elolvasni. A törvény megszűnik 1898. deczember 31-kén. Abban a törvényben benne van az az alapgondolat, hogy provizóriumot a törvényhozás nem ad többé ezekben az ügyekben; (Úgy van! balfélol.) benne van az a gondolat, hogy annak a lavirozásnak, annak a kapkodásnak, és annak a húza-vonának, a mely a monarchia mindkét felére csak kárral és veszteséggel jár, végre valahára meg kell szűnnie. Ez az alapgondolata az 1898:1. törvényczikknek s ezt expressis verbis kimondja, a midőn azt kívánja, hogy 1898. deczember 31-kig Magyarország közgazdasági viszonyainak törvényszerűen, állandóan rendezve kell lenniök. (Ügy van! a baloldalon.) íme, uraim, két hó választ el minket ennek az esztendőnek lejártától. A t. miniszterelnök úr még most sem látja elérkezettnek az időt nemcsak arra, hogy ezeket a javaslatokat itt, így vagy úgy tárgyaltassa, hanem arra sem, hogy itt nyilatkozzék és felvilágosító nyilatkozatával megnyugtasson minket, megnyugtassa a nemzetet. A t. minisztereluök úrnak ez az eljárása valóban kihívja nemcsak a kritikát, de a íegjogosúltabb tápot nyújt arra a gyanúra, hogy itt egy veszedelmes, egy gonosz játékot tíznek az ország érdekével. (Ügy van! balfelöl.) Ilyen játékot csak az a miniszterelnök engedhet meg magának, a ki el van határozva, hogy ő a vámterületi közösséget, a vámegységet Ausztriával minden áron, minden körülmények közt meg fogja kötni; (Úgy van! balfelöl.) és meg fogja kötni még akkor is, ha az 1867 : XII. törvényczikk világos és félre nem magyarázható rendelkezésein kellene keresztül gázolnia. (Ügy van! balfélol.) Kubik Béla: Minden kitelik tőle! Gulner Gyula: Én nem bocsátkozom maguknak a kiegyezési kérdéseknek érdemleges tárgyalásába, sohasem csináltam ezt; most azonban tartozom azokat megérinteni. Sohasem csináltam abból titkot, a mióta csak politikailag, ha még oly szűk körben is, de gondolkodni tudok, hogy én mindig híve voltam az önálló vámterületnek. (Éjenzés a szélső baloldalon.) Ma is az vgyok, t. ház, és az volnék akkor is, ha eddig a közös vámterület híve lettem volna. (Éljenzés a ssélsö baloldalon.) Az volnék, mert engem ennek a három esztendőnek huza vonája, az a hangulat, a mely Ausztriában uralkodik; ( Ügy van! Úgy van! balfélol.) az érdekellentéteknek ilyen súlyos kiélesítése és kihegyezése, a mely áldásthozó egy monarchiára nézve nem lehet, (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) arról győzött meg, hogy itt csak egy igazán megnyugtató kibontakozás lehetséges, — megnyugtató úgy Ausztria, mint Magyarországra nézve ; — és ez az, hogy mindegyik fél rendezze önállóan gazdasági ügyeit; mindegyik boldoguljon saját hite és meggyőződése szerint! (Élénk helyeslés a bal- és szélső báloldalon.) Perben álló és czivakodó testvéreket hiába kényszerítünk arra, hogy ölelkezzenek és csókolódzanak. Ha egyszer érzelmi világukban nincs meg ez az ösztön; ha érzelmi világuk nem hajtja őket arra, hogy egymás mellett, egymás kezét fogva haladjanak egy czél felé, arra nincs más megoldás, mint az, hogy védje meg mindegyik a maga érdekeit ; (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) járjon mindegyik a maga lábán úgy, a hogy tud. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Én ez alkalommal, mint mondám, a javaslatok érdemére nem térek ki. A mai vita nem e körül forog, hanem a körül, hogy a t. miniszterelnök úr megtagadja tőlünk azon köteles nyilatkozatokat, a melyeket parlamentáris felfogás szerint jogunk van követelni. És én nagyon szeretném, ha a t. túloldalról állna fel valaki, . . . (Derültség a szélső baloldalon.) Polczner Jenő: Nincs bátorságuk! Wittmann János: A kereskedelemügyi miniszter . . . (Zaj.) Gulner Gyula:... a ki szívén viseli a parlamentáris kötelességek teljesítését és az kényszerítené egy felszólalásával a t, miniszterelnök urat a nyilatkozattételre, mert ne higyjék, t. uraim, hogy ennek az eljárásnak pirító hatása minket ér. Inkább éri az a t. többségnek tag]&\tXÚgy van! a bal- és szélső báloldalon.) a kik úgy értelmezik a parlamentarizmust, hogy nekik