Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-346

346. országos ülés 1898. október 29-én, szombaton. 375 úr szintén ily bátran és mondja ki: »A magyar quótát pedig nem emeljük.« (Ügy van.'Űgy van! balfelól.) Ha azután egyikük sem enged, akkor meg sem kell kezdenünk a kiegyezési tárgyalásokat, hanem kezdjük meg az intézkedéseket az önálló berendezkedésre, kössünk kereskedelmi szerződéseket, és ha kell, állítsuk fel a vámsorompót. (Helyeslés balfelöl.) Igaz, hogy a t. Bánffy minisztérium egy ily kijelentést túl nem élne. De, t. miniszterelnök úr, sok bűnét feledtetné ily eljárása velünk és mi azt mondanók önről: Rosszabbnak látszott mint a milyen. Lefelé zsarnok volt ugyan, felfelé meghunyászkodó, de végűi jó hazafinak bizonyult, mert (Halljuk! Halljuk !) jogaink védelméért szállt síkra s azokért küzdve bukott el. Míg ha tovább úgy fondorkodik mint eddig, akkor rövid kínos vergődésének befejezte után majd azt mondjak : íme megbukott, mert... Ivánka Oszkár: Mert mindig hazudott! (Derültség halfelől.) Frey Ferencz: ...jogainkat nem védte, azokkal kufárkodott, sáfárkodott még pedig roszszúl. Angliában Németországban és egyebütt is: (Halljuk/ Halljuk!) oly kormányt, mely a közgazdasági kérdések iránt oly kevés fogékonyságot mutat, s azokat kormányhatalmi állása megtarthatásának fontossága mellett egész mellékesnek tartja, úgy mint teszi ezt a mi jelenlegi kormányunk, ily kormányt, mondom, egy perczig sem tűrnének meg. (Igás! Ügy van! balfelöl.) Jól tudják más államok, .. . Ivánka Oszkár: Saját pártja kergetné el. Frey Ferencz: ... hogy az erőt és hatalmat manapság a vagyon adja meg, az biztosítja az állam fenmaradását, és teljes megszilárdulását. Á miniszterelnök úr is tudja ezt jól, s azért gyűjtötte a milliókat, — most talán nem teszi, mert fél, hogy utódja átvenné tőle, vagy talán jobban el tudja titkolni, — gyűjtötte, hogy ezek felhasználásával fenmaradását és megszilárdulását a kormányhatalmon biztosítsa. A fenmaradás eddig sikerűit és a megszilárdulásnak, is úgy látszik, csak az szegte útját, hogy üres gőgjében túlmagasan hordja fejét és elragadtatta magát. Ugyan, melyik miniszterelnök merte azt megtenni, a mit a jelenlegi? Tisza és Wekerle sohasem maradtak adósak a hozzájuk intézett kérdésekre, főleg ha ezen kérdést az összes ellenzéki pártok tették, sőt Szapáry is, a kinek pedig a beszéd került oly küzdelembe, mint a jelenlegi miniszterelnök úrnak, mindég eleget tett ebbeli kötelességének. Egyedül a jelenlegi miniszterelnök úr érzi magát ezen kötelesség alól felmentve. Ugyan, mi jogon? A t. többség felmentvénye és bizalmi szavazata ez esetben nem elég, mert e mulasztásból beálló veszedelem, a magyar parlamentnek falhoz szorítása az utolsó perczben, úgy mint ez a múlt évben történt, ezúttal mérhetlen és pótolhatlan károkat és vesztességeket hozhat nemcsak a tisztelt többség tagjaira, hanem az egész országra. De míg a t. többség tagjai vagy kárpótlást nyernek más úton, vagy csak a méltán megérdemlett büntetést szenvedik el strucz politikájukért, a melylyel a vihar és veszély közeledtekor a fejüket a homokba dugták, azt kérdem, hogy mikép jő ily megkárosításhoz az egész nemzet. De talán megérdemli a bűnhődést ennek is azon része, mely — az egész ország és a polgárság bajaival cseppet sem törődő — kormánypárti képviselőt választott; ártatlanul éri azonban a károsodás a meggyőződését követett ellenzéki választót, a kinek tehát kell hogy meg legyen legalább azon öntudata, hogy oly párti képviselőre vagy képviselőjelöltre adta szavazatát, mely párt tehetsége szerint küzdött az ország és lakossága érdekében és hazánk alkotmányos jogainak és a érdekeinek védelmében tiportatott el. El fog következni t. túloldal az idő, midőn önöket is bántani fogja, hogy a hatalomnak rövidebb vagy hosszabb ideig tartó birtokolhatásáért, a Magyarország, de talán az egész világ alkotmányos történetében örökre elrettentő példa gyanánt emlegetendő hirhedt választások gyászos hadjáratával, a nemzet lelkét megmételyezték, a törvény és a felsőbbség iránti tiszteletét eljárásukkal aláásták, a korrupeziót az egész vonalon meghonosították oly annyira, hogy ezt a bekövetkezendő legbecsületesebb és leggondosabb kormányzat és alkotmányos gyakorlat is csak hosszú ideig tartó fáradságos munkával lesz képes megorvosolni. Tisztelt ház! Felszólalásomat azon kijelentéssel végzem, (Halljuk!) hogy míg az 1898: I. törvényczikk megalkotásának oka és czélja, a közjogi alapon álló pártok közös felfogása értelmében, az 1867 : XII. törvényczikk rendelkezéseinek épségben való fentartása volt, addig tartok tőte, hogy a t. miniszterelnök úrnak czélja ezúttal egészen más, tudniilik az 1867 : XII. törvényczikk megkerülése esetleg áttörése. Ehhez a czélhoz pedig ennek a pártnak, melyhez tartozni szerencsém van, akár aktiv, akár passzív közreműködése meg nem nyerhető, (Élénk helyeslés balfelöl.) s ennek a törekvésnek minden törvényes eszközzel útjába állani, hazánkhoz, nemzetünkhez és meggyőződésünkhez hű köteíességérzettel, elszántak is vagyunk. Az indítványozott napirendet nem fogadom el. (Zajos helyeslés és éljenzés balfelöl.) Elnök: Szentiványi Kálmán képviselő úr személyes kérdésben kivan szólani. (Nagy zaj.