Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-346

346. országos ülés 1898. október 29-én, szombaton. 365 gyének felirata nem veendő komolyan, hiszen annak a vármegyének mostani főispánja (Ügy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) itt ült a függetlenségi párt padjain. Polczner Jenő Nagy antiszemita volt! Marjay Péter: És, t. képviselőház, ő hangoztatta azt, a mint egykori társai mondják : hogy kenyér kell a népnek; ő vette védelmébe dicső népet, ő hirdette először a szocziális tanokat. És most annak az elnöklete alatt akarnak utasítást adni az országgyűlésnek, habár kérés alakjában is. Polczner Jenő: A Mungók! Marjay Péter: Azt izenjük erről az oldalról Csongrád vármegyének, hogy legyen nyugodtan, a vármegyei tisztikar pedig, mely az ilyet felsőbb parancsra meghozatja, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) jobb volna, ha kötelessége teljesítése után látna. És ha nines egyéb dolga neki, akkor gondolkozzék egy kissé; tekintsen a dolgok mélyére és ne minket tegyen felelőssé azért, ha a nagyfontosságú közgazdasági kérdések megoldva nincsenek és a kiegyezés létrejötte hátráltatik, hanem tegye felelőssé a kormányt, tegye felelőssé a miniszterelnököt a ki tehetetlenségében nem tud mit csinálni, (Igás! Úgy van! balfelől.) csak minket akar pellengérre állítani a közvélemény előtt, ilyen mondva csinált lelkesedésekkel. (Igazi Úgy van! a bal- és ssélső baloldalon.) T. képviselőház! Mondja meg Csongrád vármegye törvényhatósági bizottsága a miniszterelnöknek, hogy álljon a talpára, emelje fel a fejét, legyen benne magyar erény, magyar virtus, ne hfmyászkodjék meg és az ellenfél malmára ne hajtsa a vizet azzal, hogy maga lemond minden nemzeti jogok érvényesítéséről. (Igaz! Úgy van! a bal- és ssélső baloldalon.) De meg, hogyha Csongrád vármegyének törvényhatósági bizottsága nagy szótöbbséggel hozta is meg ezt a határozatot, miránk nézve ez nem irányadó, mert hiszen tudjuk, t. ház, hogy ma már a megyei törvényhatósági tagok közül az ellenzéki ember, a kiben van egy kis független gondolkozás, mind ki van irtva; alig van ott egynéhány ember, a ki saját adófizetői jogczímén foglal helyet. (Igaz! Úgy van ! a balés szélső baloldalon.) Ha tehát az összes törvényhatóságok elfogadnák is Csongrád vármegyének azt a határozatát és hozzánk írnának, épen úgy nem adnánk mi erre semmit, a mint nem ad a kormány a mi százszor igazságosabb és sokkal jogosultabb kérvényeinkre semmit sem. T. képviselőház! Közelebb térve (Bálijuk! Halljuk! a bal- és szélső báloldalon.) a tárgyalás alatt álló kérdéshez, vitatják itt, hogy vájjon az indemnitás kérdése bizalmi kérdés e ? Csodálatos dolog! Hiszen, ha valaki jogot kér, hogy ezzel a joggal funkczionálhasson, kétségkívül első kötelessége annak, a kitől a jogot kéri, hogy megbírálja azt, hogy vájjon az, a ki funkeziót kér, méltó-e a bizalomra és nem fog-e azzal visszaélni ? (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ebben az indemnity-törvényjavaslatbaii a kormány jogot kér arra, hogy a következő esztendő négy első hónapjában az ez évi költségvetés alapján gazdálkodhassak. Mármost, t. képviselőház, nekünk, a kiktől jogot és felhatalmazást kér, bizonyára az a kérdés tolul előtérbe legelőször is, hogy vájjon a kormány méltó-e arra, hogy ily joggal felruháztassák. Hogy pedig ezt megiíélhessük, tényeire, eddigi cselekedeteire keli visszatekintenünk. És ezek a tények, cselekedetekés ezek a kormányintézkedések rettenetes karrikaturát fognak elénk állítani. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Lakatos Miklós t. képviselőtársam tegnap már itt lefotografirozta a miniszterelnök urat és kormánytársait, és a miniszterelnök urat különösen hazafiságának egész paródiájában állította elénk. Én tehát a fotografalást nem akarom folytatni, hanem a miniszterelnök úr tényeiről és általában a kormány vezetése alatt álló közélet mezejéről mutatok fel egyes szembeötlő képeket. (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) Előre kijelentem, t. ház, hogy a választási visszaélésekről nem beszélek. Mindnyájan kivettük belőle osztályrészünket. Általánosságban jellemezve a választási visszaéléseket, elég, ha annyit mondok —• és ez, azt hiszem, hű képe lesz a választási visszaélések összeségének —• hogy a miniszterelnök úrtól kezdve lefelé, fokozatosan, lépcsőnként, az utolsó falusi kisbíróig mindenki a kormány kortese volt. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ez mind be van bizonyítva, hogy a miniszterelnök úr főispánokat, szolgabirákat czitált magához, hogy azokat a választás tekintetében irányítsa, utasítsa, befolyásolja és erőszakolja. Azt már kétségtelenül és közvetlen tapasztalásból tudom, hogy az ő alantasai közt oly példák voltak, melyek szerint volt oly főispán, a ki méltóságának tekintélyéről megfeledkezve házrólházra járt községekben és városokban és úgy akarta szolgai alázatossággal teljesíteni a miniszterelnök úr parancsait. A szolgabíró már tovább menve, nemcsak fenyegetett, hanem büntetett, terrorizált. És mind ennek a választási manővernek daczára mi mégis itt vagyunk és annyit merek állítani, hogy ha a pokolnak minden fajzatával szövetségre lép is „ bármilyen miniszterelnök, és a sátánnak összes kincseit mind oda hordja a mosí nagyon szárnyai alá vett kisgazdák elé, mi, ha nem is személyenként, de választókerületünk itt lesz, a választó-