Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-345

358 345. országos ülés 1898, október 28-án, pénteken. miniszterelnök úr igaz magyar hazafiságát, (Halljuk l Halljuk! Még nem ! a szélső baloldalon.) de ha ez még nem lenne elég, a legközelebbi múltra hivatkozom; arra tudniillik, hogy a mikor itt a miniszterelnök úr e hó elején a napirend megállapítása iránt nyilatkozott, akkor Lukáts Gyula képviselőtársam megemlítette, hogy október hatodika a nemzet gyágznapja lévén, ezen a napon ne tartsunk illést. A t. miniszterelnök úr erre mosolyogva azt felelte, hogy az indokokat nem osztja ugyan, de azért nem bánja, ha nem lesz ülés. így tehát nem azért nem volt ülés, mert október hatodika a magyar nemzetnek gyásznapja, hanem azért, mert a miniszterelnök űr azt mondta, nogy nem bánja. Nos hát, ha ilyet mer a miniszterelnök úr kimondani a képviselőházban, tartsuk-e őt még hazafinak ? Tartsuk-e őt magyarnak? (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) Nem hiszem, hogy ott a túloldalon, vagy egész Magyarországon akadna ember, ha csak egy csepp magyar vér, magyar büszkeség és hazafiság van benne, a ki október hatodikát megtagadná, s azt mondaná, hogy az nem nemnemzeti gyásznap. (Igaz! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Ne adja a magyarok Istene, hogy oly idők álljanak be, mint a minő az 1849-iki év volt, mert akkor ő a Haynau gárdájához tartoznék és minket itt sorban mind felakasztatna. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon. Felkiáltások a szélső baloldalon: Most is megtérnie, ha bírná !) Már most még a második betegségét is fel fogom fedezni a t. miniszterelnök úrnak. (Halljuk! Halljuk!) Hát a t. miniszterelnök urnak emlékező tehetsége meghibbant, (Derültség.) pedig azt mondják az orvosok, (Halljuk! Halljuk!) hogy az olyan korban, a melyben a miniszterelnök úr van, ha az emlékező tehetség megromlik, annak következése az agylágyulás és utána a teljes téboly következik. (Derültség balfelöí. Zaj, mozgás jobbfelöl.) Én nagyon sajnálnám, hogyha a t. miniszterelnök urat, a mennyiben tapasztaltam, hogy emlékező tehetsége csakugyan hiányos, mert a mit mondott tavaly, vagy egyáltalában azelőtt, arra már nem emlékszik, vagy ellenkezőt mond, vagy csitri-csavarja a dolgot, a mit ekkor vagy akkor mondott, vagy igért, azt egyáltalában nem állja, vissza szívja, ez a betegség tovább folyván, később az agylágyulás utói érné. Ettői a nemzetet is megkívánnám óvni s neki is egészségi szempontból azt ajánlanám, hogy azt az annyira zaklatott fejét, a melybe annyi minden benn van, megpihentesse. Ezért igen jó volna, hogyha elmenne Erdélybe, Szolnokdobokába, mi egy nagyszerű penziót szavaznánk meg neki, hogy pihentesse meg a fejét. (Tetszés a szélső baloldalon. Felkiáltások: Ideje volna már!) Nem akarom feltenni róla, hogy tetteti magát, hogy emlékező tehetségének nincs baja, de az nagyon furcsa dolog, hogyha valamit tegnap mond, arról ma már megfeledkezik. Mikor az iskolába jártam, volt nekem egy kriminális tanárom, a ki megtanított még gyermekkoromban egy mondatra, a melyet be kellett vésnem lelkembe s nem is felejtettem el a mai napig sem. A mondat így szól: (Halljuk! Halljuk!) »Fiam tanuld meg jól: nem ember, nem keresztény, nem pogány, hanem hitetlen pára, mint az eb, a ki lelke hangját, a szót megszegi, a szó uram lőn és én rabja vagyok.« (Derültség a szélső baloldalon.) Ha ezt megtanulta volna a miniszterelnök úr, akkor nem szegné meg a szavát (Ellenmondások jobbfelől. Zaj.) Minisztertársai nem oly bűnösek, mint ő, mert ezek hozzászerződtek. Ezek az ő végrehajtói. Mindegyiknek kezébe adott a miniszterelnök úr egy kertészollót, hogy ők evvel az alkotmány fáján nyesegessék, például a szólásszabadságot, a hol erősen hajt, a sajtószabadságot, azután a gyülekezési jogot, meg a választási jogot, meg a választási szabadságot, de a legerősebb ollót a honvédelmi miniszter kapta, mert neki erősen kell a magyar érzületet kivagdosni a honvédekből és kapott egy oltókést is, meg oltóanyagot, hogy az osztrák czopfot beleoltsa a honvédségbe. (Igaz! Ügy vxn! a szélső báloldalon.) Már most még csak a többség működéséről akarok szólani. (Halljuk! Halljuk!) A többség képezi a lábat, mely a taposó-malomban dolgozik; egy olyan száraz-malomban, a melyben sok a molnár, de kevés az őröltető. Vannak ugyan molnárok, a kik felvigyáznak, nehogy valami hiba essék a malomban, van őrlési mester, Örley a rózsabokorból, ez, ha baj van a malomkerekén, kireperálja. Hogy került ez a többség be ide, arra nézve nem akarok hosszasabban kiterjeszkedni, nem akarok visszamenni a választásokra, hogy ki micsoda preszsziókkal és micsoda pénzvesztegetésekkel jött ide be; de van egy képviselő, a ki palám et publice beszéli, — tőle hallottam, hogy mikor a múlt országgyűlés befejeztetett és az új országgyűlésre a jelölteket a kormány kombináczióba vette, akkor rapportra mentek a t. képviselő urak, a kik meg akartak maradni. »ünbedingtes unterwerfen*: ez volt a jelszó; feltétlen megadás, semmi okoskodás a quótaemelés- vagy kiegyezésre nézve. Ezt elmondotta egy képviselő, a ki igen tisztességes, szavahihető ember és a ki azért nem is állt jelöltnek, nem akart engedelmes szolga lenni, pedig egyhangúlag volt megválasztva, Szentiványi Árpád t. barátom ismeri. Igazat mondok, nem szoptam az ujjamból. így jöttek önök ide. Van-e önök között egyetlenegy ember, a ki fel mer állani és azt mondani, hogy nem emeli a quótát,