Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.
Ülésnapok - 1896-320
28 32 °- országos 8Ws 1898. szeptember 6»&n, kedden. előbb, a mint meggyőződést szerez a kormány arról, hogy a tárgyalások ottan eredményre nem vezethetnek, kötelességének fogja tartani az 1867 : XII. tcz. 68. §-a, valamint az 1898 : I. tcz. 3. §-ában előírt rendelkezéseknek megfelelően a szükséges intézkedéseket megtenni. (Helyeslés a jobboldalon. Felkiáltások a szélső baloldalon: Mik azok? Halljuk! Halljuk!) Addig, t. ház, türelemmel lenni méltóztassék. (Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) T. ház! Méltóztatnak azt kérdeziii, hogy mi az? Hát, t. ház, bocsánatot kérek, a politikai életnek vannak bizonyos általános szabályai. Nem lehet eltagadni egy tárgyalás alatt levő kérdésre vonatkozólag igenis jogosultságát annak, hogy a kormánytól programmot követeljenek. (Mozgás és zaj a szélső baloldalon.) De azt, t. ház, hogy egy talán bekövetkezhető esetleges kérdésre vonatkozólag én itt programmot adjak: azt, bocsánatot kérek, semminemű parlamenti szabály nem követelheti. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Igenis a kormánynak kötelessége lesz a törvényes gondoskodást el nem mulasztani; kötelessége lesz a háznak esetleg javaslatokat beterjeszteni és a továbbiak iránt indítványt tenni. De, t. ház, ez idő szerint a részletes javaslatokat nem terjeszthetem elő, mert kecsegtet a remény, hogy azokra egyáltalában szükség sem lesz. Ha majd előterjesztem, akkor méltóztassék bírálni. Egyet azonban ismétlek, hogy a kormány álláspontja az, hogy — a mit már elmondottam — az 1867. évi XII. törvényezikk 68. §-a és az 1898. évi I. törvényezikk 3. §-a érvényesüljön, de bocsánatot kérek, ebből még nem következik, hogy az a programra, a melyet itt Kossuth Ferencz képviselő úr felállított, a mienk legyen. (Helyeslés jobbfelöl. Zaj. Elnök csenget.) Terrorizmussal nem fogjuk magunkat leszoríttatni azon térről, a melyen állunk. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj; ellenmondások a baloldalán. Elnök csenget) a kötelesség teljesítésétől nem téríthetnek el bennünket sohasem. Ezeket, t. ház, mint elmondandókat ez idő szerint e kérdésre vonatkozólag elmondottam • kérem válaszomat tudomásai venni. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon, ellenmondás és zaj a baloldalon.) Kossuth Ferencz: T. képviselőház! Azt hiszem, mondanom sem kell azt, hogy a miniszterelnök űr válasza engem ki nem elégít, (Helyeslés a baloldalon, zaj a jobboldalon.) ellenben úgy látszik, igen kielégíti a t. túloldalt; de hogyha összességükben és egyenként megkérdeznék, hogy tulajdonképen mit helyeseltek, nem tudnának feleletet adni, mert most még más tény nincs, mint az osztrák Eeichsrath összehívása. Ez lelkesíti őket ennyire? Kubik Béla: Nem az, hanem a három millió! (Nagy derültség a szélső baloldalon.) Elnök : Csendet kérek. Kossuth Ferencz: Más informácziót, más értesítést a miniszterelnök úr nem adott, én tehát megvallom, liogy csodálkozom azon, hogy oda jutottunk már a magyar országgyűlésen, hogy egy nagy párt fellelkesül azon, hogy az osztrák Reicbsrath összehívatik. (Élénk derültség balfélől. Zaj. Elnök csenget.) Kötelességem még a t. miniszterelnök úrnak egy mondása ellen, mint magyar embernek, határozottan tiltakoznom. (Halljuk! Halljuk!) A t. miniszterelnök úr azt mondta, hogy a gazdasági önállóság tönkretenné Magyarországot. (Fölkiáltások a szélső baloldalon: Botrány! Gyalázat! Nagy zaj. Ellenmondások jobbfelöl. Elnök csenget.) Én azt, mint magyar ember, el nem ismerhetem soha, hogy a magyar ember olyan gyámoltalan, olyan együgyű lemie, hogy a mikor a legkisebb, legszegényebb nemzetek is saját lábukon meg tudnak állani, — az egész világon csakis Magyarország menne tönkre, ha saját lábain állana. (Egy hang a szélső baloldalon: Éljen a miniszterelnök! Nagy zaj.) Magyarország még nem jutott odáig, hogy gyámság alá vegyék, még akkor sem, ha Bánffy Dezső jelentkezik gyámatyának. (Tetszés a széhö baloldalon.) T. ház! Még azt kénytelen vagyok felemlíteni, hogy a t. miniszterelnök úr azt mondja, hogy én programmot akartam felállítani, ő pedig megelégszik azzal a programmal, a melyet felállított, illetőleg- hogy hozzájárult ahhoz, hogy összehívják a Reichsrathot. Az én programmom nagyon ismeretes; az én programmom olyan ismeretes, hogy az évszázados programra. (Úgy van! Úgy van! a széhö baloldalon.) Mindig volt Magyarországon 350 év óta valaki, a ki ezt a programmot képviselte. (Úgy van! a szélső baloldalon.) 350 évet megelőző periódusban pedig nemcsak valaki, de az egész ország. T. ház! Ismétlem azt, hogy a kormányoknak világos programmal kell birniok oly kérdések felől, a melyek az országnak legfontosabb kérdései (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) s nem elégséges azt mondani, hogy majd ezen és azon törvényeknek az elvei alapján fogunk intézkedni, kivált mikor már az intézkedés is, melyet jeleznek, világosan ellentmond azon törvényeknek, melyekre hivatkozott a t. miniszterelnök úr. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Tehát én határozottan kijelentem, hogy engem ki nem elégít a t. miniszterelnök úr felelete és nem hiszem, hogy Magyarországon független érzésű ember volna, a kit ez kielégít. (Élénk éljenzés a szélső baloldalon.)
