Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-344

\ 344. országos ülés 1898. október 27-én, csütörtökön. 335 van ott egy erős akarat, a mely Magyarország gazdasági életét el akarja sorvasztani, és kizárólag arra törekszik és összes súlyát arra használja fel, hogy Magyarország továbbra is megmaradjon gyarmati helyzetében. (Igás! Úgy van! a bal-és szélső baloldalon.) Hát Pulszky Ágost úrnak igaza van ! Ausztria nekünk csakugyan ellenségünk. De én azt kérdem a t. háztól, ha ez így van, — és ezt nehéz volna megezáfolni, — helyes, okos dolog-e, bölcs dolog-e és szabad-e ilyen ellenséges irányú népcsoportok között szoros gazdasági köteléket alkotni Magyarország és Ausztria között? Hiszen ahhoz, hogy ilyen természetű gazdsági kötelék köttessék, mindenesetre az érzelmek és érdekek azonossága szükséges. Miért? Mert a tervezett gazdasági kötelék, a vámszövetség, e két gazdasági organizmusának egyesülése nem egyéb, mint Magyarország és Ausztria pénzügyi forgalmi és kereskedelmi közös vérkeringése. És mégis azt találjuk, hogy Ausztriában kivétel nélkül minden tényező, nemcsak társadalmi úton, nemcsak hirlapok útján, hanem bizonyos hivatalos körök által is egyenesen fejlesztve, hogy ne mondjak egyebet, idézem némely tartománygyűlésnek némely kereskedelmi és iparkamara, kiválóképen pedig idézem Bécs város polgármesterének és környezetének magatartását Magyarország irányában, mondom hivatalosan is fejlesztve van az ellenséges indulat, a melyre más szót nem találok, mint egy általános nagy gyűlöletet. És hogyan állunk mi, a magunk érzelmeivel? Ha kezünket a szivünkre teszszük, mi sem mondhatjuk el magunkról, hogy akár a századok, akár a legközelebbi idők tanulsága után valami különös hálával és szeretettel viseltetnénk Ausztria irányában. És daczára annak, hogy ez így van, a kormány mégis vámszövetséget, tehát gazdasági egyesülést tervez köztünk. Hát akkor legyen szives mutassa ki legalább köztünk az érdekazonosságot, ha már az érzelmi azonosság hiányzik. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én, a mióta hazám közélete felől gondolkozom, sokat kutattam, hogy hol vannak hát azok az érdekszálak, a melyek minket gazdaságilag Ausztriával természetes utón összefűznek? Megvallom, én ezen érdekszálakat nem találtam. Ellenkezőleg, azt látom, hogy a mi történelmünk egészen más, mint Ausztria történelme. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hagyományaink szintén mások, munkaviszonyaink szintén mások, nemzeti termelésünk produktumai egészen másként mutatkoznak, mint ott és merőben más geográfiai helyzetünk, merőben mások talajviszonyaink, más az éghajlatunk úgy, hogy ha képesek volnánk és képes volna á kormány a hegyekkel betemetni a völgyeket: akkor sem tudná ezen téren az érdekazonosságot a két állam közt létrehozni. Mégis erőlteti. Én, a ki azok sorába tartozom, a kik ezen a helyen a függetlenségi eszme mellett állanak őrt, kizárólag a kormánynak azzal a bevallott tervével foglalkozom, hogy ő vámszövetséget vagyis vámuniót akar létesíteni Ausztria-Magyarország között. Hát vájjon egy ilyen vámszövetségnek ezélja józan kritikai felfogás mellett lehet-e más, mint az, hogy kölcsönösen támaszt és erőt nyerjen az egyik a másiktól ? Már most azt kérdem, — s erre valóban nyilt és tartalmas feleletet kérek egyszer valahára, — hogy melyik az a támasz, a melyet gazdasági tekintetben Ausztria Magyarországnak nyújt, és melyik az az erő, a melyet a nemzet nem a saját kútforrásaiból meríteae, hanem, a melyet Ausztriától kellene, hogy kölcsönt kérjünk? t. ház, ezen erő, ezen támasz még soha alaposan, tartalmasán kifejtve ebben a házban nem volt. A hatalmon levő urak megelégedtek egyszerű állítással és azt kívánták, hogy az ő állításaik befejezett igazságnak vétessenek az egész országban. De a tapasztalat azt bizonyítja, hogy a kiegyezésnek ilyen természetű megkötésében ma már sem Magyarország nem reméli a maga boldogulását, sem Ausztria. Magyarország nem remélheti, mert tapasztalati tény, hogy minket ez a szövetség fokról fokra szegényít. Ausztria? O sem akar belemenni ezen szövetséges viszonyba, mert az ő határtalan és fékezhetlen kapzsisága nem nyer kellő kielégítést ezen vámszövetségben. S már most micsoda bölcseség az, hogy mikor sem az egyik fél nem akarja, sem a másik nem akarja, hogy akkor mégis erőltetik ezt a szövetséget? És mikor kifogynak minden argumentumból, akkor azt mondják : a monarchia tekintélye szempontjából,. . . Thaly Kálmán : Van is annak tekintélye! Bartha Miklós: ... a nagyhatalmi állás érdekének szempontjából kell ezt a szövetséget megkötni. Hát én emlékeztetem a. t. házat a szövetségek megkötésének a történelmére, csak úgy futólagosan. (Halljuk! Halljuk!) Az első szövetséget kötöttük 1868-ban, tehát oly időben, mikor Ausztria alkotmányt kapott, és mikor Magyarország alkotmányát, — habár hézagosan, — visszaszerezte. Ez tehát az öröuarivalgásnak egy oly ideje volt, a midőn a népek tele vannak a felszabadulás összes reménységeivel. Épen ezért az első szövetség 1868-ban meglehetős könnyen ment; de méltóztassanak visszaemlékezni, hogy a második szövetség már sokkal nehezebben ment, mint az első, a harmadik sokkal nehezebben ment, mint a második. És a negyedik? (Felkiáltások a szélső baloldalon: Sehogy se megy!) Hát a negyedik, a mint látjuk, sehogy sem megy] (Úgy van la szélső baloldalon.) Azt