Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.
Ülésnapok - 1896-320
V 820. országos ölés 1898. 6-án, szeptember kedden. rint világos törvénysértés. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az 1867-iki törvények, — a melyek ellen a körülöttem ülő párt küzd, de ismétlem, hogy addig, a mig törvények, nekünk is kötelességünk respektálni, de még inkább kötelessége respektálni a kormánynak, a mely ezen az alapon áll, — a 67-es törvények csak két alternatívát ismernek. Az 58. és 68. §-ok által megjelölt önálló vámterületet és önálló rendelkezési jogot, vagy pedig a vámszövetséget, a melynek megkötésére bizonyos formákat ir elő a 61. §. Az 58. §-ban világosan meg vannak említve a vámvonalak is és senkisem fogja tagadhatni, hogy az 58. §. a 68. §. előtt következik, és senkisem tagadhatja azon általános törvénymagyarázati elvet, hogy oly szakaszok a törvényben, a melyek előbb állanak, irányítják az utánok következő szakasz értelmét. Ennek következtében a 68. §-ban említett önrendelkezési jognak más értelmezése nem lehet, mint az önálló vámterületnek a vámvonalakkal való felállítása és minden más értelmezés, mint ez, csak kicsavarása, megtagadása az 1867 : XII. törvényczikknek. (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Ismét felhozom azt, hogy a 61. §. világosan megjelöli azon formákat, a melyek szerint a vámszövetség megkötendő. És teljes lehetetlenség az, hogy a 61. §-ban megjelölt formák mellőzésével a 68. § ra támaszkodva, melynek értelmét az 58. §. adja meg, a kormány fából vaskarikát csináljon és a külön, önálló rendelkezési jog alapján közös vámterületet létesítsen. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Nem akarom a t. ház figyelmét hosszasabban igénybe venni. (Halljuk! Halljuk/ a szélső baloldalon.) A t. túloldal úgyis tudja már azt, saját füleikkel hallották, . . . Polczner Jenő: Dehogy tudja; a kormány maga sem tudja! Kossuth Ferencz: . . . vagy talán nem tudja, mert meglehet, hogy maga a miniszterelnök úr sem tudja. (Derültség a szélső baloldalon.) De hát nekünk is jogunk van azt a miniszterelnök úrtól megtudni. Csak egy megjegyzésem van, mielőtt felszólalásomat befejezném, az, hogy valóban elszomorít engem, mint hazafit, azon tény, hogy a kormány netresak hogy nem tudja felhasználni azon providencziális alkalmat, a melyet a magyarok Istene nyújt arra, hogy végre Magyarország állami függetlenségének egyik főkellékét megvalósíthassa és hogy végre valahára Magyarországot megmentse azon folyton fenyegető veszélytől, hogy az osztrák kizsákmányolás következtében előbb-utóbb tönkres jusson, hanem fáj az is, hogyha a kormány legfelsőbb helyen ellenállhatatlan ellenkezéssel találkozik, a mit én alkotmányos szempontból fel nem tehetek, mert azt fel nem tételezem, hogy a magyar koronánál ellenkezésre találjon abban az irányban, hogy az általa szentesített törvények Magyarországon érvényre ne jussanak, de ha ellenállással találkozik, akkor a magyar kormányban nincs elég férfiasság és nincs elég erély, hogy állását, bársonyszékeit a korona rendelkezésére bocsássa, s hozzájárul ahhoz, a mit önmaga is helytelennek, törvénytelennek tart. Mert hiszen elégséges lesz felolvasnunk a miniszterelnök úrnak egy rövid nyilatkozatát, a melyet 1896. deczember 18-án tett, a melyet az én felszólalásomra adott válaszúi, s a melyben azt mondja, hogy kötelessége az egész kormánynak tárgyalásokat folytatni s kedvező megoldásra törekedni, s ha az nem sikerül, akkor térhet át az önálló vámterület berendezésére. T. ház! A miniszterelnök úr tehát tudta jól, hogy ha a kiegyezés nem sikerül, akkor az önálló vámterület rendszerére tér át, az önálló vámterületet pedig úgy értelmezni sohasem lehet, hogy az önálló vámterület közös vámterület. Ezeknek előrebocsátása után van szerencsém benyújtani interpellácziómat, a mely így hangzik (olvassa): »Sürgős interpelláczió a miniszterelnökhöz. Tekintve, hogy az 1898-iki I. törvényczikk 3-ik szakaszában előírt eset beállott és az úgynevezett kiegyezési javaslatok csak szeptember havában lennének esetleg beterjeszthetők a bécsi birodalmi gyűlésre a törvénybe iktatott május 1-je helyett. Tekintve, hogy köztudomásúlag a magyar és osztrák kormányok a kiegyezés tárgyában hosszasan tárgyaltak, kérdem : 1. milyen szándékai vannak a kormánynak arra az esetre, ha a bécsi birodalmi gyűlés határozatképtelennek bizonyulna ? 2. milyen elvek alapján szándékozik a kormány az 1898 : I. törvényezikk 3 ik szakaszának eleget tenni? 3. mikor szándékozik az 1867 : XII. törvényezikk 68. szakasza alapján leendő állandó szabályozás iránt a magyar országgyűlés elé az 1898 iki I. törvényezikk 3. szakaszának értelmében javaslatokat terjeszteni ?« (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) B. Bánffy Dezső miniszterelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja Kossuth Ferencz képviselő úr, hogy a kormánynak programmal kell bírnia; hát kétségtelen, igaza van, nem is gondolom, hogy ezt valaki kétségbe akarná vonni, de azt már nem fogadom el, hogy rám erőszakoltassék, ránk erőszakoltassék, e pártra e^őszakoltassék, hogy az ő programmjuk legyen a mienk. (Helyeslés a jobbóldalon.) Hát, t. ház, (Nagy zaj a szélső baloldalon.