Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-344

344. országos ülés 1898, i 515), végűi a Sima Ferencz képviselő úr mentelmi ügyének (írom. 516) megsértése miatt tett bejelentésre. Kérem, méltóztassék ezen jelentéseket kinyomatni, szétosztatni és annak idején napirendre kiírni. Elnök: A beadott jelentések kinyomatását és szétosztását a ház elrendeli s annak idejében való napirendre tűzése iránt intézkedni fog. Nyegre László jegyző: Psik Lajos, az igazoló állandó bizottság előadója ! Psik Lajos előadó: Az igazoló állandó bizottság részéről van szerencsém jelenteni, hogy a bizottság báró Szentkereszthy György Hunyad vármegye vajdahunyadi választó - kerületéhen megválasztott országgyűlési •képviselő megbízólevelét megvizsgálta, és minthogy azt a törvényes kellékeknek megfelelőnek találta, nevezett képviselő urat a szokásos 30 napi határidő fentartásával igazolt képviselőnek kimondta. Van szerencsém az ide vonatkozó iratokat bemutatni. Elnök: Báró Szentkereszthy György képviselő a harmincz nap fentartásával igazoltnak mondatik ki. Egyszersmind ez alkalommal be kell osztani az osztályba. Beosztandó egyúttal még Berzeviczy Albert képviselő úr is, a ki mint alelnök annak idejében szabály szerint nem volt osztályba beosztva. A negyedik és a hatodik osztályban van üresedés. A negyedik osztályba jön báró Szentkereszthy György, Berzeviczy Albert pedig a hatodik osztályba. Már most következik a napirenden levő indítványnak (írom. 458, 500) a tárgyalása. Hock János jegyző: Okolicsányi László! Okolicsányi Lászlő: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A mióta ez a folyamatba levő vita megindult, többször hallottuk a túloldalról azt a vádat hangoztatni, hogy az ellenzéknek mostani magatartása veszélyezteti a parlamentarizmust. A parlamentarizmus a nemzetnek és az emberiségnek oly becses, annyi áldozat árán, nagy küzdelmek útján kivívott kincse, hogy annak veszélyeztetése bárki részéről is kétségkívül a legsúlyosabb bűn volna. Nagyon súlyos tehát az a vád, a melyet ellenünk felhoztak, annyira súlyos, hogy minden tekintet nélkül arra, hogy honnét és milyen tendencziával emeltetett e vád, szükségesnek tartom azzal behatóbban foglalkozni. Mert soha sem pártérdekből, sem semmiféle érdekből, még tévedésből, jóhiszeurűleg sem szeretnék segédkezet nyújtani ahhoz, hogy bárki által bármilyen tekintetben a parlamentarizmus veszélyeztessék, megsértessék. Önként felmerül tehát az a kérdés, vájjon jogosult-e ez a vád, a melyet ellenünk emelnek, vagy jogosult-e a mi eljárásunk, a mikor a kormány által előterjesztett egy törvényjavaslatnak tárgyalásra kitűzését törekszünk megakadályozni. (Halljuk !) >któl>er 27-én, csütörtökön. 3^5 A tény az, hogy az ellenzék meg akarja akadályozni a pénzügyi felhatalmazásról szóló törvényjavaslatnak napirendre tűzését mindaddig, míg a kormánynak a minket jelenleg leginkább érdeklő kérdésekben, a kiegyezési kérdésekben elfoglalt álláspontját, azokra vonatkozó programmját nem ismerjük. (Helyeslés balfelöl.) Megengedem, hogy szokatlan erős, súlyos parlamenti fegyver az, a melyet mi, ezen az oldalon alkalmazni szükségesnek tartunk. Ilyen súlyos fegyver alkalmazásának csakis akkor van jogosultsága, hogyha szintén rendkívüli, szokatlan és nagyon súlyos okok azok, a melyek ezt az eljárásunkat nemcsak indokolják, hanem határozottan hazafiúi kötelességünkké teszik. (Úgy van! a bah és szélső baloldalon.) Mert magában véve azt a bizalmatlanságot, a melyet mi, a háznak ezen oldalán a kormány irányában viseltetünk, nem tartanám elégségesnek jelenlegi eljárásunk indokolására. Akár tekinti valaki bizalmi kérdésnek az indemnitás javaslatát, akár nem, a dolog úgy áll, hogy most ennek a javaslatnak napirendre kitűzése semmi esetre sem volna indokolható. Ha nem tekintjük az iademnityt bizalmi kérdésnek, hanem tekintjük egy olyan szükségszerű expediensnek, a melyet akkor keli alkalmazni, mikor technikai okokból a költségvetés kellő időre meg nem szavazható, akkor sem indokolt, hogy mostan, október hónapban, egy indemnitási törvényjavaslatot tárgyaljunk a jövő esztendőre, holott a jövő évi költségvetés még tárgyalásra kitűzve sem volt, annak tárgyalása még meg sem kíséreltetett és annak tárgyalására, ha a kormány kívánná, még két hónap áll rendelkezésünkre. Az tehát kimutatva nincs, hogy a költségvetés a kellő időben letárgyalható nem volna. Indokolt volna abban az esetben az indemnitás előterjesztése, hogyha a költségvetést már tárgyalás alá vette volna a képviselőház, a tárgyalás talán nagyon nehézkesen, lassan, hosszasan húzódott volna, és indokolt volna abban az esetben, hogyha ma nem október 27-ike, hanem deczember 27-ike volna. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) Akkor teljesen érteném a kormány eljárását. A bizalom, vagy bizalmatlanság szempontjából azért sem tartom indokolhatónak a mi jelenlegi eljárásunkat, mert hiszen, hogyha csak az a politikai bizalmatlanság képezné magunk tartásának az okát, a melylyel a kormány irányában mindig viseltettünk és viseltetünk, bizalmatlanságunkat kifejthetnők az indemnitási javaslat érdemleges tárgyalása alkalmával és nem volnánk kény telének mngának a javaslatunk napirendre tűzését megakadályozni. Sokkal súlyosabb, sokkal fontosabb, sokkal komolyabb okok merültek fel az utóbbi időben, a melyek a mi bizalmatlanságunkat a kormány irányában oly rendkívüli nagy mértékÍI ben fokozták, hogy csakis ezekbői lehetséges 40»