Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-343

343. országos ilés 1898. október 26-&n, scerd&n, 313 úr, de még az állampolgárokkal szemben is a gyülekezési jogot hogy szokta kezelni. Csak próbáljanak meg egyszer a kormánynak nem tetsző népgyűlést tartani a magyar állampolgárok, majd megmutatják nekik, hogy mi az a gyülekezési jog Magyarországon Perczel Dezső belügyminiszter úr pátense szerint. Meg tud akadályozni a kormány egy népgyűlést, a mely neki nem tetszik, de fel tudja használni máskor ugyancsak azt az elemet olyan gyűlésre, a mely neki tetszik. Itt vannak a szoczialisták, — segédcsapatai a kormánynak. (Igaz! Ügy van! a baloldalon.) És eltiltják a gyűléseket akkor, a mikor a kormánynak kellemetlenek. De nem akarok ebbe a kérdésbe messzemenőleg ürömcseppeket vegyíteni, maradjunk meg csak a dolog lényegénél. Itt volt egy példa. Ha jól emlékszem, Kronawetter példája, a ki Magyarországra akart jönni egy beszédet tartani. Nem is alkotmányellenes, nem is az állam területi épségét vagy alkotmányunkat veszélyeztető módon, hanem egy demokratikus és szerintem abszolúte nem veszélyes propaganda szolgálatában. Ezt a kormány megakadályozta. És ma mi történik Tersatóban, a mely Módrus-Fiume vármegye területén, tehát szent István koronájának területén fekszik és helyi, illetőség szempontjából horvát terület volna ? Itt minden ellenőrzés, minden praeventiv intézkedés és retorsio nélkül tarthatnak szlovén és horvát jogpárti képviselők gyülekezetet, a hol a gyűlölet minden hangját szíthatják, a magyar állameszme ellen törnek, alkotmányunk ellen, területi épségünk ellen. T. ház! Ezért tisztán és kizárólag feltétlenül báró Bánffy Dezső ós az ő kormánya a felelős. Alert, t. ház, erre nézve van egy pozítiv rendelkező törvény, az 1868 : XXX. t.-cz. 10. §-a. Fontos dolog, hogy szószerint idézhessem, méltóztassék megbocsátani ezért a kis késedelmezésért Azt mondja (olvassa) : »Áz iparügy rendezésére nézve, a házalókereskedést is ideértve, úgyszintén a nem közkereseti egyesületek ügyében s az útlevél-rendszert, az idegenek felett gyakorlandó rendőrséget, az állampolgárságot és honosítást illetőleg közös ugyan a törvényhozás, de ezen tárgyakra a végrehajtás Horvát-, Sziavon- és Dalmátországnak tartatik fenn.« Tehát miként áll a dolog? Akként, hogy az idegenekre vonatkozó rendőri intézkedések tekintetében a törvény, Horvátországgal kötött egyezségünk, világosan a közös törvényhozásnak tartotta fenn a törvényalkotás jogkörét, csak az exekutivát bízza ezekre vonatkozólag is a horvát-szlavon-dalmát kormányra, illetőleg a bánra. 1868 óta. 30 ég annyi esztendő telt el, és erre vonatkozólag törvény mai napig sincs. A horvát KÉPVH. NAPLÓ. 1896 — 1901. XVII. KÖTET. bán tehát joggal hivatkozhatik arra, hogy uram, én végrehajtanék egy törvényt, de hát melyiket hajtsam végié, hisz nem csináltátok meg ezt a törvényt. Ez mulasztása a magyar törvényhozásnak, melyet meggyőződésem szerint sürgősen pótolni kell. Ne higyjék a t. képviselő urak, ennél a dolognál abszolúte nem lehetséges az, hogy engem pártérdek vezessen, de veszedelmes és mélyreható, közelálló olyan propagandával állunk szemben, melyet, ha idejekorán nem sikerűi elfojtanunk, olyan dimenziókat ölthet, hogy annak elfojtása később csak vérrel és fegyverrel lesz lehetséges, ha egyáltalában lehetséges lesz. De addig, míg ezt a törvényt megalkotjuk, miután szent István koronájának területén történt ez az összeesküvés, ez a lázítás a magyar alkotmány és a magyar korona területi épsége ellen, addig is, t. ház, a gyülekezeti jogra nálunk fennálló szabályokat a kormány nem tartozik-e alkalmazni az idegen, betolakodó lázítókkal szemben? Én nyíltan hirdetem, rendkívül örvendenék azon, ha különösen az osztrák-németek belátták volna és belátnák azt, hogy az a muzsika, a melyet most odaát játszanak együtt a szlávok és a magyarok ellen is, nem vezet jóra. Nem az ellen van kifogásom, hogy egy osztrák képviselő egy horvát képviselővel érintkezik, hanem az ellen van kifogásom, — és joggal — hogy osztrák reichsrathbeli képviselő horvát tartománygytílési képviselővel a büntető törvénykönyvben tiltott módon az állam alkotmánya és területi épsége ellen lázítson büntetlenül. T. ház! Nekem az a meggyőződésem, hogy ilyen betolakodó idegenekkel szemben, a kik a lazításnak ilyen fegyvereit használják ellenünk, a kormány már is kötelességet mulasztott, ha a megfelelő, megtorló intézkedéseket eddig folyamatba nem tette volna. Azon feltevésből, hogy ez oly dolog, melyről bővebben értekezni merőben felesleges dolog volna, egész tisztelettel terjesztem elő interpelíácziómat, mely következőleg szól (olvassa): »1. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak azon gyülekezetről, a melyet a Modrus-Fiume megyében fekvő Tersatóban a horvát jogpártnak képviselői az osztrák Reichsrath szlovén képviselőivel azon czélból tartottak meg, hogy a nem létező horvát államjognak védelme alatt a szent István koronájához tartozó területnek elszakítására politikai szövetséget alkossanak? 2. Megegyeztethetőnek tartja-e a kormány ezen üzelmeket a szent István koronája területén érvényes államjoggal és a Tersató területén érvényes büntető törvénynyel? 3. Tett-e a kormány és milyen intézkedéseket az iránt, hogy ilyen, a magyar állam alkotmánya és területi épsége ellen intézett lázító 40