Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.
Ülésnapok - 1896-340
gg4 84 °- országos Vtée 1898. október 22-én, SEombaton. »Interpelláczió a magyar királyi pénzügyminiszter úrhoz! 1. Van-e tudomása a pénzügyminiszter úrnak arról, hogy a boritaladó bérbeadása tárgyában kibocsátott rendeletét a pénzügyigazgatóságok nem tartják meg? 2. Szándékozik-e intézkedni, hogy említett rendeletének érvény szereztessék és ennek következtében mindenütt, a hol a közegek a kinyomozott összeget megigérik, a boritaladó bérletszerződése velők feltétlenül meg legyen kötve?« Elnöki Az interpelláczió közöltetni fog a pénzügyminiszter úrral. Lukács László pénzügyminiszter: T. képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy azonnal válaszoljak az interpelláczióra, a mely hozzám intéztetett. (Halljuk! Halljuk!) Nem akarok kiterjeszkedni arra, hogy polémiába bocsátkozzam a t. képviselő úrral azon visszaélések felett, melyeket ő szíves volt felemlíteni. Nem voltak ezek konkrét esetek, csak általánosságban voltak felemlítve; nem vouom kétségbe, fordulhattak elő ilyen visszaélések a bérlők részéről, csakhogy ne méltóztassék elfelejteni, hogy ez nem új dolog. Ezt ma nem kellett volna felemlíteni, mikor végén vagyunk annak a rendszernek, mely ezekre a visszaélésekre vezetett, hanem 1888. óta áll fenn ez a törvény, a mely alkalmat adott esetleg ilyen visszaélések előfordulására. Ma ott vagyunk, t. képviselőház, hogy épen attól a rendszertől, attól a beszedési módjától a fogyasztási adóknak akarunk megszabadulni, a mely kétségkívül igenis alkalmat adott ily visszaélések lehetőségére. És épen azért, talán nem egészen indo költ, hogy akkor, midőn már törvény intézkedik, midőn már meg van alkotva a törvény, mely ezt a rendszert megszünteti, akkor méltóztatik támadást intézni a kormány ellen ezen visszaélések miatt. (Úgy van! Úgy van! johbfelöl) Ismeretes a t. képviselőház előtt, hogy az 1898 : XVI. törvényczikk értelmében január 1-től kezdve megszűnik a fogyasztási adóknak az a beszedési módja, legalább a szesz, czukor és sörre nézve, a mely eddig fennállott, (Zaj bálfelöl.) de hogy nem szűnik meg a bor- és húsra nézve, annak az az. egyszerű oka, mert ez lehetetlen. Mert meg lehet szüntetni az adóbeszedési rendszert oly czikkeknél, melyek bizonyos czentrumban, hogy úgy fejezzem ki magam, gyárilag állíttatnak elő, hol az adót a gyárban, a gyárostól lehet direkte beszedni. De hiszen sem a hús, sem a bor nem állíttatik elő gyárilag és nem czeutrumokban, hanem minden egyes faluban, minden egyes városban termeltetik; ott tehát lehetetlen azt a rendszert alkalmazni, melyet a szesznél, ezukornál és sörnél alkalmazunk. Ez az oka, hogy erre a két czikkre nézve nem intézkedik a törvény; mert nem intézkedhetik a dolog természeténél fogva. A mi már most azt illeti, hogy egyes igazgatóságok nem teljesítik a bor- és húsfogyasztási adó biztosítására kiadott miniszteri rendeletet, erről tudomáson nincsen. Méltóztassék meggyőződve lenni, ha tudomást szerezek róla, hogy ilyen esetek fordulnak elő, érvényt is fogok szerezni ennek a rendeletnek, a mely megjegyzem, nem titkos rendelet, mert ilyen nem létezik. (Helyeslés.) Biztosítom a t. házat, hogy ilyen nem létezik, hanem van olyan rendelet, melyet mindenki ismer, mely nyilvános és a mely tényleg magában foglalja azt az intézkedést, hogy ha a községek megajánlották az illető összeget, elsősorban azok ajánlatát kell elfogadni és megkötni ezekkel a községekkel a szerződéseket. (Helyeslés.) Ha van olyan eset, hol nem ez történik, méltóztassanak hozzám fordulni és és biztosítom a képviselő urakat, hogy minden egyes esetben érvényt fogok szerezni e fennálló rendeletnek. Meit nekem az a czélom ég óhajtásom, hogy a községek vegyék kézbe a bor- és húsfogyasztási adót. Hiszen méltóztatnak látni abból a törvényjavaslatból, melyet utólag benyújtottam a városok és községek fogyasztási adó természetű jövedelmének igeiglenes rendezéséről, melyben különösen hangoztatom azon óhajtásomat, hogy mindenütt, a hol csak lehetséges, a községekkel történjék megállapodás, a községekkel köttessék meg a szerződés. (Helyesles.) Ez a kormánynak szándéka, óhajtása, kívánsága. Mindent meg is teszünk, hogy ez megtörténjék és én csak arra kérem a t. képviselő urakat, hogy igyekezzenek a községeket arra buzdítani, hogy vegyék ki a bérletet. Semmi akadálya ennek nem lesz és ott, a hol azt méltóztatik látni, hogy a községek részéről történt megajánlás daczára nem a községeknek adatik ki a bérlet, méltóztassék azt nekem tudomásomra juttatni és én biztosítom a t. képviselő urakat, hogy segíteni fogok minden panaszon. (Általános helyeslés.) Rátkay László: Nem titkolom el, hogy nagyon megnyugtat a t. 'pénzügyminiszter úr válasza, még pedig elsősorban azáltal, hogy eloszlat minden kételyt aziránt, a mitől legjobban féltem, — de a minek, előre megjegyzem, nem adtam hitelt, — hogy titkos rendelet lett volna kiadva. Erről tehát Magyarországon, Istennek hála, ezideig nem lehet beszélni. A mi a pénzügyminiszter úr válaszának második részét illeti, hogyha egy kinyomozott összeg megajánltatik a községek részéről, hát megkapja a község, fel kell hivnom a t. pénzügyminiszter úr figyelmét arra, mily nagyon határozatlan fogalom az, hogy kinyomozott összeg. Mert hiszen az
