Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-339

339. orsz&gos üMs 1838. október 20-án, csütörtökön. 243 kezében vannak. (Egy hang a szélső hatoldalon: Azt ő maga sem tudja!) A t. miniszterelnök úr hallgat, kitér a válasz elöl, hivatkozik az ország érdekeire és pedig egy felszólalásában épen hatszor; de azt, hogy mi az ország érdeke, vagy az ország érdekére mi alapon hivatkozik, vagy mi alapon hallgat, ezt a miniszterelnök úr nem mondja meg. Ebből pedig azt kell következtetnem, hogy ezen zseniális formulában, mely a t. miniszterelnök úr összes politikai tudományát kimeríti, semmi más nincs, mint egy feneketlen üresség, egy kitérés a kérdés elöl, megengedése annak, hogy az a komédia, az a játék, a mely a kiegyezési kérdésekben eddig folyt, továbbra is folytatható legyen. (Élénk helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) Ezzel az eljárással, ezzel a provokáczióval szemben tehát mindenki meg fogja érteni azt, hogy joggal igyekszünk a kormányt szorítani arra, hogy tegyen kötelességének eleget, adja meg a felvilágosításokat, hogy tisztán lássunk a kérdésben és a törvényhozás tárgyalásában. (Élénk helyeslés a hal- és szélső haloldalon.) A további konzeqaenczia, a mit levonhatok, a méltó és jogosult bizalmatlanság. Sajnálom, én nem voltam soha és nem vagyok ma sem abban a helyzetben, hogy az indemnityre vonatkozó javaslatokat a bizalmi kérdéstől elválasztani tudnám; nemcsak azért, a mint azt már Polónyi Géza képviselőtársam jelezte, hogy az indemnity-javaslatban benne van az appropriáczió is. Bizalmi kérdés szerintem az egyik is, bizalmi kérdés a másik is, még pedig azon további szempontból is, mert azt tartom, hogy itt a lényeg az ország kormányzatának továbbfolytatásában áll és azon befolyásban, melyet a kormány az ország viszonyainak alakulására gyakorol. Hogy pedig ez idő szerint az ország viszonyainak alakulására való befolyás milyen fontos kérdés, azt mindnyájan tudjuk. (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Legyen szives csak a t. kormány erre a négy hónapra átadni a helyét másnak s meg fogja látni, mily befolyást lehet gyakorolni négy hónap alatt az ország viszonyainak intézésére, és mily más képet fog nyerni az ország politikai életének folyása és akkor nagyon meg fogja érteni, milyen szoros összefüggés van a bizalom és az indemnity között. (Elénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) Mindezeknél fogva, t. képviselőház, levonva a konzequencziákat, azt gondolom, teljesen indokolt, ethikailag minden körülmények között jogosult az az eljárás, a mit mi a napirend megállapításának kérdése körül ez idő szerint teszünk. Sajnálattal teszem ezt, t. képviselőház, annál inkább, mert mondhatom, a politikai élettől való megszabadulás volna az egyetlen vágyam, de mert ezt most és idő előtt tenni nem akarom és tenüem nem lehet, azért ne higyje senki, hogy engem más intenczió vezet, mint az a kötelesség, a mely elől, ha erős is, kitérni nem akarok. Ezekben rejlik az indoka annak, hogy a napirendhez a magam részéről hozzá nem járulok. (Hosszantartó, élénk éljenzés és taps a bal- és szélső baloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Kérem, méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Az ülést újra megnyitom. Lakatos Miklós jegyző : Major Ferencz! Major Ferencz: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Jóllehet mi elébe heryezzük a békés úton elérhető kisebb, de biztos eredményeket, a harczi esélyek vérmes reményeinek, mindazonáltal, hogy most szót kérek, azon körülmények késztetnek reá, a melyek azon időszak alatt álltak be, a mely alatt a kiegyezés napirenden van és ha mindez nem képezne elég indokot felszólalásomra, úgy megadta erre az okot a t. miniszterelnök úr legutolsó felszólalása, a melyet tul aj donképen egy kirohanásnak lehet nevezni, a parlamentarizmus tekintélye és becsülete ellen. (Úgy van! Úgy van! balfelől.) T. ház! Ha az igen tisztelt miniszterelnök úr nem volt tekintettel azon nagy többségre, a melyet bárminő eszközökkel is hozott be, de ma mégis nagy többségét képezi, akkor lett volna tekintettel az országra, lett volna tekintettel magára a parlamentre. Mert akkor semmi körülmények között nem mondhatta volna azt, a mit mondott s a mi így hangzik : »A mit, mikor, hogy és miként mondok, mit teszek és mit nem teszek«, az az ő dolga. Már bocsánatot kérek, t. ház, ezt a miniszterelnök úr mondhatja ad perszonám, saj*át személyére, de nem mondhatja mint miniszterelnök a parlamentben, de nem mondhatja a többségre sem, mert hisz őt parlamentáris fogalmak szerint mégis a többség véleménye kell hogy irányítsa, természetes az alkotmány és törvényeink keretében. Már pedig ő nem az irányítást, hanem magát tolja fel a többség és parlament helyett korlátlan parancsolónak. A mondottak után áttérek a fő bizalmatlansági okokra, a melyek arra késztetnek engem, hogy a napirendhez hozzá ne járuljak. Első helyet foglalja el ezek között az 1867. évi XII. törvényczikk 68. §-ának és az 1898. évi I. törvényezikk 1. és 3. §-ának mikénti értelmezése. Sajnos, hogy bár ezen tör vény czikkek értelmezéséhez tulaj donképen egy szó se férhetne, mégis megtörtént az, hogy a mi deczemberben általánosan elfogadva lett és maga a miniszterelnök úr által is szószerint beigazolva, mégis az utóbbi ülésekben épen az o pártján ülők által dezavuáltatnak és azoknak 31-