Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-339

240 339. országos ülés 1898. október 20-án, csfitBrtSko'n. komolyan venni azt, hogy a javaslatok egyezményesek és épen ezért mondtam, hogy egyezményes javaslatokat a nélkül, hogy ezek a dolgok tisztázva volnának, beterjeszteni szabad nem volt. Miután pedig ez megtörtént, világos, hogy megszegetett az 1898 : I. törvényczikknek nemcsak intencziója, de világos rendelkezése is. (Igaz! Úgy van! balfeUl.) T. ház! Én nagyon sajnálom, hogy a t. pénzügyminiszter úr hivévé szegődött ezen iskolának. Hinnem kell, és meg is vagyok győződve, hogy ez az iskola a t. pénzügyminiszter úr természetével nem egyezik meg, (Igaz! Igaz! balfelöl.) de hát fájdalom, ebben az iskolába jár a t. pénzügyminiszter úr s a baja csupán az, hogy kellő előmenetelt benne nem tett (Úgy van! Úgy van! hal felöl.) és nem tudja a dolgokat kellőleg és úgy eltakarni, mint a t. miniszterelnök úr szokta tenni nem kifejezésekkel, hanem hallgatással. (Derültség balfelöl.) Mert hallgatni a legegyszerűbb dolog. Akármit mondanak, akármivel vádolják, akármily bizonyítékokat terjeszszenek elő, a miniszterelnök úr csak hallgat. Endrey Gyula: Sajt van a szájában.(Nagy derültség balfelöl.) Horánszky Nándor: A gondolkodó nagy közvélemény azonban bizonyára Ítéletet fog magának alkotni ezen eljárás felett is. Én hízelgem magamnak, mert nagyon megszoktam gondolataimat hányni vetni és kritizálni, hogy a közvélemény velem együtt azon felfogásban van, hogy itt nem folyik őszinte játék, sőt ellenkezőleg itt rászedésről és a törvényhozás félrevezetéséről van szó, (Igaz! Úgy van! balfelöl.) következőleg a szituáczió olyan, a melyben legsürgősebb kötelességévé vált a törvényhozásnak a helyzet felderítését kívánni. Kötelességemmé válik ez különösen nekem, (Halljuk! Halljuk!) a ki teljesen jóhiszemüleg, az ország érdekei iránti odaadó hűséggel és buzgalommal vállalkoztam annak idején arra, hogy az 1898:1. tör vényezikk megalkotásához hozzájáruljak. (Egy hang a szélső baloldalon: Elég baj!) Nem baj, kérem, ma sem tennék mást. Csak egyre figyelmeztetem f. szomszédaimat, arra, hogy ha akkor hozzá nem járultunk volna azon törvényjavaslathoz, akkor bekövetkezett volna ez az intézkedés egy más szerkezetben, a mely végzetessé válhatott volna. Ma sem tennék tehát máskép, mert valamint akkor lépésemet a meggyőződés vezette, most is abban a meggyőződésben vagyok, hogy máskép nem tehettem, mint hogy kizárólag és egyedül az ország érdekeit tartva szem előtt (Helyeslés balfelől.) tettem. Tettem ezt azonban nyíltan és őszintén, és — politikailag használva a szót — becsületesen. Épen ezért a törvény igazi értelmét, igazi szellemét beszavatolni erkölcsi kötelességemnek tartom, melytől nem tágítok semmi körülmények között, mert politikai reputáezióm kiegészítő részét képezi az, hogy soha az életben félrevezetésre czélzó dologhoz ne járuljak, és ha valamit tettem, azért helyt álljak minden körülmények között, (Taps és éljenzés balról.) a nélkül, hogy azért pirulnom vagy szavamat megmásítanom kellene. Ivánka Oszkár: Ki mer onnét (a jobboldalra mutat) így beszélni ? (Zaj jobbfélöl.) Horánszky Nándor: Imént azt mondtam, hogy a két pénzügyi kormány között az eljárás tekintetében, még pedig azért, hogy a helyzeten segítve legyen, bizonyos összhaugzó eljárás újabb jelenségeit látom. Ebben rejlik valószínűleg oka annak is, hogy a t. pénzügyminiszter úr Kaizl miniszternek csak egy kijelentését idézte, azt tudniillik, melyet legutóbb tett az osztrák pénzügyi bizottságban g a melyben már bizonyos enyhítő formula van, a nélkül, hogy magát a prinezipiumot megmásítaná. Véleményemet ebben egy jelenség irányítja, melyre súlyt kell helyeznem. Kaizl miniszter ama beszédében, melynek egyik passzusát a pénzügyminiszter úr ezitáíta, még mást is mondott, olyat tudniillik, a mi csak külső formában ugyan—-és nem tartalmában — ellentétben van az Ausztriában mindenki által elfogadott azon állásponttal, hogy az átutalási eljárással szemben a magyar quótának legalább azon határig kell emeltetnie, hogy az megfeleljen az átutalási eljárás által Magyarország javára elérendő pénzügyi eredményeknek; és mégis az utóbbi időben az osztrák pénzügyminiszter úr már alakilag nem ily értelemben beszélt. Azt mondja, hogy a quótaemelés igazi alapja nem az átutalás; ez csak mellékfegyver, támogató, igazító fegyver; mert igazi alapját az emelésnek a monarchia két állama között időközileg fejlődött gazdasági viszonyok arányainak kell képeznie. És ime ugyanilyen nyilatkozatot tett tegnapelőtt a t. pénzügyminiszter úr, a mennyiben ezeket mondta (olvassa): »A quóta emelendő vagy leszállítandó a szerint, a mint az ország teljesítési képessége emelkedett vagy csökkent, de azért, mert egyik vagy másik ágában a a kiegvezés Magyarországnak előnyöket ad, ezt semmi körülmények között a quótaemelésnek alapjául elfogadni nem lehet. Ez volt a kormánynak a felfogása, ez ma is, és a mint méltóztatnak látni, az ellenkezőjének semmiféle bizonyítéka még eddig nem létezik.« Az ellenkezőjének bizonyítékait felsoroltam. Hogy azonban a miniszter úr ebbeli felfogásának mi az alapja, azt nem tudom. De mondhatom, nagyon komoly és számbavehetö államférfiaktól, sőt a közügyek egyetlen komoly tényezőjétől sem hallottam mást a quótaemelés eshetőségét illetőleg, mint azt, hogy a quótaemelésben addig a határig elmehetünk, a meddig