Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-339

889. országos ülés 1898. váltsam, és ha a korona részéről ez ellen kifogás emeltetett volna, lemondását benyújtja: én azt hiszem, t. ház, hogy bár a bűneinek lajstroma és leltára elég nagy, legalább egyet-kettőt portörlés alá hozhatott volna; mig ellenben így, t. ház, meg kell világítanom azon helyzetet, hogy a báró Bánffy-féle kormány — tudva, nem tudva, nem vitatom — a magyar joggal homlokegyenest ellenkező, az osztrák törvényekben lefektetett álláspontot és elvet képvisel. (Halljuk! Halljuk!) Igaz, t. ház, a dolog egy kissé száraz, (Ralijuk! Halljuk!) de kénytelen vagyok vele foglalkozni. Már egy alkalommal felolvastam, t. ház, — és nagyon sajnálom, hogy Tisza Kálmán képviselő úr nincs jelen, (Egy hang a baloldalról: Én nem!) — a képviselő úr azon nyilatkozatát, a melyet az 1867-iki országgyűlésen tett, midőn a kiegyezési kérdések tárgyaltattak és a melynek rövid konkluzuma az volt, hogy vigyáznunk kell, mert ha a törvénybe kifejezetten és világosan be nem vétetik az, hogy az egyezmény létre nem jövetele esetére pedig a nemzet önálló rendelkezési joga, hogy vámsorompókat állíthat fel, fentartatik, akkor alkotunk egy oly törvényt, mely a magyar államra örökre lehetetlenné teszi azt, hogy a gazdasági egyezség terén önálóan intézkedhessek és felhozta Poroszország példáját, mely azon feltétellel lépett be az akkori vámunióba, hogy a megegyezés nem sikerülte esetén Poroszország fentartja a külön önálló rendelkezést. Én a múltkori beszédem alkalmával magam olvastam fel Tisza Kálmán azon nyilatkozatát, hogy ő már akkor sem volt hive az önálló vámterületuek, illetőleg a vámsorompó felállításának, de a félreértés onnan van, t. képviselőház, mert én lojaliter konstatáltam abban a beszédben ezt az álláspontot; a súlyt azonban én nem erre a vámsorompó-kérdésre, hanem arra fektettem és fektetem, hogy Tisza Kálmán képviselő úr volt az, a ki ezt az aggályt az akkori törvényszöveggel szemben felhozta és Deák Ferencz az ő aggálya folytán járult ahhoz, bogy Csengery indítványára ez a 68. §. a törvénybe felvétetett akként, hogy az önálló rendelkezésre vonatkozó jogot a nemzet magának fentartja; az alatt pedig sem Deák Ferencz, sem Tisza Kálmán, sem senki mást nem értett, mint a vámsorompók felállítását. Nos, t- képviselőház, mi történt? Ennek daczára megtörtént az a furcsa dolog, hogy az osztrák törvénybe ez a rendelkezés be nem került; arról, hogy megegyezés nem sikerülte esetén a két nemzetnek, a két államnak az önálló rendelkezési joga fenmarad, az osztrák törvény semmit sem tud. Az osztrák törvényben sem az 58. sem a 68. §-a a mi kiegyezésünknek nem foglaltatik_. benn. Ellenben mi fog231 laltatik benne, t. képviselőház? Az 1867. deczember 21-iki törvény Összesen 37 szakaszból áll és 36-ik §-a, a mely ezen nem közös, csak közös egyetértéssel elintézendő ügyeknek a kezelési módját állapítja meg, az is lényegesen más, mint a mienk. Tudniillik ott vagylagosan van szabályozva a dolog: vagy regnikoláris deputácziók útján, vagy a két kormánynyal való tárgyalás útján; csupán a quótára nézve fogadja el és tartja feltételnek a quótadeputáczió útján való intézkedést. De, t. képviselőház, mi történt ? Azt mondja: »Ausserdem sollen nachfolgenden Angelegenheiten zwar nicht geineinsam verwaltet, jedoch nach gleichen, von Zeit zu Zeit zu vereinbarenden Grundsätzen behandelt verdén,« sollen behandelt verdén. Ez a törvény felsorolja azután: »die commerciellen Angelegenheiten, speciel die Zollgesetzgebung, die Gresetzgebung über die, mit der, industriellen Production in engerer Verbindung stehenden indirecten Abgaben« és a többi. A helyzet tehát, t. képviselőház, úgy van, hogy Ausztriában van egy törvény, a mely kötelező elvként mondja ki az egyenlő elvek szerint való elintézést. Arra a másik esetre nézve pedig, ha megegyezés nem létesül, a mely esetre nekünk az önálló rendelkezési jogunk fenmarad, az osztrák törvény diszpozicziót egyáltalán nem tartalmaz. Már most megtörtént, t. képviselőház, az, hogy ez a törvény Ausztriában megalkottatott úgy, a hogy annak idevonatkozó rendelkezése a Csengery-féle módosítás előtt állott, vagyis az eredeti szöveg szerint, a mint a hatvanhetes bizottság eredetileg megszövegezte ezt a szerkezetet, a melylyel szemben Tisza Kálmán képviselő úr akkoriban, a mint említem, azt az aggodalmat fejezte ki, hogy ha kifejezetten nem köttetik ki az önálló rendelkezésre vonatkozó fentartás, akkor ebből az fog következni, hogy nem tudunk önállóan rendelkezni, mert ki van mondva a törvényben egy kötelező elv, hogy in aeternis mindig egyforma elvek szerint kell, hogy ezen dolgok elintéztessenek. Már most, t. képviselőház, a mikor ezen dolgok megoldás és vajúdás alá kerülnek és kerültek, akkor bekövetkezik álláspont, hogy a magyar kormány vindikálja az önálló vámterület felállításához való jogát, az osztrák kormány pedig azt mondja, hegy az ő törvénye szerint ezek mindig egyforma elvek szerin kezelendő dolgok és semmi áron a koronát nem lehetett rávenni —• a mint a hírlapokból tudjuk — arra, hogy az önálló vámterületre vonatkozó intézkedés Magyarországon törvényerőre emelkedhessek. Ez a dolog nem oly csekély jelentőségű kérdés; ez egy nagy, alkotmányjogi kérdés. (Úgy van! a szélső baloldaloa.) És, t. képviselőktofter 20-án, csütörtökön.