Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-339

339. országos ülés 1898, október 20-án, csiltRrtSköii. 529 tudtuk, hogy a két kormány között a *quótamennyiség tekintetében ninesen megállapodás; most már ennél többet, azt is tudjuk, hogy a két kormány között a junktim kérdésében sincs megállapodás, tudniillik míg az osztrák kormány folyton vitatja, hogy ő a kiegyezést quóta nélkül sem el nem fogadhatja, sem el nem intézheti, addig Lukács László pénzügyminiszter úr tegnapelőtt azt hirdette, hogy kérem: semmi junktim nem létezik, sem Anfangs-Junktim, sem Schluss-Junktim, sőt felolvasta Kaizl pénzügyminiszternek oly nyilatkozatát, a mely neki látszik igazat adni, mintha Ausztriában sem léteznék junktim. Én nem tehetek egyebet, minthogy az egyízben már felolvasott és gyorsírói jegyzetekben nyugvó nyilatkozatát olvassa fel Kaizl pénzügyminiszternek, természetesen nem azt, melyet a t. pénzügyminiszter úr felolvasott, hanem azt, a melyet Kaizl a bizottságban mint a kormány programmját előterjesztett, annak igazolására, hogy az osztrák kormány kardinális programmpontnak, a kiegyezés korolláriumának tekinti a quóta-jimktimot, s e kettő egymás nélkül meg nem oldható. Kénytelen vagyok az autentikum kedvéért németül felolvasni; sajnálom, hogy a t. pénzügyminiszter úr nincs itt, mert talán abbau a helyzetben leszek, hogy harmadszor kell neki felolvasnom. A negyediki ülésben Kaizl pénzügyminiszter a gyorsírói jegyzetek szerint a következőket mondotta (olvassa): »Die Regierung steht alsó in der Quotenfrage strenggenommen in zweiter íteihe; —mint a magyar kormány mondja — dass hindert jedoch nichr, dass die Regierung — ich bitté die Herren dies zur Kenntniss zu nehmen, — immer darán festgehalten, es wiederholt betont hat, und heute noch darán festbält, dass eine den VerhältnissenentsprecheiidegemiuderteQiiotenleistUQg Oesterreichs ein unabweisliches Corollar und eine Ergänzung der Ausgleichsvereiubarungeu bildet.« Ez magyarul annyit jelent, hogy a kormány feltétlenül ragaszkodott s ragaszkodik ma is ahhoz, hogy a quótáuak Ausztriában való leszállítása korolláriuma a kiegyezésnek s a kettő egymás nélkül el nem képzelhető. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Most tehát tudjuk azt, hogy nemcsak a quóta mennyisége kérdésében nincs megállapodás a két kormány között, de hogy még azon kérdésben is, vájjon junktim-e a quóta a kiegyezéssel, a két kormány homlokegyenest ellentétes álláspontot foglal el. Hát nem világos-e ezekből, hogy olyan megegyezés, a mely alkalmas lehetne arra, hogy 1899. január l-ig itt végleges törvényes állapotok teremtessenek, a két kormány között abszolúte a mai napig sem létezik? Ebből pedig mi következik? Az 1896;!. töryényczikknek imperativ, félre nem érthető, határidőhöz kötött rendelkezése szerint, nem levén megegyezés a két kormány között ezen kardinális pont tekintetében, már be kellett volna terjeszteni azon javaslatokat, a melyek "az önálló rendelkezésre vonatkoznak és itt törvényesen tárgyalandók. (Úgy van ! a szélső baloldalon.) Azonban mi történik? Nem terjesztik be a javaslatot, tehát megszegik a törvényt. De ezenfelül mi történik még? Egy a parlamentek történetében eddig példa nélkül álló eset: az, hogy mi legalább azt akarnók tudni, mit fog hát tenni báró Bánffy Dezső azon esetre, ha ezen kiegyezés köztünk nem létesülhet, és erre azt mondja a miniszterelnök, hogy ő nem hagyja magát beugratni. (Nagy zaj balfelöl.) Hát van-e annak az embernek a parlamentarizmusról csak homályos fogalma, sejtelme is, a ki azért, mert egy többségre támaszkodik, a mely többségnek tiszteletreméltó elemeitől eltekintve alkatelemeit ismerjük, (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) és a mely többség a kormány pénzén megvásárolt, vesztegetés útján, vérrel és pénzzel szerzett mandátumokkal ül a háta mögött, a parlamentben a kormánynak, még a szándékait is eltitkolja egy olyan esetre vonatkozólag, a melyre vonatkozólag a törvény szerint a javaslatoknak már itt kellene feküd niök. (Igás! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ha ez nem rút játék a parlamentarizmussal, ha ez nem rút törvénytiprás és alkotmányszeges, akkor mire várjunk még? (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső haloldalon.) Es ha mi ilyen elveket hallunk és ha azt halljuk egy pénzügyminiszter szájából, hogy ő nem hagyja magát kelepczébe szorít!ni, akkor gondolkozóba esünk a felett, hogy nem kellene-e nekünk ő Felsége Ferencz József magyar királyhoz innen egy feliratot indítványozni, a mely azt mondaná: Felséges urunk, királyunk S Téged a népnek tisztelete, az egész nagy míívelt világnak bámulata egy piadesztálra emelt, a melynek homlokára az van irva: Igazmondás! Itt ülnek miniszterek, a kik kelepczének nevezik azt, ha azt mondjuk, hogy tegye meg az önálló vámterületre vonatkozó intézkedéseket, holott tegnap Holló Lajos t. képviselőtársam itt felolvasta a pénzügyminiszternek két izben ismételt, az ország színe előtt ünnepélyesen tett igéretét és nyilatkozatát, a mely szerint világosan kijelentette, hogy azon esetre, ha ezen kiegyezés megfelelő időben létre nem jönne. 1898. január 1-től az önálló vámterület felállítását tartja kötelességének. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Most pedig ezt kelepczének nevezi. Hát erről a kelepczéről majd még megemlékezünk. De a mi a junktim kérdését illeti, erre nézve nekem is van egy álláspontom és ez a következő: Én nem tudom, reám nézve tel-