Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-338

224 3S8, országos Illés 1898. Ez a három társaság felkéretett arra, hogy a maga részéről jelölje ki azon tagot, a ki által magát a bizottságban képviseltetni akarja. Ha ez megtörténik és a bejelentés beérkezik, meg fog alkottatni a bizottság és meg fogja kezdeni mííködését. Tehát nem lehet azt állítani, hogy épen semmisem történt volna. Polczner Jenő: Nyolcz hónap alatt csak ennyi? (Derültség a szélső baloldalon.) Perczel Dezső belügyminiszter: De azt hiszem, mindenesetre alaposan félreértette a törvényt Endrey Gyula t. képviselő úr, a mikor azt hitte, hogy egy tollvonással majd el lehet érni, hogy kétezer községnek ezentúl csak magyar neve legyen. Igenis, akkor tehetnének nekem szemrehányást, ha nem a törvényben előirt alakiságokat követtem volna és nem azok szigorú betartásával jártam volna el. De, mivel a dolog így áll, azt hiszem, hogy az ezekből merítettek is elégségesek lesznek arra, hogy a t. ház meggyőződést szerezzen magának arról, hogy a kormány igenis végrahajtja a törvényt, megtette az előintézkedéseket és ezeket fokozatosan folytatni is fogja és végre is fogja hajtani a törvényt abban az irányban, abban a szellemben, a mint azt a maga részéről, kizárólag a maga iiticziativájából annak idején a ház elé terjeszteni s törvényerőre emeltetni szükségesnek látta. Kérem a t. házat, méltóztassék ezekben megadott válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Endrey Gyulai T. ház! Sajnálom, hogy nem vagyok abban a kellemes helyzetben, hogy a t. belügyminiszter úrnak a válaszát tudomásai vegyem, annál kevésbbé, mert a midőn 8 engem azzal a szemiehányással illet, hogy talán megfeledkeztem erről a törvényről, kénytelen vagyok vele szemben azt hangoztatni, hogy 8 feledkezett meg a saját maga által benyújtott törvényjavaslat indokolásáról, mert azokat a számokat, a melyeket én itt a több névvel biró vagy kizárólagos névvel nem biró községekre nézve felhoztam, egyenesen a t. belügyminiszter úr törvényjavaslatának indokolásából idéztem. És ha látom azt a végtelen nagy munkát, t. báz, akkor csakugyan el kell álmélkodnom a t. belügyminiszter úrnak azon a buzgalmán, azon a szorgalmán, a melylyel ezl a törvényt életbeléptetni akarja, mert ime megértettük abból, a mit mondott, hogy az országos törzskönyvező bizottság megalakítására nézve már meg van a szabályzat, lesz ebben Akadémia és nem tudom még miféle más testület képviselve. Engedelmet kérek, de ez nem kielégítő és a miniszter ár engem nem akar megérteni, mert a magyar kormány már intézkedhetett volna a felől, hogy 1898. szeptember 1-ére, a tanév október 19-én, szerdán. elejére kiküszöbölje az idegen nyelvű iskolákban használt tankönyvekből azokat a nemzetet sértő hely elnevezéseket, a melyek azokban még most is, az 1896 : IV. törvényezikknek az uralma alatt beufoglaltatnak, benn azért, mert a t. belügyminiszter úr kötelességmulasztást követett el. (Mozgás és derültség jobbfelől.) Nem teljesítette a kötelességét a törvénynek a végrehajtása tárgyában. Hogy eddig ebben úgyszólván semmi sem történt, annak az az oka, hogy a t. kormány még mindig kaezérkodik a szászokkal, a kiknek támogatására esetleg rászorul. Hiába mosolyog a t. miniszterelnök úr; a szászföldön határozottan az a nézet van elterjedve, sőt más nemzetiségek között is, hogy ezt a törvényt meghozta a magyar országgyűlés azért, hogy az a magyar törvénytárban ott penészedjék, de az soha gyakorlati alkalmazást találni nem fog, és — elég sajnos — mikor e híreket terjesztik, utalás történik arra, hogy nem alkalmaztatik e törvény azért, mert e törvény felsőbb helyen nem találkozik helyesléssel. (Derültség jobbfelől.) Kubik Béla: Ez csak elég szomorú ! Kubinyi Géza: Az a kérdés, hogy igaz-e? Kubik Béla: Igaz bizony! (Zaj.) Elnök: Kérem, ne méltóztassanak konverzálni! Endrey Gyula: Ezen körülmények közt nemcsak kötelességemnek tartom, hogy a kormányt kötelességének teljesítésére felhívjam, hanem kijelentem azt is, hogy állandóan figyelemmel fogom kisérni az ügyet és minden hónapban meg fogom interpellálni a kormányt, hogy mit tesz e kérdésben és mert azt látom, hogy a kormány ilyen lanyhaságot tanúsít a törvény életbeléptetésében, a választ nem veszem tudomásul. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Perczel Dezső belügyminiszter: T. ház! Nem szándékozom azokra a mesékre kiterjeszkedni, a melyeket most második felszólalásában a t. képviselő úr felhozni jónak látott. Én azt hiszem, hogy az a körülmény, hogy e törvényjavaslat szentesítése törvénytárunkban helyet foglal, egymagában halomra dönti a képviselő úr összes érveit. (Élénk ellenmondások és felkiáltások a szélső baloldalon: Tessék végrehajtani! Nagy zaj.) Végrehajtjuk, de sajnálom, hogy úgy a képviselő úr, mint azok, a kik felszólalásait magukévá teszik, nem tudják, hogy addig, míg a törzskönyvező közegek a végrehajtásra nézve javaslatot nem tesznek, semmitsem tehetek. Nem értem ennélfogva, hogy mikép tehettem volna szeptember végéig javaslatot; mikép hallgathathattam volna meg a községi közegeket és mikép rendelkezhettem volna október elsejéig? Ez a kívánság tehát oly dolog, mint a midőn a laikus beszél oly dolgokról, melyek tekintetében naiv, vagy midőn a vak a színekről polemizál. (Ellen-