Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-338

222 338. országos ülés 1898. október 19-éu, szerdán. zottan, férfiasan odaáll quóta-deputácziója mellé és szintén hangoztatja annak képtelen quóta-felemelési követelését, akkor méltán elvárhatja a magyar nemzet ettől a kormánytól ugyanazt a nyíltságot, ugyanazt a határozottságot, hogy álljon a magyar quótadeputáczió azon álláspontja mellé, hogy eddig is a kelleténél többet fizettünk és senkisem hajlandó az országban magát Ausztria által terrorizáltatni. Midőn ez nem történik, midőn e helyett hallgatnak és a folyosón bujkálnak, azt tekinthetik az urak bátorságnak, de azt e padokon senki bátorságnak és nyíltságnak nem tekinti. (Igaz! Úyg van! a bál- és szélső baloldalon.) Azért, t. ház, teljesen indokolt ezen vita a napirend körül is, azért teljesen indokolt az a bizalmatlanság, a melyet ezen kormánynyal és ezen kormányelnökkel szemben tanúsítunk fokozottabb mértékben, mint bármelyik elődjével szemben és azért természetesnek tartja a t. ház, hogy a napirendhez hozzá nem járulok. (Élénk helyeslés a bal és szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! Minthogy az idő előrehaladt és fél kettőkor az interpelláczióra kell áttérni, azt hiszem, méltóztatnak helyeselni, ha azt javaslom, hogy a tulajdonképeni tárgyalást a jövő ülésre halaszszuk. (Helyeslés.) Ha méltóztatnak helyeselni, akkor már most kimondhatom, hogy a holnapi ülésnek, a mely a rendes időben fog tartatni, a tárgya lesz a mai tárgyalás folytatása. (Helyeslés.) 'Ezzel áttérhetünk az interpelláczióra. Lakatos Miklós jegyző: Endrey Gyula! Endrey Gyula: T. ház! A múlt év végén a t. kormány egy törvényjavaslatot terjesztett a ház színe elé a községi és egyéb helynevekről. Ez a törvényjavaslat a benne rejlő hazafias és nemzeti intencziók miatt általános örömet keltett az egész országban és itt, midőn a képviselőház elé terjesztetett, az ellenzék részéről is a legnagyobb örömei üdvözöltetett. Mert a törvényjavaslatnak az indokolása szerint a közigazgatásnak minden ágában, valamint a társadalmi és magánérintkezésben is léptennyomon tapasztalható, hogy a legnagyobb zavarok, gyakran kipótolhatatlan érzékeny károk származnak a községi és egyéb helynekvek tekintetében hazánk ban fennálló rendezetlen állapotokból. Több mint két ezer községnek nincs saját külön neve; még nagyobb számban vannak oly községeink, melyeknek nem egy, hanem több nevük van és miután a törvényjavaslat indokolásában mindezen visszás állapotoknak a hátrányait felsorolta, azon reményét fíízte a kormány a belügyminiszter által akkor beterjesztett törvényjavaslathoz, hogy a mai rendezetlen állapot helyébe menyi állapot lép, hogy az országban valamennyi községnek csak egy, még pedig kizárólagos saját neve lesz és több község ugyanazon névvel nem fog birni. Midőn a törvényjavaslatra és annak indokolására visszapillantok, emlékébe akarom hozni a t. háznak azt, hogy ezt a javaslatot az ellenzék egyhangú helyesléssel és örömmel fogadta, de a kormánypárt soraiban voltak bizonyos elemek, a melyek nemcsak némi aggódással, de határozott bizalmatlansággal fogadták ezt a javaslatot. Azt hiszem, felesleges megneveznem őket: szász képviselőtársaink voltak az illetők. Es daczára annak, hogy a kormány látta, hogy ezt a javaslatot az egész magyar közvélemény, az egész képviselőház úgyszólván egyhangúlag helyesli és támogatja, látván szász képviselőtársainknak a mozgolódását, épen a kormánypárt soraiból akadt egy felszólalás, Pulszky Ágost t. képviselő úré, a mely arra volt szánva, hogy a szászok bizalmatlanságát mintegy lefegyverezze és őket az egyedül üdvözítő többségnek a soraiban megtartsa. Ez a törekvés akkor hiúnak bizonyult; a a szász képviselők kiléptek a kormánypárt soraiból. Nem tagadták meg azonban akkor sem az őseink által nekik méltán adott eircumspeetus nevezetet, mert daczára annak, hogy kiléptek a kormánypártból, az ellenzék sorai közé nem álltak, most tehát sem a kormánypártban, sem az ellenzékben nincsenek, és az ég és a föld között lógnak, mint Mahomed koporsója, és a mikor szavazásról van szó, akkor egy tekintélyes vidék képviselői az ország tanácskozásaiban szavazatukat nem érvényesítik. Nem azért hoztam én fel ezt, t. képviselő ház, hogy legkevésbé is érintsem t. szász képviselőtársaim érzékenységét; ellenkezőleg, felhoztam azért, hogy erre a jelenségre rámutassak, valamint arra, hogy mikor a szász ajkú képviselő uraknak a szabidelvű pártból való kilépése a dolog rendjén nem változtatott, egy női monster deputatió igyekezett közbenjárását és befolyását a törvény megváltoztatására érvényesíteni, ez is sikerleien maradt, a községi és hely nevekről szóló törvényjavaslat úgy a képviselő házban, mint a főrendiházban elfogadtatott, a Felség által 1898. február 15-én szentesittetett, és most, mint az 1898 : IV. törvényczikk van az ország törvénytárába beiktatva. És mi történt, t. képviselőház? Daczára annak, hogy több, mint nyolcz hónapja, hogy ezen nagyon fontos, állami és nemzeti érdekeinket közelről érintő törvény szentesítve van, nem látunk semmiféle intézkedést arra nézve, hogy a törvény végre is volna hajtva, vagy, hogy ennek a törvénynek végrehajtása a kormánynak komoly szándéka volna. Napról-napra találkozunk, t, h hazai idegennyelvíí sajtóban, hivatalos kommünikékben