Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.
Ülésnapok - 1896-338
2Í4 338 ' országog fllés 1898, gazdasági élet, de változik azon jogalany és változik a tőkének az a szerencsés tulajdonosa, a kinek javára ez a föld termővé válik. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Változik a hatalom, befolyás ebben az országban és mind kevesebb mértékben lesz azoknak kezében, a kiknek vállain az ország ősi jogai fentartásának nemzetápoló kötelességei voltak. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ez másoknak, idegeneknek, nemzetközi érdekek és érzelmek képviselőinek kezébe megy át. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Dicsekedve mondják, hogy mily kitűnő dolog az, hogy hitelt vesz igénybe a magyar föld és a magyar állam; hogy azok a törlesztések bizonyos idő múlva megszűnnek. De én azt látom, t. ház, hogy 30 év óta, a mióta megindult ez a nagy kisajátítási proczesszus, Magyarországon a föld nem szaporodott, de Magyarország záloglevél állománya és más hitellevele óriási mértékben. (Úgy van! a szélsőbalon.) Mindezek csak azt bizonyítják, hogy a Magyarországon ma tapasztalható gazdasági élet, a mely ugyan egy és más más irányban gazdasági lerakodásokat mutat, nem garancziája ez ország jólétének ; (Úgy van! a szélső baloldalán.) az ország nemzeti irányba való fejlődésének, ellenkezőleg iránya és útjelzője annak, hogy a nemzeti deposszedálás, a nemzeti internaczionális kiközösítés éB kisajátítás ez országban mily gyors, mily rapid mértékben halad előre. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) És ha önök a statisztikának semmi hitelt nem akarnak adni, bár az nagyon tanulságos ebben az irányban, hallgassanak két nagy tényre, mely a nemzetek gazdasági és politikai viszonyainak megbírálására midig döntő befolyással szokott lenni. Hallgassanak arra az egyszerű tényre, hogy az ország lakosságának, közönségének megélhetése és boldogulása nagyobb mértékben van-e előmozdítva és lehetővé téve ma, mint 30, vagy akár 50 évvel ezelőtt. Nem találják-e azt, hogy a társadalmi foglalkozások minden körében a küzdés, a megélhetésére való gond, az anyagi nyomor, a melynek nyomai mindenütt feltalálhatók, lent a vidéken és fent a társadalom körében az intelligens, vagy a polgári osztálynál, a mely általában tapasztalható? (Úgy van! a szélső baloldalon.) És ha egy másik, bizonyos érvet és ismérvet akarnak keresni, nézzék meg a közerkölcsök vonását, a nagy nyomort, a korrupcziót. Ott pedig, a hol hozzá lehet férni a polgárok erényeihez, a hol nem találunk ellenállást a polgári társadalomban, annak a jelét kell, hogy felfedezzük, miszerint annak a népnek anyagi exisztencziájában olyan gyökeres veszélynek s olyan megtámadtatásnak kell rejlenie, hogy abban az ellenállási erő, a nemzeti önérzet semmi méroktóber 19-én, szerdán. tékben nincs meg. (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) És a mikor az eddigi közös helyzetben nem lehet találni azt az ideált, a mely az országnak anyagi érdekeit a lehető legteljesebben biztosítja, a mely szerint egész bátran, egész veszély nélkül rátérhetnénk egy új helyzetre, a mely igaz, hogy kipróbálatlan, — de csak nálunk Magyarországon — mert ki van próbálva a nemzetek és emberiség egész háztartásában; mikor azt látjuk, hogy a legcsekélyebb államok sem dobják el az önálló rendelkezés fegyverét, hogy kicsiny, fejletlen népek, melyek más nemzetek politikai és gazda< sági támogatására legnagyobb mértékben vannak utalva, ha még felajánlanák is nekiök, hogy gazdasági kötelékükbe fogadják, ezt elutasítanák maguktól és megmaradnának azon a téren, a melyen szabad kezük van minden irányban védeni gazdasági érdekeiket, védeni minden irányban ipari érdekeiket, összeköttetést teremteni a művelt világ összes nemzeteivel és az által a megélhetést és anyagi gyarapodást a maga legjobb belátások szerint biztosítani: akkor, ott látunk a t. kormánypárt köreiben és sajtójában, vidéken szanaszét szórt millió brosürben egy irányt, a mely a nemzetet megingatni törekszik abban az ősi hitében, hogy rá nézve az önállóság, hacsak a távolabbi jövőben is, de nagy értéket képvisel, mert eddig az volt a hit, és önök részéről is az volt a terjesztett álláspont, hogy talán elkövetkezik annak az órája és ideje, midőn Magyarország az ő önállóságát gazdasági és más téren elérheti. Most azonban, csakhogy szolgálják a mai rendszert, szolgálják ennek a kormánynak további terveit, politikáját, neki mennek, szétdobálják milliószámra ezeket a röpiratokat, melyeket beadnak gazdának, iparosnak szájába és azt mondják, hogy ez az irányzat, az önálló vámterület követelése az, a mi romlásba viszi a nemzetet. És ha azt akarjuk, hogy a gazdasági helyzet tovább is fennálljon, nem áll más módunkban, mint odaállni annak a kormánynak a háta mögé, mely a 68-iki törvényben nem látja az önálló vámterület jogát, hanem lát a közösség fentartására egy más módot. Itt van a kezemben egy, különben rendkívüli igénytelen kis füzetke, melyet az országban szerteszét hintenek. Hiszen, ha ez még úgy szólna, mint a t. pénzügyminiszter úrnak például egy beszéde vagy kijelentése, melyet oly fontosnak tekintenek, hogy az egész országban terjesztik, vagy ha úgy szólana, mint a kormánynak programmja vagy álláspontja, melyet nyíltnak és egyenesnek lehetne tekinteni, úgy az, t. ház, még bizonyos méltánylást igényelhetne. De itt megjelenik egy kisgazda, a ki Budapesten arra vetemedik, hogy millió és millió számban röpiratokat nyomtat az ő szegény társainak elnyomatásáról...
