Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-338

206 388. országos ülés 1898. október 19-én, sserdán. van! Úgy van! a szélső baloldalon. Élénk helyeslés.) Ez a helyzet akkor áll elő, t. ház, a mikor az ország jogait megtámadja a kormány a ezen jogokat kötelessége az ellenzéknek ily esetekben megvédeni azon eszközzel, azon fegyverrel, a melyet Tisza Kálmán is ajánlott az országgyűlésnek. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) íme, a Bánffy-kormány erős meggyőződésünk szerint megtámadja az ország jogait azzal, hogy nem érvényesíti oly téren, a melyen érvényesíthetné, sőt a melyen valóságos gondviselésszerű alkalom nyilt arra, hogy érvényesíthesse. (Úgy van! a szélső baloldalon) A Bánffy-kormány semmitsem tett azon irányban, mely Deák Ferencznek volt az iránya, a kinek számos kijelentéséből látszik, hogy a 67-es alapot ő csak a kezdetnek tekintette, a melyen felépüljön az ország állami önállósága a maga teljességében. A helyett, hogy ezen felépítéshez hozzájárulna a Bánffy-kormány, mindig csak rombol, folytonosan rombol, a saját maga alapját rombolja szét, és szétszedi saját alapjának, általunk bár gyengének hitt, de egyetlen védbástyáját, a melyet gondos kézzel igyekezett felépíteni az 1867 : XII. törvényczikkben Deák. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Már pedig olyan kormány nem számíthat a mi bizalmunkra, a mely nemcsak hogy nem igyekszik megvalósítani azokat az elveket, a melyekért a függetlenségi párt már harminczegy év óta szakadatlanul küzd, és a mely elvek lehetetlen, hogy benne ne legyenek minden magyar ember szivében, hogy tudniillik hazánk legyen független és teljesen szabad ország, (Ügy van! a szélső báloldalon) hanem elmulasztja még olyan téren is, a melyen könnyen tehetné a fennálló törvények értelmében is érvényre juttatni az ország államiságát, és e helyett maga alatt vágja a fát és az országot megfosztja azon védeszközöktől, a melyek segítségével remélhette egykoron, hogy legalább a közgazdasági önállóságot elérheti. Igenis, ismétlem, ez a kormány rászolgál arra, hogy a függetlenségi párt éljen azzal a joggal, a mely jogát az országgyűlésnek Tisza Kálmán is elismerte. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Polónyi Géza t. képviselőtársam felolvasta azt Deák beszédéből, hogy miképen értelmezte az 1867 : XII. törvényczikk 68. §-át. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, tehát nem fogok Deák beszédeiből több részleteket idézni, csak azt akarom megjegyezni, hogy Deák Ferencz felfogása szerint annyira lehetséges és annyira természetes volt a vámvonalaknak felállítása, (Igaz! Úgy van!a szélső baloldalon.) hogy 1867. február 4-én a következő szavakat mondotta: (Halljuk! Halljuk!) »Lehet, hogy a vámszövetség megkötésénél abban fogunk megalkudni, hogy mindegyik fél a maga területén levő vonalokon szedje és tartsa meg a vámjövedelmet«; (Úgy van! a szélső baloldalon.) tehát Deák Ferencz a vámvonalak felállítását még a szövetségnek megkötése alkalmával is lehetőnek és kivihetőnek tartotta, holott a Bánffy-kormány még a szövetség meg nem kötése esetére sem tartja ezt kivihetőnek, sőt ellenkezőleg, egész erejével útját állja ennek. Miért? Azért, hogy a külföldi államok valahogyan ne tudják a magyar vámvonalaknál azt, hogy létezik-e egy önálló magyar bank. (Úgy van! Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ezt nem akarják Bécsben. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Meglátszik itt egy olyan kéznek az intése, a melyet egyik jeles költőnk bécsi kéznek nevez. Ezelőtt a t. túloldal épen úgy értelmezte az 1867-iki törvényeket, mint a hogy mi értelmezzük most. Világos bizonyítékul szolgál erre nézve az a kijelentése a t. miniszter úrnak, a melyet, volt szerencsém már nekem is felolvasni ebben a házban, de felolvasta Polónyi Géza t. képviselőtársam is, és a mely kijelentést báró Bánffy Dezső tett két évvel ezelőtt egy válaszában, melylyel engem felvilágosítani igyekezett. Ezen kijelentés teljesen megegyezik a mi felfogásunkkal, (Úgy van! Úgy van! a szélső báloldalon.) mert art tartalmazza, hogyha létre nem hozható a vámszövetség, ez esetben az önálló vámterület alapján lesznek állandóan rendezendők Magyarország közgazdászati ügyei. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) De ezen felfogást megerősítette a t. miniszterelnök úr a múlt év deczember havában azzal a kijelentéssel is, a melyre gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam tegnap hivatkozott, hogy tudniillik az ő közjogi fejtegetéseire megjegyezte a t. miniszterelnök, hogy vele tökéletesen egyetért, és mikor báró Bánffy Dezső e kijelentést tette, jól emlékezhetik rá a t. túloldal, a többség nem csak tapsolt, de nagyszerű ovácziót inszczenirozott gróf Apponyi Albertnek. (Ügy van! Ügy van! a szélső baloldalon. Felkiáltások a szélső baloldalon : Azt már elfelejtették!) Kubik Béla: Szükségük volt rá! (Zaj a szélső baloldalon.) Elnök (csenget): Ne tessék zavarni a szónokot ! Kossuth Ferencz Engem nem zavarnak! (Derültség a szélső baloldalon.) Igenis, elfeledte a t. túloldal ezt, vagy ha el nem feledte, hát megtörtént a mire már hivatkoztam: intett az a bécsi kéz, és ezen intésre mintegy varázsbotütésére megváltoztatta a t. túloldal a véleményét. (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) Tehát, t ház, van ok a Tisza Kálmán által fontosnak mondott eszközt ez alkalommal használni. A helyzet úgy áll, hogy ha megadjuk az indemnityt, eldobjuk az ellenzék legbecsesebb fegyverét, és ha lefegyverezve fognánk állni, keresztül fogna