Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-338

338. országos ülés 1898. október 19-én, szerdán. 201 Elnök: A beadott jelentések ki fognak nyomatni, szét fognak osztatni és annak idején napirendre fognak tűzetni. Következnék a napirend tulajdonképeni tárgya: az 1899. év négy első hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslat (írom. 485) napirendre tíízése fölött való vita folytatása. Azonban Molnár János képviselő úr napirend előtt személyes kérdésben, illetőleg félremagyarázott szavai értelmének helyreállítására szót kért; kérem a házat, méltóztassék a képviselő urat meghallgatni. (Halljuk! Halljuk!) Molnár János: T„ képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) A t. pénzügyminiszter úr tegnap, távollétemben elhangzott beszédében az én módhatározómnak, a mely szerint mi »minden áron< óhajtanok az Ausztriával való kiegyezést, oly értelmet tulajdonított, a melyből még az is következhetnék, hogy mi készek volnánk akár a nemzet jogait is odaadni cserébe azért a kiegyezésért. Hogy én ezt így nem érthettem, azt bizonyíthatják azok a jelzők, melyeket azon általunk kontemplált kiegyezés elé függesztettem, hogy tudniillik az legyen »méltányos, igazságos és törvényes«, a mi mind nem lehetne, ha mi a nemzet jogaiból csak egy jottát is engednénk. (Úgy van! balfelöl.) Legyen szabad tehát ezt a »minden áron«-t minden áron megmagyaráznom, vagyis kijelentenem, hogy én azon szavak alatt semmi mást nem értettem, mint azt, hogy mi nagyon, teljes készséggel és komoly akarattal kívánjuk az Ausztriával való kiegyezést, szemben tudniillik azon intimáeziókkal, melyek felénk a túloldalról folytonosan röpködnek, mintha mi csak szájjal akarnók a kiegyezést, de lélekben és tényleg azt perhorreszkálnók. Különben egész beszédemnek tenorja is szavaimnak imént megmagyarázott értelmét sugározza. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Következik már most a napirend. Ki következik a szólásra? Lakatos Miklós jegyző: Szinay Gyula! Szinay Gyula: T. ház! Azt kérdezném a t. pénzügyminiszter úrtól, ha ugyan jelen volna, (Felkiáltások jobbfelöl: Itt van!) ha tehát jelen van, azt kérdezem tőle, hogy vájjon nem tartja-e puszta időfecsérlésnek, erőpazarlásnak és üres játéknak javaslattal járulni a ház elé, hogy törvény alkottassák ezen kormány számára? (Ügy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) Hát van-e ebben az országban ez előtt a kormány előtt a törvénynek még becsülete? Hát nem azt látjuk-e, hogy valahányszor a törvény útjában áll-e kormány jól rejtegetett törekvéseinek, a törvényt egyszerűen félrerugja útjából? (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) A törvénynek erkölcsi becse, t. ház, abban KÉPVH. NAPLÓ. 1896 — 1901. XVII. KÖTET. a tiszteletben, abban a feltétlen és megalkuvást nem ismerő tiszteletben áll, a melylyel az iránt viseltetik mindenki, a kinek számára a törvény hozatott. Nekünk, t. ház, van 1867-ből egy törvényünk, melyet a néhai való jó Csanády bátyánk »átkos« jelzővel spékelt meg, ... Polczner Jenő: Ezt Tisza Kálmán is mondta! Szinay Gyula: ... és a melynek hatályon kivífl helyezéséért mi ezen a párton úgy ide benn, mint künn minden törvényes eszközzel küzdöttünk mindig és küzdeni fogunk ezután is; (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) de a mely törvénynek vannak bizonyos úgy nevezett garancziális intézkedései is, a melyek biztosítanák a nemzetnek ideiglenesen elalkudott jogainak ipso faeto életbe lépését azonnal, a mint a törvényben előirt feltételek bekövetkeznek. (Úgy van/ Úgy van! a szélső baloldalon.) íme, t. ház, ezek a feltételek beállottak. Azonban a törvénynek ezen rendelkezéseit, kérdem, hogy vájjon megtartotta, respektálta, végrehajtotta-e, vájjon életbelépni engedte-e a kormány? Bizonyára nem! (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha nem engedte életbe léptetni az 1867. törvénynek ezen rendelkezéseit, talán azt mondhatnók, hogy a mai idők korszakos férfiai talán nem tartják respektálaudóknak ezeket a törvényeket, hiszen azokat csak Deák Ferencz alkotta és az azokban a nemzet jogai megvédésére lefektetett feltételek csak a Deák Ferencz szíík látkörére vezethetők vissza. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon ) Van azonban egy másik törvényünk is, az 1898: I. törvényczikk. Ezt a törvényt már önök alkották. Ebben a törvényben 1898. évi május hóra szóló obligó foglaltatik. Ezt az obligót önök írták alá, önök bocsátották ki. Hát még a saját obiigójukat sem becsülik meg? (Úgy van! Úgy van ! a szélső baloldalon.) És ha önök maguk nem becsülik meg a saját obiigójukat, ugyan kitől követelnek önök arra névbecsülést? (Derült' ség. Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Jó lesz, t. képviselőház, ha a kormány nagyon óvatosan jár el a törvénysértéseknek terén, mert: a capite foetet piscis. Irtóztató példát statuálnak önök, mikor a törvényeket csak olyan könnyedén mellőzik, mert aztán milyen lelkiismerettel kívánják, követelhetik önök, a kik a törvény végrehajtására vannak hivatva ég kötelezve, hogy más, a ki a törvénynek százszorta, ezerszerte kisebb jelentőségű rendelkezését sértette meg, hogy ezért a törvénysértésért feleletre vonassék, a mikor önök büntetlenül gázolnak a leglényegesebb törvényeken keresztül. (Úgy van! a szélső baloldalon.) T. pénzügyminiszter úr! Az a törekvés, hogy annak a kor26