Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-337

337. országos Ölés 1898. október 18-án, kedden. 195 nicht mehr zu bestében, da die Vorlagen ohne eine Vorlage über die Quote, oder eine diesbezügliche Érklärung unterbreitet wurden « Hát, kérem, ebből a nyilatkozatból sem tűnik ki az, hogy a magyar kormány valamely kötelezettséget vállalt volna a quótára, de ha lett volna is junktimnak oly értelme, a minőt annak tulajdonítanak, a mint hogy nem volt, maga Bilinsky konstatálja, hogy annak ma már semmiféle értéke sincsen, mert nem létezik, egyáltalában megszűnt létezni. De van egy későbbi nyilatkozata, a mely következőleg hangzik: »Dieser Gesetzartikel — tudnillik az 1898. évi I. törvényczikk — habé den Termin für die Einbringung der Ausgleichsvorlagen festgesetzt und bedeute somit eine Zerreissung des Junktim; er könne daher der Regierung kehien Vorwurf machen etc.« . . . »Es liege in der Hand des Hauses, das Junktim zu erreichen.« Nos, kérem, ha valami kötelezettség létezik, erre nézve nem szükséges megmondani, hogy azt mikép lehet még csak ezután létrehozni; Bilinsky pedig itt egyenesen felhívja az osztrák parlamentet, hogy erősítse meg a kormányt, hogy jöhessen létre a junktim, a mely nem létezik. Hogy mindezek a nyilatkozatok mit bizonyítanak a junktim és illetőleg a kötelezettség létezése mellett, erre nagyon kíváncsi volnék, ha valaki ezt ki tudná mutatni. Horánszky Nándor: Majd megpróbáljuk! Lukács László pénzügyminiszter: Azt már említettem, t. képviselőház, hogy a junktimot az osztrák kormány felállította és rámutattam arra, hogy a junktim megszűnt. És kik voltak azok, a kik ezért a kormányt megtámadták? Ha emlékezetem nem csal, épen a mérsékelt ellenzék tisztelt képviselői és zsurnalisztikája voltak azok, a kik a legerősebb szemrehányást tették a kormánynak azért, hogy miért ejtette el a junktimot, mert ez Magyarországra nézve valami nagy veszélyt rejt magában. (Úgy van! jóbbfelől.) Az ismeretes, t. képviselőház, és, azt hiszem, magam is nyilatkoztam e tárgyban, hogy az osztrák kormány a tárgyalások kezdetén mindig abból indult ki, hogy, miután a quótaarány Ausztriára nézve igazságtalannak tartatik, a quóta emeltessék fel. Erre a magyar kormány mindig azt az álláspontot foglalta el és ma is azt foglalja el, hogy a quótakérdést nem szabad összeköttetésbe hozni a kiegyezés többi kérdéseivel; a quóta emelendő vagy leszállítandó a szerint, a mint az ország teljesítési képessége emelkedett vagy csökkent, de azért, mert egyik vagy másik ágában a kiegyezés Magyarországnak előnyöket ad, ezt semmi körülmények között a quóta emelésének alapjául elfogadni nem lehet. (Élénk helyeslés jóbbfeUh) Ez volt a kormány felfogása, ez ma is, és a mint méltóztatnak látni, az ellenkezőjének semmiféle bizonyítéka még eddig nem létezik, (Úgy van! Úgy van ! jóbbfelől.) Barabás Béla: Hát akkor ne emeljék a quótát! (Mozgás a szélső baloldalon.) Lukács László pénzügyminiszter: Hogy emelünk-e quótát, t. képviselő úr, vagy nem emelünk, az attól fog függni, hogy a többsége a törvényhozásnak (Nagy zaj a bal- és szélső baloldalon.) úgy fogja-e találni, hogy az ország teljesítési képességének (Mozgás és zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) megfelel-e egy magasabb quóta, vagy nem; de mindenesetre a többség és nem a kisebbség fog e kérdésben dönteni. (Élénk helyeslés jóbbfelől. Zaj a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások balfelől: Mikor ?) Akkor t. képviselő úr, mikor a quótabizottságok konstatálták, hogy meg nem egyeztek, s a mikor ennek következtében a kormányon lesz a sor erre nézve előterjesztést tenni. (Helyeslés a jobboldalon.) Azt méltóztatik továbbá mondani, t. képviselő úr, hogy azon módosítások, a melyek kilátásba vannak véve a beterjesztett törvényjavaslatokon, szintén zavarják a helyzetet és nem világos, hogy a kormány ezekkel szemben miféle álláspontot foglal el. Hát az kétséget nem szenved, t. ház, hogy minden parlamentnek megvan a joga, az eléje terjesztett javaslatokon módosításokat eszközölni és bármennyire kívánatosnak tartjuk is, hogy azok a törvényjavaslato'í, a melyek a kiegyezésre nézve beterjesztettek, Ausztriában ne módosíttassanak, azt a jogát az osztrák parlamentnek, hogy azokon módosításokat eszközöljön, elvitatni természetesen nem lehet, valamint nem lehet elvitatni a magyar parlament jogát sem, hogy a javaslatokon változtasson. Csakhogy ott, a hol két szerződő félről és bizonyos esetekben három szerződő félnek (Mozgás a ssélső baloldalon.) hosszú vajúdások után létesített megállapodásáról van szó, ott mind a két törvényhozás nagyon meg fogja gondolni azokat a következményeket, a melyek ebből származhatnak, mert, ha az egyik törvényhozás elkezdi a módosításokat, ennek természetes következménye az, hogy a másik is fog módosítani; és hogy akkor, midőn annyira rá vagyunk utalva, hogy ez a bizonytalan helyzet megszűnjék, hogy az ország közgazdasága ezen nyomasztó helyzetből meneküljön, hogy akkor kívánatosnak tartja-e egyik vagy másik parlament, hogy elölről kezdődjenek a tárgyalások és újból évekig tartsanak, azt nem hiszem, (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon. Ellenmondások és zaj a bal- és szélső baloldalon.) ezt az ország érdekében sem ez, sem a másik törvényhozás helyesnek nem fogja tartani. ÍÍ>*