Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-337

337. országos ülés 1898. október 18*án, kedden. f gg egyik kormány feltételeseknek, a másik kormány feltétleneknek tekinti; — mert akár magának a javaslatnak szövegében, akár a záró jegyzőkönyvben, akár Írásbeli, akár szóbeli megállapodásokban vagy megállapodások hiányában nyilatkozik az eltérés, az mindegy — és hogy ekkép máris megszegték az 1898 : I. törvényczikk parancsát: de áll ennél több is. Áll akkor az is, hogy azok a javaslatok nem képezhetik alkotmányos tárgyalás szübsztrátumát, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon,) mert az 1867 : XII. törvényczikk 61. §-ban világos szavakkal azt mondja, Hogy: »a vám- és kereskedelmi szövetség akként kötendő, hogy az kölcsönös alku által történik oly módon, mint két, egymástól jogilag független ország hasonló egyezkedései történnek. A két fél felelős minisztériumai közös egyetértéssel készítsék meg a szövetség részletes javaslatát«. Ha a közös egyetértés a kormány által előterjesztett javaslatok, vagy azok bármely mellékkörülményére nézve, melytől azonban azoknak életbeléptetése függ, nem létezik, akkor nincs közös egyetértéssel megállapított javaslat, nincs az 1867 : XII. törvényezikknek értelmében a tárgyalásnak szubsztrátuma. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) De, t. képviselőház, ha az osztrák kormánynak magatartása a kiegyezési javaslatokon netán teendő módosítások tekintetében igen sajátságos és arra a komolyságra, a melylyel ezek a megállapodások történtek, furcsa világot vet, akkor még sajátságosabb az a felfogás, a a melynek a t. minisztereluök űr itt kifejezést adott ezzel az eventuálitással szemben. 0 tudniillik a háznak október 8-án tartott ülésében egyenesen azt mondta, hogy, inkább saját szavait idézem, nehogy azoknak bármely módosításával vádoltassam. (Olvassa): »Az 1898:1. törvényczikk 3. §-ának 3. pontjában megállapított értelemben az önálló berendezkedés iránt kell neki tudnillik javaslatot tenni, »mikor?« Akkor jön el ennek az ideje, midőn meggyőződöm arról, hogy Ausztriában a két kormány közt létesített megállapodás szerint nincsen meg a lehetősége annak, hogy ezek a javaslatok változtatás nélkül érdemben elfogadtassanak.« T. képviselőház! Ha ez a kijelentés nem volt egyszerííen a vita hevében előfordult nyelvbotlás, akkor az azok közt a közjogi abnormitások, hogy ne mondjam monstruozitások közt, a melyekkel oly gyakran találkozunk, a legkiválóbbak egyike. Hát arra az esetre, a mikor köztünk és Ausztria közt nem jön létre kiegyezés, — miért? azért, mert a Reiehsrath materiális változtatásokat tett a kiegyezési javaslatok tartalmán, olyanokat, a melyeket a kormány elfogadtatni nem bir, akkor a miniszterelnök úr az önálló intézkedéshez fordul abban az értelemben, a mely értelemben azt a kormány magyarázza, tudniillik abban az értelemben, a melyet ugyanabban a beszédben fejt ki, — hogy tulajdonképen a vámközösséget fentartja, de egyoldalú intézkedéssel, a mi aztán máskép nem lehetséges, mint úgy, hogy az ennek megfelelő intézkedés Ausztriában a 14. §. alapján lép tettessék életbe. (Úgy van! bal felől.) Hát, t. képviselőház, van-e ennek képzelhető lehetősége, hogy akkor, a mikor Ausztriának alkotmányos képviselete szólott, a midőn kétségtelenül jogát gyakorolta olyan irányban, a mely esetleg a magyar miniszterelnöknek nem tetszik, hogy akkor mi ne azt a törvényadta jogunkat vegyük igénybe, mely szerint, ha nem tudunk megegyezni, békességesen és barátságosan külön-külön intézzük el gazdasági ügyeinket, hanem akkor az önálló intézkedés révén és neve alatt teszünk valamit, a mivel azután hasonló intézkedést Ausztriára ráerőszakolni akarunk, alkotmányellenes úton, mert az másképen nem lehet, ha egyszer az alkotmányos képviselet azokat az intézkedéseket repudiálta? Hát, t. képviselőház, ez nem a magyar politikának az a legszebb tradicziója, a mely az 1867 : XII. törvényczikk megkötésében érvényesült, ez nem Deák Ferencz konczepcziója, mert a meg nem egyezés esetében a mi mentsvárunk, a mi menedékünk, a mi biztosítékunk saját szabadságunknak érvényesítése, nem más szabadságának elnyomása. (Élénk tetszés, helyeslés és taps balfelöl.) Ez adna erőt a kormánynak, ha ilyen esetekben el volna tökélve Magyarország gazdasági önállósága érvényesítésére, és ha arra az előkészületeket megtette volna, a mire nézve már három évvel ezelőtt tettem itt indítványt, a mely indítványomat először azzal utasították el, hogy a t. urak a kormánypadokon nem is képzelik, mi legyen az tulajdonképen, a mit előkészíteni kell, s mikor azután az az eset előállott, azzal védekeznek, hogy nincsen előkészítve semmi, s rögtönösen nem lehet áttérni az önállóságra. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Ez adna erőt nekünk, nem az osztrák népeknek a megfenyegetése a 14. §-szal; ettől ők meg nem ijednek, mert az nekik alkotmányos jogaikat igenis érinti, de ezen érintés által ott a veszedelmes ellenzéki ellenieknek is csak táplálékot, csak támaszt adnak, gazdasági érdekeiket azonban nem érinti, mert annak nyugodt birtokában hagyja Ausztriát, hogy Magyarországgal mindörökké egy vámterületet képezzen, hogy Magyarország piaczát örökkön-örökké birja. Ez tehát, hogy ágy mondjam, olyan színházi kolofoniumvillám, a melytől ők meg nem ijednek. A mi igazán imponáló erővel bírna a Lajthán túl, az az a tudat lett volna, hogy itt van egy kormány, van egy párt és egy többség, a melynek nem