Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-319

IS S19. országos ülés 1898. szeptember 5-én, hétfőn. értelmét. Én nem azt mondottam, hogy Győry Elek képviselő úr azt tartotta volna, hogy a ház nem nyilatkozik és ennélfogva nem is határozhat, hanem azt mondotta, hogy nem határozhat és nincs is szüksége határozatra, másrészt igenis a háznak nyilatkoznia kell. Győry Elek: Ezt nem mondottam! Pulszky Ágost: Engedelmet kérek, beszédjét ezzel kezdette és a mostani nyilatkozatában ezt megerősítette. És én épen azért világosan azt mondtam, hogy a ház, a mikor nem határozhat, nem is nyilatkozhatik. (Igaz! Úgy van! jobbfelől!) És ennek fol) tán arról, hogy a ház a maga összességében és a maga tekintélyében ezen kontroverz kérdést eldönthesse, egyáltalán szó nem is lehet. Lakatos Milkós jegyző : Molnár János! Molnár János: Azon tisztelet ellenére, a melylyel én Berzeviczy Albert t. képviselő úr iránt viseltetem, sem lehetek egy véleményben az általa imént hangoztatott elvekkel. Fel is jegyeztem magamnak három pontot, a melyet részletezni akartam. De elhagyom ezt, mert nem akarok a t. ház türelmével visszaélni, már úgyis előrehaladván az idő. Csak azt akarom egyszerűen jelezni, hogy azon párt, melyhez tartozni szerencsém van, helytelennek tartotta azon eleijárást és megütközött fölötte, melyet a t. képviselő úr, mint alelnöke a háznak, a múltkor kifejtett a szólásszabadságot illetőleg. Mivel azonban az imént úgy nyilatkozott, hogy egészen egyéni meggyőződése éa elvei szerint cselekedett, azért én egyszerűen hozzájárulok Horánszky Nándor t. képviselőtársam nem indítványához, hanem nézetéhez, a mely szerint én sem kívánok valamely nyilatkozatot, vagy határozatot e tekintetben provokálni. A mi pedig az igen tisztelt miniszterelnök úr nyilatkozatát illeti, noha sem én, sem a párt nem tudta felfogni, hogy ha tavaly lehetett elnapolni a házat a királyi leirat nélkül, miért nem lehetett volna az idén is, mégis, mivel ez nem tartozik a dologhoz, csak jelezni akarom a mi örömünket, hogy ez a terminus-különbség, mely a királyi leirat és a ház határozata között van, nem mint a t. miniszterelnök úr mondotta, furfangból, hanem egyszerűen félreértésből származott. Szalay Károly: T. ház! (Nagy za# és mozgás jobbfelöl.) Elnök (csenget); Csendet kérek! Szalay Károly: Mindenekelőtt Pulszky Ágost t. képviselőtársamtól kell bocsánatot kérnem, hogy az általa elmondottakra tüzetesen nem reflektálok. (Helyeslés jobbfelől.) Ebben engem nem a t. túloldalnak példás türelmessége gátol, hanem az én saját fogyatékosságom, hogy a Pulszky Ágost t. képviselőtársam által elmondottakat abszolúte nem vagyok képes megérteni. (Derültség balfelol.) Beszédéből azonban kettőt mégis kivettem. Az egyik az, hogy a fenforgó kérdést, vagyis hogy Berzeviczy Albert t. képviselőtársunk és t. alelnök úr helyesen alkalmazta-e a házszabályokat vagy nem, kontrovezrnek tartja. Nohát, t. ház, én úgy vagyok meggyőződve, hogyha egyáltalában ez a szó általa alkalmazva itt előfordul, talán minden képviselőnek kötelessége az ellen tiltakozni. Mert, t. képviselő úr, nem kivételes volt e tekintetben a képviselőháznak joggyakorlata, hanem igenis konstans és permanens. Sőt hogy jobban megerősödjék, 1879-ben épen ilyan felfogás nyilvánult itt e házban Tisza Kálmán akkori miniszterelnök úr részéről. És mi történt? A ház a miniszterelnöknek felfogását nem osztotta; nem osztotta egy nevezetes felszólalás következtében, a mely felszólalást nem kisebb ember tette, mint Szilágyi Dezső. És mi történt? Történt az, hogy akkor az elnöklő boldog emlékezetű Péchy Tamás nem Tisza Kálmánnak, hanem Szilágyi Dezsőnek a felfogását helyeselte és így a szót azoknak, a kik szólni akartak, megadta. Ebből mi következik, t. ház? Következik az, a mint nem is lehet más, a parlamentek életében nemcsak Magyarországon, hanem máshol is bebizonyult, hogy a házszabályok értelmezése tulajdonképen az elnökök kezében van. Ha azok az értelmezést helyesen teszik, akkor nagyon természetesen a ház jogai megóvatnak, ellenkező esetben a ház jogai megsemmisülnek. A jelen esetben is úgy van, és én igazán mély tisztelettel kérem az elnök úrnak e tekintetbeni nyilatkozatát. Kérem pedig azért, mert én és elvbarátaim a t. elnök úr nyilatkozatától teszszük függővé azt, vájjon ezen kérdésben további lépéseket tennünk egyáltalán szükséges-e vagy nem. De nevezetes az, t. ház, hogy mig a ^képviselő urak a házszabályok értelmezését kontroverznek tartják, addig nevezetes egyértelműség van közöttük egy kérdésben, tudniillik abban, hogy megengedik a felszólalást nem normális időben, nem normális körülmények között. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hát én kérdem a t. alelnök úrtól, hogy miként konstatáltatik az a nem normális állapot? Talán úgy, mint Pulszky Ágost képviselő úr mondja, és ha nincs aláírás, akkor az fel sem lesz olvasva? Hiszen az, hogy felolvastassék-e, vagy fel ne olvastassék, vagy akár abbahagyassék, ez maga már indítvány folytán történik és a háznak határozatával effektuáltatik. Ha tehát konstatálják a t. képviselő urak, hogy lehetnek ilyen esetek, a hol nemcsak joga, de kötelessége is a képviselőknek felszólalni, és úgy az ország alkotmányát, mint a ház jogait megvédelmezni: akkor maguk rontották le azt az alapot, a melyre állot!