Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-336

336. orsiágoa ülés 1898. október 17-én, hétfőn. 177 értelmezésében fekszik a miniszterelnök urnak az a szándéka, hogy a quóta emeltessék, a miniszterelnök úr jónak látta tagadólag inteni és rázni a fejét. Vagy — vagy! A t. miniszterelnök úr itt nekünk tagadólag rázza a fejét, de nem áll fel és nem nyilatkozik e kérdésben, hogy az országban mindenütt meghallják, mert ezt meghallanák Gödöllőn és Bécsben is. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Hát, t. ház, ennek a játéknak, ennek a nemzetölő, — hogy úgy mondjam, — lehetetlen állapotnak végre-valahára meg kell szűnnie. Hát azt hiszi a miniszterelnök úr, hogy ez alkalmas egy monarchia alatt levő két országot, egyfelől Magyarországot, másfelől az örökös tartományokat, — talán közjogilag nem korrekté fejeztem ki magam, — hogy ez alkalmas az egy monarchia alatt élő népeket, a melyek századokon keresztül nemcsak törvényes, hanem a helyzet által reájuk parancsolt viszonyok erejénél fogva is egymás támogatására vannak utalva, a békés együttműködésre, a barátságos együtthaladásra, közgazdasági érdekeiknek kölcsönös kielégítésére, jóindulatra utalni? Ez bujkálás a kérdésekkel, hogy akkor, a mikor oda fenn a vezetőférfbik mást beszélnek, ugyanaz a férfiú, a ki tárgyalt a t. miniszterelnök úrral, nyíltan, hivatalos helyről, mint az előkészítő bizottság elnöke azt állítja, hogy igenis a junktim megvolt és ez aí értelme annak, hogy 1897-ben nem lettek előterjesztve a kongruens javaslatok és mondja egy feltett kérdésre: akkor nekem magasabb fogalmam van a miniszterelnöki kötelességről, hogysem egy pillanatig megengedhetőnek tartanám, hogy azon a helyen üljön a miniszterelnök és ne nyilatkoztassa ki a ház előtt, hogy ez nem áll, (Helyeslés balfelöl.) hogy én soha ilyen nyilatkozatot nem tettem, annak a 97-ki elhalasztásnak az értelme nem ez volt. (Ügy van! a baloldalon.) Ha pedig ezt nem teszi, hanem enged kibúvókat és félremagyarázásokat, akkor ez nem ahhoz a székhez való, hanem egy közönséges alkusznak az eljárása, a ki arra törekgzik, hogy idő múltán hogy lehetne a másikat lefőzni? (Úgy van! a baloldalon.) Egy nemzet vezére — pedig a miniszterelnök úr a mi közjogunk szerint ma az — nem teszi ezt. A nemzet érdeke és méltósága nem tűrheti meg, hogy a miniszteri székből ne jöjjön czáfolat egy oly kérdésben, a mely a nemzet vezérét a legkétségesebb színben képes feltüntetni nemcsak előttünk, de az egész külföld előtt. Szokatlan ez, t. ház, nem is emlékszem reá, hogy az indemnity-javaslatnál egy ily természetű vita fejlődött volna ki; de ez a helyzetben fekszik, mert a t. miniszterelnök úr eljárása, a mióta csak Magyarország ügyeit vezeti, minden KÉPVH. NAPLÓ. 1896-1901. XVII. KÖTET. téren csak összehalmozása azon anyagnak, a mely mindenki részéről, a ki az ő hatalmi uszályához nem tartozik, a bizalmatlanságot a végletekig fokozza. (Úgy van! a bal- és a sseísö baloldalon.) És mert ez a kérdés is egyik alkalom arra, hogy az a párt, a melyhez tartozni szerencsém van, manifesztálja a t. miniszterelnök úr irányában a legmagasabb fokú bizalmatlanságot, hozzájárulok Polónyi Géza t. képviselőtársam indítványához (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) Tisza Kálmán: T. ház! (Halljuk! Halljuk! jobbfélöl. Zajos felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Hock! Hock!) Elnök (csenget): Tisza Kálmán képviselő úr személyes kérdésben kivan szólani. Tisza Kálmán; T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Csakis személyes kérdésben van a házszabályok szerint jogom szólani. Szorítkozni fogok szigorúan a személyes kérdésre. Kubik Béla: Rózsabokor! (Zaj.) Tisza Kálmán: Igen, arról is fogok szólani. Én részemről már előbb is értedütem, de nem lévén benn a házban és magam nem hallván, nem tiltakozhattam ellene, de most, miután az előttem szólott képviselő úr jónak látta egyenesen nekem fordulni, szükségesnek tartom, hogy személyes kérdésben szóíjak, és a mellett felemlítsem azt is, hogy igenis a 67-es bizottságban ós azután is a ház tárgyalásainál az, hogy Magyarországnak önrendelkezési joga bizonyos esetekben biztosíttassák, esetleg vámsorompók felállításával is . . . (Nagy zaj balfelöl.) Polónyi Géza: Nem esetleg! (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Tisza Kálmán : ... tökéletesen igaz, de azt mindenki, úgy ellenzéki, mint kormánypárti, a ki 67 óta képviselőségemet ismeri, megmondhatja, hogy soha a vámsorompók felállítását nem óhajtottam, (Zaj.) és hogy Magyarország joga ahhoz legyen kötve, hogy ha maga részéről hasznosabbnak vél is más utat, azt ne választhassa, ily szűk körre Magyarország önrendelkezési jogát soha sem szorítottam.(Helyeslés jobbfelöl.) Továbbá a »Rózsabokorban« igen jól emlékszem, igyekeztem kifejteni, miért vagyok a közös vámterületnek, a kereskedelmi szövetségnek barátja. De hogy azt mondottam volna, hogy azért, hogy ezt megtarthassuk, emeljük fel a quótát. (Felkiáltások balról: Nem a quótáról szólt! A lemondásról!) Engedelmet kérek, azt is meg fogom mondani. Az nem a »Rózsabokorban« volt, hanem azért meg fogom mondani. Ne méltóztassék hinni, hogy okom volna bujkálni, (Élénk tetszés jobbfelöl.) hanem ha a quótát nem hozta szóba a képviselő úr, bocsánatot kérek, de a nagy lármában, minthogy beszéde összeköttetésében együtt volt a kettő, azt kelleti 23