Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.
Ülésnapok - 1896-336
]63 8 ' %> országos ülés 1898. október 17-én, hétfőn. natürlieh müsse er, wenn er gefragt würde, oh diese Vorlagen an und für sich als günstige bezeichnet werden können, sagen: Nein, denn es fehlt die Quote Er habé schon als Minister erklärt, dass die österreichische Regierung von allém Anfange an, und zwar schon mündlich im Október 1895 und dann weiter bei dem folgenden Austausche von Noten wiederholt auf das b esti mm teste erklärt habé, in Oesterreieh sei kein Ausgleich ohne entsprechende Herabsetzung der österreichischen Quote durchzuführen, von keiner Partei würde ein Ausgleich ohne eine Herabsetzung der österreichischen Quote acceptiert werden. ím Zusammenhange hiemit sei das sogenannte »Junctim« entstanden und festgehalten worden.« BilinBki tehát azt állítja egy bizottságban, hogy a magyar kormány hozzájárult a quóta felemeléséhez, sőt megmondja azt is, hogy épen azért nem lettek már akkor a kész kiegyezési javaslatok az országgyűléseknek benyújtva, mert a végleges megállapodás a quóta mennyiségére nézve nem történt meg. Tehát, bocsánatot kérek, a bizonytalanságot báró Bánffy Dezső miniszterelnök idézte elő azzal, — hogy minden félreértést kizárjak, — mikor belement a magyar törvények szerint kétségtelenül, minden ellenérték szolgáltatása nélkül a quóta felemelésébe, mielőtt megállapodott volna az iránt, hogy mennyi legyen a quóta, hanem bújósdit játszott az osztrák kormány előtt és csinálta annak a kandiénak politikáját, a kiről előbb emlékeztem meg. De a mennyiségre nézve is nyilatkozik Bilinski, ez a baj; azt mondja ugyanis . . . Ivánka Oszkárt Hazaárulás ez! Polónyi Géza (olvas) : »Das formelle Juuctim scheine nun allerdings nicht mehr zu bestében, da die Vorlagen ohne eiue Vorlage über die Quote oder eine diesbezügliche Erklärung uns unterbreitet wurden « Hát, t. ház, nem akarok többet belemagyarázni, mint benne van; nem állítom, hogy az iránt a megállapodás létrejött, hanem állítom azt, hogy az osztrák kormány már akkor közölte a magyar kormánynyal azt az álláspontját, hogy ő ezen kiegyezéshez csak azon feltétel alatt járulhat hozzá, ha a qüőta legalább azon mértékben fog felemeltetni, a mely mértékben a konzumadóknak az elszámolása és átutalása Ausztria pénztárára csökkenő befolyást fog előidézni. És ennek jogosultságát elismerte a Bánffy-kormány, holott az 1894. évi törvény Magyarországnak ezt a jogát már törvényesen biztosította. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Hát, t. képviselőház, mire való ez az érek óta tartó játék egy kormánynál, a mely az ország érdeke iránt komolyan fogékony ? Mire való ez, t. képviselőház? Hiszen az csak férfihez illő egy szóból áll: vagy kimondani azt: Uraim, én quótának ily mennyiségben való felemelésébe semmi körülmények között bele nem egyeztem, mert ez jelentene egy körülbelül 34'8-es quótát, vagy pedig kijelenteni, ha férfi vagyok azt, hogy igenis, mint kormány elfogadhatónak tartom ezt az országra nézve. Mind a két esetben, t. képviselőház, módot és alkalmat nyújt a koronának is, módot és alkalmat nyújt ön a parlamenteknek is e felett a helyzet felett véglegesen dönteni. De, t. képviselőház, mikor az egyik kormány kijelenti, hogy ő azt a kiegyezést máskép nem fogadhatja el, a másik kormány pedig azt a játékot választja magának, hogy a 31-től 34-ig való quótaemelésben minden héten és minden hónapon át iiczitácziókat tartson az ország bőrére, ez az, t. képviselőház, a mi a bizonytalanságnak szülő oka, és egy olyan kormánypolitika, a melyhez hazafias ember még akkor sem járulhat hozzá, ha százezerszer híve az 1867 : XII. törvényczikknek. (Helyeslés a bál- és szélső baloldalon.) De, t. képviselőház, ez még nem minden. Mit csinál Magyarországon a Bánffy-kormány? (Egy hang bálfelöl: Korrupcziót!) Azonfelül! Elköveti a legnyíltabb alkotmányszegést, a quóta és a kiegyezés kérdéseiben is. Rátérek, t. képviselőház. Itt van az 1898 : I. törvényczikk. Ismerjük az akkori szituácziót. Tudjuk azt, t. képviselőház, hogy mi ennek a törvénynek a létrejöttét nem helyeseltük; meg is támadtuk, mert a mi álláspontunk az volt, — és szerintem ez az egyedül helyes — hogy már 1898. január 1-ével a törvény imperativ rendelkezései szerint csak egy expediens volt, és ez az önálló vámterületnek a felállítása és a sorompók beállítása. (Ügy van! a szélső baloldalon.) De jól van, t. képviselőház; voltak a parlamentnek tagjai és — ezt már hozzátehetem — az ellenzéken is tiszteletreméltó férfiak és — még hozzáteszek más valamit — pártokon kívül álló — és az országban és a házban köztiszteletben álló férfiak; mindenki tudja azt, t. képviselőház, hogy az 1898 : I. törvényczikk azon kardinális rendelkezésének, a mely május 1-éhez fűzi a batáridőt, és a mely új provizóriumot minden alakjában kizárja, ennek a rendelkezésnek a keresztapja Szilágyi Dezső és Horánszky Nándor volt. Ez köztudomású dolog, t. képviselőház; a kormánynak az eredeti konczeptusában ez a május elseji határidő nem foglaltatott. Már most, t. képviselőház, ezek a jóigyekezetíí és a kiegyezést féltékenyen őrző férfiak lelkiismeretük számára megnyugvást találtak abban, hogy még egy félesztendőre szóló provizórium alkottassék, de azzal a világos szánkczióval, hogy ezentúl pedig minden következhetik, csak provizórium nem.
