Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-332

332. országos ülés 1898. október 7-én, pénteken. 133 kifüggesztését, mint kihágók ellen, a kihágási eljárás tétessék folyamatba és 100 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntettessenek. Jelenthetem is, hogy e tekintetben van jelentékeny javulás és haladás, a mennyiben az interpelláló képviselő úrnak magának is be kell ismernie, hogy ma már az ily esetek sokkal kevésbbé gyakoriak. Hozzátehetem ehhez azt is, hogy akárhány esetben történt intelem, sőt több esetben bírságolás is. Hozzátehetem még azt, hogy miután azt a czélt, mely az ő szemei előtt lebeg, — ha nem is látom oly sötét színben a kérdést, mint a hogy ő előterjesztette — (Mozgás és derültség a bal- és szélső baloldalon.) a magam részéről is elérni kívánom, a folyó évben is intézkedtem és a kérdést újból az illető hatóságok figyelmébe idéztem s elrendeltem, hogy különösen oly könyvkereskedésekben és oly antiquariusoknál, a hol a serdülő ifjúság könyveit és iskolai szükségleteit be szokta szerezni, kétszeres éberséggel, erélylyel és sokkal gyakrabban eszközöljék azt az ellenőrzést, melyet a könyvkereskedésekkel szemben általában gyakorolnak. Ázt hiszem, ezzel megadtam a választ az interpelláló képviselő úr hozzám intézett kérdéseire. Kérem a t. házat, méltóztassék ebbeli válaszomat a maga részéről is tudomásul venni. (Helyeslés jobbfelöl.) Mócsy Antal: T. ház! Tekintettel a ház drága idejére, (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) az én felfogásom szerint a háznak ideje igen-igen drága, azért nem szándékozom azon dolgok újból való felelevenítésébe bocsátkozni, a melyekkel már ezen s az ezzel rokon múlt évi interpellácziómban foglalkoztam, azonban tekintettel a kérdés rendkívül nagy fontosságára, mégis kénytelen vagyok a t. ház becses figyelmét és türelmét egy pár észrevételem meghallgatására kikérni, a melyeket az igen tisztelt belügyminiszter úrnak az imént adott válaszára vonatkozólag tennem kell. A t. belügyminiszter úr hivatkozik arra, hogy a múlt évben június 2-án bizonyos szám alatt egy rendeletet bocsátott ki, a mely a közszemérmet sértő könyveknek és képeknek kirakatokba való kitételét kihágásnak minősíti és a mely rendelet értelmében azon kereskedőket, a kik felhívásra sem távolítják el az ilyen képeket, könyveket, esetleg 100 forintig terjedő büntetéssel sújthatja a főszolgabiróság. Azt mondja a t. belügyminiszter úr, bogy eme rendeletnek van is foganatja, arról mindenki saját szemeivel meggyőződhetik s hogy már több bírságolás is történt. Én elvártam volna, hogy a t. belügyminiszter úr ne csak úgy általánosságban nyilatkozzék, hogy több bírságolás történt, különösen azért, mert a múlt esztendőben az iránt is bátor voltam kérdést intézni, hogy terjesztené a bírságolásokra vonatkozó adatokat a ház elé, akkor azonban azzal mentette ki magát, hogy hiszen még csak most lett e rendelet kibocsátva, tehát statisztikai adatokkal nem szolgálhat, de most már öt negyedév múlva elő lehetne állani a statisztikai adatokkal is. Én annak daczára, hogy egyáltalában nem kutatok ilyen szemérmetlen képek és könyvek után, sajnos, mégis minduntalan akadok ilyenekre a kirakatokban. Ma is, midőn ide a képviselőházba jövök, a József-köruton Krausz Henrik ódondász kirakatában egy példátlanul szemérmetlen, tiszta meztelen női kép volt kiakasztva. (Derültség.) Azonban nem ilyen szórványos esetekről akarok én szólani. Úgy tudom, hogy az iránt is történt intézkedés, hogy az ilyen szemérmetlen képek postán ne továbbíttassanak. És itt ismét a nélkül, hogy kerestem volna, valaki küldött nekem ilyen képet posta útján, akkor, a mikor, gondolom ma egy hónapja, megtettem interpellácziómat. Ez a kép megjárta nemcsak a budapesti postát, hanem más postát is, mivel itt nem talált engemet. Utánam küldték a kormányrendelet daczára, (Derültség.) Ezt kénytelen leszek a ház asztalára letenni, hogy méltóztassék látni, hogy a t. kormány rendeleteinek milyen foganatja van. (Derültség.) De tovább megyek; mert ezek még csekélységek a közszemérem ellen intézett támadások között ahhoz képest, a mit majd itt lesz szerencsétlenségem felolvasni. Ez után szintén nem kutattam, esetleg véletlenül megakadt a szemem rajta, (Derültség.) Egy vidéki nagy városnak a helyi lapjában a következő hír jelent meg (Halljuk! (Halljuk!): »Egy a szemérmet és a keresztény vallást legnagyobb mértékben sértő képet akasztott ki múlt hó 27-én Tillinger Mór üvegkereskedő az ajtójára. A képnek czíme: »Christus in01ymp.« Egy olyan társaságban van az isteni Megváltó lefestve, a milyent egy tisztességes ember arczpirulás nélkül papírra le nem írhat. A nevezett üvegkereskedő pedig boltja ajtajára akasztotta ki, hogy az iskolába arra menő mindkét nemű gyermekek csoportosulva megbámulják és lássák, hogy Jézus Krisztus, az isten fia, milyen szemérmetlen környezetben van.« Tehát daczára a miniszteri rendelkezéseknek, melyek a t. belügyminiszter úrnak iménti nyilatkozata szerint nagy hatásúak, íme, már most egyenesen a vallássértés terére megy át a dolog. Tekintettel arra, hogy ilyen súlyos kihágások, sőt egyenesen a btk. 248. §-ába ütköző vétségek követtetnek el, a t. belügyminiszter úrtól iménti válasza helyett azt vártam volna, legalább óhajtottam volna, hogy 8 kinyilatkoztatja, tekintettel arra, hogy ötnegyed évvel ezelőtt kiadott miniszteri rendelet ezen a bajon, mint