Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-324

324. ORSZÁGOS ÜLÉS 1898. évi szeptember hó 11-én, vasárnap, Szilágyi Dezső elnöklete alatt Tárgyai: Erzsébet királyné halálának bejelentése. — Jegyzőkönyv hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak: B. Bánffy Dezső, Lukács László, Erdély Sándor, Wlassics Gyula, Darányi Ignácz, Josipovich Imre. (Az ülés kezdődik d, e. 11 érakor.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét Molnár Antal jegyző úr fogja vezetni. T. ház! (Elnök és a ház tagjai felállanak.) Ama rettenetes tett híre, melyec a háznak beje­lentek, ott ül már minden arczon a gyászban, ott reszket fájdalmában minden szívnek, mely Szent-István birodalmában dobog. Erzsébet királynét a tegnapi napon elra­gadta a gyilkos merénylet a trónról, melyről csak vigaszt, csak áldást árasztott mindenfelé, elragadta felséges férje oldala mellől, ki a leg­súlyosabb napokban, mely embert és atyát érhet, hálát adott a Mindenhatónak, hogy ily élettár­sat rendelt oldala mellé. A tőrrel átvert fejedelmi szív előtt mély fájdalomban megtörve állunk, lelkünkben felme­rülnek a multak boldog és bús emlékei, annak a királynénak képe, kinek fejedelmi erényei és nemes szíve annyit tettek a trón és nemzet elvá­laszthatatlan összeforrasztására, és a kinek lel­kében visszhangot keltett minden nemes és nagy törekvés, mely az egész nemzetből a trón felé szállott és áldó, ápoló kezét terjesztette ki azokra; és látjuk őt nehéz idők folyamán a legsúlyosabb emberi szenvedések alatt, roskadozó egészség­gel, megadással tűrni és szenvedni mindazt, a mit a Mindenható keze reá mért, és tengerében az emésztő fájdalomnak maradt őrangyala felsé­ges férjének és népének. Nehéz, nehéz ezt elviselni! Áldott és szent legyen emléke, mint igaz és el nem múló a hódoló ragaszkodás és szere­tet, melylyel a nemzet környezte. Elhelyezzük azt híven a fentartó nemzeti érzések kincstárába, és emléktáblájára reáírjuk egy nemzet háláját. És odanyújtjuk ezt Felséges Urunknak és királyunknak is. Leljen nagy és kötelességér­zettel megtelt szíve némi vigasztalást abban a tudatban, hogy a fenséges házát ért csapás feletti fájdalmában a nemzet vele osztatlanul együtt érez és soha el nem enyészhetik az a jó, a mely a trónról jön! Ez alkalomból a t. ház elé a következő előterjesztéssel járulok: Kérem, hogy fejezze ki a ház helyeslését, hogy e rendkivííli ülést összehívtam. (Helyeslés.) Fejezze ki a ház mély fájdalmát és hódoló részvétét ő Felségének, királyunknak. A mód iránt e pillanatban nem nyilatkozhatok, mert az előzetes érintkezésre, melyek a módozatra irány­adók, idom nem volt; határozza el a ház, hogy a boldogult királyné emléke és a nemzet hálája törvénybe iktattassák; (Élénk helyeslés.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom