Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-297

90 297. országos ülés 1898. május 12-én, csiitö'rtSkSn. Erre való tekintettel nem látja szükségét a kormány annak, hogy valamely intézkedést tegyen, természetesen annál kevésbbé megtorlókat. Ezeket láttam szükségesnek a t. képviselő úr interpelláeziójára elmondani, kérve a t. házat, hogy méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jóbbldalon.) Lukáts Gyula : T. ház ! Hogy a semlegességi nyilatkozat közzététele nem volt valami egészen felesleges, azt a tegnapi nap eseménye is bizonyítj;i, midőn a legilletékesebb helyről hallottuk konstatálni azt, hogy Ausztria és Magyarország ezen hadjáratban a legszigorúbb semlegességet fogja fentartani. Nagyon téved a miniszterelnök úr, midőn azt állítja, hogy Ausztria és Magyarország, ha más államok közt hadi állapot állott fenn, a legritkább esetben tartotta szükségesnek a semlegességi nyilatkozat megtételét, vagy csak akkor, ha épen a határainkon levő valamely állam állott ilyen hadi állapotban. Ezzel a t. miniszterelnök úr ezélozgatott a törökorosz és a szerb-török hadjáratra. Én azonban tudok egy harmadikat is és ez a német-franczia hadjárat, a talán még sem közvetlenül a mi határainkon vívatott. Ekkor is megtette AusztriaMagyarország a semlegességi nyilatkozatot, de ha nem tette volna is meg, mihelyt fennáll annak veszélye, hogy az ország, az állam vagy az állampolgárok egy része a semlegességi nyilatkozat meg nem tétele miatt hátrányban részesülhet: nem tudom megérteni, hogy miért ne tétessék meg ilyen alkalommal a semlegességi nyilatkozat, ha már egyszer az állam ezt a semlegességet úgy is fenn akarja tartani? Igaz, hogy a korona tanácsadói nem szoktak valami szerenesések lenni a semlegességi nyilatkozatok megtételénél. Mutatja ezt a mostani eset is, a mikor a semlegességi nyilatkozat oly alakban tétetett meg, hogy azt az egyik hadviselő fél csakugyan zokon veheti. Erre nézve már előzőleg is van egy szomorú példánk, és ez akkor a kassai toaszt alakjában jutott kifejezésre, (Mozgás jóbbfélöl.) a mikor a török konzul kénytelen volt otthagyni a bankett-termet, a hol felséges urunk is jelen volt. Mindazonáltal, minthogy a semlegességi nyilatkozatot illető kérdésemre az ország már tegnap eléggé megnyugtató választ adott — bár szerettem volna, ha más formában kapja azt — a miniszterelnök úr válaszát e részben tudomásul veszem. A miniszterelnök úr azon nyilatkozatával szemben, mely szerint, a spanyol-amerikai háborúból kifolyólag nem kell semmi oly intézkedést tenni, mely az ott lakó osztrák és magyar alattvalók védelmére szolgálna, minthogy erre nézve legkisebb veszély sem forog fenn: rá kell mutatnom arra ,hogy az északamerikai EgyesültÁllamokban az osztrák és magyar alattvalók elleni animozitás az utóbbi napokban is nemcsak hogy nem csökkent, hanem növekedett, mert az osztrák és magyar alattvalók kénytelenek Ausztria-Magyarország politikájával szemben állást foglalni, nehogy rövidséget szenvedjenek. A miniszterelnök úrnak talán van tudomása egy Jowa állam León városában élő magyar eredetű közjegyző leveléről — az illető 1848-ban kormánybiztos és temesmegyei alispán volt — a mely egy délmagyarországi lapban jelent meg, s a melyben el van mondva, hogy a magyarok némi aggódással néznek a háború elé, mert AusztriaMagyarország részéről nem tétetett oly semlegességi nyilatkozat, mely az Egyesült-Államokat kielégítette, vagy a melyet azok legalább zokon ne vettek volna. Ha nincs veszedelem, miért kényszerül a külügyi kormány egyik legerősebb hajónkat, a »Mária Teréziá«-t az amerikai vizekre küldeni ? Különben minthogy a miniszterelnök úr e tekintetben ä helyzetért felelősséget vállal és kijelentette, — a mit neki jobban kell tudnia, mint csekélységemnek, — hogy az ott lakó magyaroknak biztonsága veszélyeztetve nincs: válaszának ezt a részét, valamint a harmadik pontra vonatkozót is, melyre semmi észrevételem nincs, tudomásul veszem. (Helyeslés.) B. Bánffy Dezső miniszterelnök: T. hás! Méltóztassék még megengedni, hogy néhány szót szóljak. A t. képviselő úr e semlegességi nyilatkozatokra nézve tett megjegyzést. Igaza van abban, hogy — mondjuk — az utolsó félszázad alatt a monarchia három esetben tett semlegességi nyilatkozatot. Tett 1854-ben a krimi háború alatt, 1870 ben a német-franczia háború alkalmával és 1877-ben az orosz-török háború alkalmával. De — azt gondolom — nem lehet hasonlatot csinálni e háborúk és a jelenleg folyamatban levő háborút illetőleg. Méltóztassék mérlegelni a viszonyokat, amelyek részletezésébe bocsátkozni nem látom szükségesnek. Méltóztassék szem előtt tartani a közvetlen szomszédságot. A képviselő úr hivatkozott a franczia-német háborúra, ahol történt semlegességi nyilatkozat. Ez összevág azzal, a mit mondtam, bogy tudniillik szomszédos ország forgott szóban. Németország szomszédos viszonya velünk szemben egészen más volt, mint a köztünk és Spanyolország, vagy Észak-Amerika közötti szomszédsági viszony. A mi Amerikában élő alattvalóink helyzetét illeti, vissza kell térnem arra, a mit mondtam, hogy semmi adat nem áll rendelkezésünkre, mely azok veszélyeztetett voltát jelezné. Sőt ellenkezőleg a leghatározottabban ki keli jelentenem, hogy az újságokban megjelent az a híresztelés, hogy a washingtoni kormány a mi ottani követünktől feltétlenül követelte volna a semlegességi nyilatkozatot, egyáltalán nem felel meg a való-