Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-297

297. országos ülés 1898. május 12-én, csütörtökön. De vannak az eladósodásnak olyan okai is, melyek a gazdának mostani helyzetéből szükségszerűen erednek. így például a kis- és törpebirtokoknak az örökösök közötti végtelen felosztása, vagy pedig megterheltetése az örökösödési résznek pénzben való kifizetésével. Ilyen továbbá az adók óriási növekedése is, a mely a földbirtokos különböző megadóztatásában 1867. óta megkétszeresedett. Az állami adók sok helyen csak felét, más helyeken csak egy harmadrészét képezik az összes adónak, * mi a mezőgazdát sújtja. Felhozom például Békésmegyét, a hol egy tií holdas birtok után Gyulán az egyenes adó 20 forint 34 krajczár, az összes pedig 66 forint 33 krajczár, tehát itt az egyenea adó csak egyharmadrésze az összes adónak. Puszta Földváron például az egyenes adó 34 forint 35 krajczár, az összes adó 68 forint 55 krajczár, tehát itt csak felét képezi az összes adónak. A törpe birtokoknál pedig igen sokszor megtörténik, hogy adó felülmúlja az összes kataszteri tiszta jövedelmet. Felhozom például egy szentesi első osztályú ügynevezett egynyomású 19—16 hold terjedelmű föld adóját, a mely 25 forint 34 krajczár, holott a kataszteri tiszta jövedelem 19 forint 60 krajczár. Most már kérdem, t. ház, hogyan lehetséges az, hogy az ilyen földbirtokos el ne adósodjék, tekintve azt, hogy adója nagyobb, mint a kataszteri tiszta jövedelem? (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) Az eladósodás okaihoz még hozzáteendő az, hogy a termelésnek értéke óriásilag csökkent az országban. A t. földmívelésiigyi miniszter úr kiadott egy munkát, a melyben ő maga is megjegyzi, hogy a termésárakuak csökkenése folytán a magyar gazda évenkint 150 millió forinttól van megfosztva. Az eladósodás okához még hozzájárul még az is, hogy a földbirtoknak az ára folyvást növekszik; ezen árnövekedés szintén természetes okokból fejlődik ki, minthogy egyrészt a népesség szaporodik, másrészt pedig a pénznek az értéke csökken, és ennek következtében a drágaság mindig fokozódik, továbbá még az a körülmény is növeli a közszükséget, hogy a polgárosodásnak az a hatása van, hogy a legalsóbb osztályoknak igényei is szaporodnak és növekednek. Mindezek hozzájárulnak ahhoz a tényhez, hogy a földbirtokos eladósodik. Ezek a körülmények általános jellegűek és nemcsak Magyarországon észlelhetők, de Magyarországon ez eladósodá-d okokhoz, melyek közt elsősorban a kamatláb nagyságát és az adó nagyságát említettem, még specziális okok is járulnak, melyek az állam elhibázott nemzetgazdasági politikájából folynak, és főképen elhibázott vám- és kereskedelmi politikájából, mely Magyarországot valóságos gyarmatává tette Ausztriának. Hazánk Ausztriát nyers anyagokkal látja el, a mi a gyarmatoknak a jellege. E felsorolt körülmények azt bizonyítják, hogy még akkor is, ha a hitelt olcsóbbá teszszük, korántsem távolítottuk el mindazon okokat, melyek előidézik a magyar gazda eladósodását, de azért kétségtelen, hogyha a hitel olcsóbb lesz, ezzel igen nagy segély fog nyújtatni a mezőgazdáknak. (Igás! Úgy van! a szélsőbalon.) Örömmel üdvözölnők tehát e javaslatot, ha nem volnának benne oly intézkedések, a melyek nagyon kétkedőkké tesznek minket arra nézve, hogy a javasolt intézmény tetemesen le fogja-e szállíttatni a kamatlábat, másrészt pedig figyelmessé tesznek bennünket arra, nem lesz e ez a törvény is óriási fegyver a kormány kezében, melyet pártpolitikai czélokra fog felhasználhatni. Ha általánosságban vizsgáljuk a törvényjavaslatot, melynek nem bocsátkozom most részletes tárgyalásába, azt találjuk, hogy a kormány onmipotencziára való törekvése lépten-nyomon kilátszik belőle. (Igás! Úgy van! a szélsőbálon.) Hivatkozom a már előttem felszólaltak által is kijelölt 66. §-ra, a mely azt tartalmazza, hogy a király nevezi ki a központ elnökét, két miniszter nevezi ki a két alelnököt, továbbá a pénzügyminiszter nevezi ki az ügyvivő igazgatót. A ki tudja azt, hogy az elnök és az ügyvivő igazgató rendelkeznek legynagyobb, síit döntő befolyással oly üzleteknél, a melyek terjedelmes és komplikált ügyekkel bírnak, az tudni fogja azt is, hogy csupán az említett kinevezésekkel, a nélktík hogy a többi kinevezett személyzetet is tekintetbe vennők, a t. kormány magának valóságos onmipotencziát biztosít. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Hogy ezt az onmipotencziát kiterjeszthesse a vidékre is, ott van az 57. §., a mely jogot ad a központnak a vidéki szövetkezetek igazgatósági tagjait felfüggeszteni és az ügyvezetés iránt intézkedni. Tehát a központból akormány omnipotencziáját kiterjesztheti a vidékre is. Ez nemcsak veszélyes az országra nézve, — mert állítom, hogy a kormány omnipotencziája mindenütt, de kivált Magyarországon veszélyes, — (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) hanem még igazságtalan is. Mert ez a két alternatíva létezik: vagy prosperálni fog ez az intézmény, és akkor a kormány által nyújtott segély elenyészőleg kicsiny és ez esetben igazságtalan az, hogy egy elenyészőleg kicsiny segélyt nyújtónak biztosíttassák az omnipotenczia. (Helyeslés a szélső balolddon.) Ha pedig nem fog prosperálni az intézmény, akkor nem érdemes vele tovább foglalkozni. Azért, hogy kimutassam, hogy ha prosperálni fog ez az intézmény, akkor a kormánysegély csakugyan elenyésző csekélység lesz ahhoz mérten, a mi a hitelszövetkezeteknek pénz-