Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-296

296. országos ülés 1898. május 11-én, szerdán. 71 sséhö haloldalon.) Ehhez a magunk részéről szavazatunkkal nem járulhatunk. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) És talán azt hiszik, hogy a hatóságokkal és hivatalos közegekkel a szövetkezet eszméjét népszerűsíthetni fogják? Nagyon rosszul ismerik az ország közvéleményét, ha azt hiszik, hogy bizalommal fognak sietni oda, a hol a hivatalos közegek hivatalos apparátussal fogják a társulást eszközölni. (Úgy van! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Sajnos és fájdalmas dolog, hogy a társulás manapság épen a társadalmi egyenetlenségek és talán ki lehet mondani, a közerkölesi hanyatlás folytán annyira meg van bénítva, hogy ezen szövetkezeti intézmény állami segélyre szorul, mert szerintem akkor volna a legegészségesebb és legbiztosabb alapokra fektetve, ha azt a társadalom önmaga erejéből és önmaga által összegyűjtött összegekből tudná fen tartani. (Igaz ! Űgy van! a baloldal hátsó padjain.) Nem akarok részletekbe bocsátkozni, hiszen ezen tárgy a különböző pártok részéről máimeglehetősen kimeríttetett, csak engedjék meg, hogy kimondhassam, hogy Biró Lajos t. képviselőtársam részéről tegnap elmondott szép szavakat kész örömest aláírnám. (Helyeslés a báloldal hátsó padjain.) Mert bent rejlenek a mi aggodalmaink is. A központi szervezetnek kerete az, a mely a gyámságot és az önkormányzatot egyáltalában a jövőben a szövetkezetekre nézve meg fogja akadályozni. De nem látom a szervi összeköttetést a központi és az egyes vidéki szövetkezetek között. A kiküldött képviselők —• nem akarok gyanúsítani, de nagyon úgy néz ki a dolog, mint hogyha ezeket is pártoskodás és pártpolitikára akarna kihasználni. (Úgy van! Úgy van! a baloldal hátsó padjain) Ellenzéki álláspontunknál fogva ilyesmihez törvényhozásilag hozzá nem járulhatunk. T. ház! Midőn a párt, a melynek tagja lehe'ni szerencsés vagyok, megbízott a felszólalással, egyúttal megbízott azon nyilatkozat tételére is, hogy ezen törvényjavaslatot még egész terjedelmében sem fogadjuk el, mert nem látjuk benne letéve azt a szellemet, a melyet mi a szövetkezeti eszme sikeres keresztülvitelére a leglényegesebbnek és legfontosabbnak tartunk, mindazonáltal, (Halljuk! Halljuk!) ha sikerülne, bár én részemről annyi bizalommal, mint Makfalvay Géza t. képviselőtárs m, a kormány iránt nem vagyok, ha azonban sikerülne mégis egyes javaslatok által annak egészét annyira megváltoztatni, hogy ebből hazánkra valami üdvöset láthatnánk, úgy az utolsó olvasásnál a párt nem fog habozni, hogy a szövetkezetekről szóló törvényjavaslatot egészében szintén elfogadja. (Élénk helyeslés balfélöl.) Perczel Béni jegyző: Báró Solymossy Lajos! B. Solymossy Lajos: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Elfogultság vesz rajtam erőt, midőn azt tapasztalom, hogy az államkormányzat gyámkodása és beavatkozási jogköre mindinkább terjed, de rossz néven egyáltalában nem vehetem, de nem veheti senki, mert tudom azt, hogy mai nap m-igunk fordulunk a kormányzathoz oly kérelmek teljesítéseért, melyeket otthon saját erőnkkel és belátásunkkal, de csekély megerőltetéssel magunk is tudnánk teljesíteni. Mi természetesebb tehát, mint hogy az államkormányzat látva a gyarlóságunkat, akarva, nem akarva, öregbíti beavatkozási jogkörét, a mely beavatkozás idők folytán valóságos teherként fog a társadalomra nehezedni, a társadalmi életviszonyokra hátrányos befolyással lenni s vége az lesz, hogy megszűnik mind én egyéni tevékenységünk, minden önállóságunk. Hasonló, de mégis törvényhozási beavatkozás nélkül immár meg nem oldható kérdést old meg a tárgyalás alatt levő javaslat, mely keretébe a szövetkezetek ügyét karolta fel. A szö vetkezetek létjogosultságát és szükségét, minél tovább jutunk, annál inkább be fogjuk látni, és ezért c?ak elismeréssel lehetünk a javaslatnak intencziói iránt, különösen ha tisztában vagyunk a czéllal, melyet szolgálni akar és ismerjük az igényeket, melyeket kielégíteni hivatva lesz. A javaslat általános birálataképen őszinte szóval élve elmondhatom, hogy nem oda vág, a hova czéloz. A javaslathoz csatolt indokolás a földmívesek és iparosok anyagi helyzetének javítását jelölte ugyan ki, azonban ezen czélt a javaslat czímében foglalt szavakon kivííl felttlální nem lehet, sőt határozottan ellene szól a 71. §., melyben a mezőgazdasági és ipari szövetkezeteknek a támogatását csak idővel teszi megengedhetővé. A tulajdonképeni czél, a mint a szakaszok intézkedéséből kiolvasni lehet, az olcsó hitel nyújtása és pedig főleg egy központi hitelszövetkezet felállítása által, mely központ vagyonosabb magánosok szövetkezése által létesül és az államtól meglehetős anyagi támogatásban részesül. A javaslatnak nem csak a hitelegyletek ügyét kellene támogatni, hanem takarék, gazdasági és ipari szövetkezetek is, ezeknek működésére is kellene és óhajtandó volna, hogy kiterjeazkedéáek e nélkül hangzatos kifejezések maradnak a czimben foglalt gazdasági és ipari szavak. Ha ebbeli kívánságom teljesednék, a czímet a következőképen állítanám össze: »mezőgazdasági, ipari takarék- és hitelegyletek«. Kell, hogy ezekre is határozottan kiterjeszkedjék a javaslat, mert egyrészt hol hitelezésről van szó, ott legyen alkalom arra, hogy az