Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-296

296. országos ülés 1898. május 11-én, szerdán. 60 elnevezés alatt felforgató és anarchista eszmék rabjává lett. De bármi volt is az ily felforgató irányú mozgalom indító oka, bizonyos, hogy a kormány első kötelessége volt a személy s vagyon biztonságáról gondoskodni és az állam tekintélyét a törvényes rend helyreállítása által megvédem. És csak miután ezen kötelességet teljesítette és a mozgalmat kellő határok közé szorította, gondolhatott a kormány a baj gyökerére ható reformokra és ezek közé tartozik mindenesetre a kisemberek helyzetének javítása. T. ház! Arról vitatkozhatunk, hogy az állami segély és ingerenczia a szövetkezetek szellemének megfelel-e és hogy az állami szoczial izmus, melyre ezen javaslattal léptünk, helyes irányzat-e; de ha a kérdést tisztáu a közgazdasági helyzetből folyólag és a kisemberek veszélyeztetett exisztencziája szempontjából vetjük fel, úgy hiszem, senkisem fogja kétségbe vonhatni, hogy az állami segély és beavatkozás indokolt és hogy ennek módjául a szövetkezeti forma helyesen lett választva. A szövetkezetek által nemcsak a kivánt segélyhez fognak jutni az arra utalt kisemberek, hanem ennek útján megismerik az önsegély és a társulásban rejlő nagy erő hatását; a szövetkezet előmozdítja a békés fejlődés és haladás útját, a mely már a szolidaritás érzete által is egészséges közszellemet és józan gazdasági haladást teremt, következményeiben pedig a tőke és munka közötti éles ellentéteket — Anglia példája szerint — ha nem is szünteti meg, de mindenesetre mérsékli. A modern korszellem a társulásban keresi és találja fel a haladás biztosítékát és eszközét és ha azt látjuk, hogy a társulási szellem helyes vagy rossz irányítása szerint, miként vezet az a békés fejlődés útjára, vagy a jogrend ellen lázadó anarchiára, akkor úgy hiszem, hogy sem az állam, sem a társadalom nem hunyhat szemet a jelentkező helyzettel szemben, hanem fontos állami és nemzeti érdekből a társulási szellem fejlesztése, terjesztése és iránjításában tevékenyen részt kell, hogy vegyen. (Úgy van! Úgy van!jobbfelöl.) Azonban legyünk tisztában azzal is, hogy ezen javaslat elfogadása által a humanizmus és segélynyújtás azon útjára léptünk, a melyen a kisemberek anyagi sorsának javításánál nem állhatunk meg, hanem ezen úton tovább haladva, ezen nagy segélyakczióba bevonandók lesznek a munkások sorsának javítását czélzó intézkedések és mindenekfelett a mindezen osztályoknál elhagyottabbak és a humanizmusra elsősorban utalt kereset és munkaképtelen szegények. T. ház ! Jól tudom, hogy a szegényügynek behatóbb tárgyalása szorosan véve kivűl esik a javaslat keretén, azonban a javaslat irányzata és egyes intézkedése folytán a t. ház engedelméből a szegényügyre vonatkozólag csak néhány rövid észrevételt akarnék tenni. (Halljuk ! Halljuk.') Nálunk a szegények jórészt a társadalom önkéntes jótékonyságára vannak utalva és tagadhatatl m, hogy különösen városokban és elsősorban a fővárosban a humanizmus nagy mértékben gyakoroltatik is. A lakosság és a vagyouosság növekedése a pauperizmus növekedésével együtt jár és sajnálattal tapasztalhatjuk, hogy az egyesek áldozatkészsége a növekedő nyomor enyhítésére már nem elegendő. De ép oly sajnosán tapasztalható, hogy míg egyrész vidéken a humanizmus minden szervezet nélkül áll, a városokban és főként a fővárosban a nyomor enyhítésére a legkülönbözőbb egyletek keletkeztek, a melyek adományaikat dicséretes buzgalommal, de majdnem kizárólag egy és ugyanazon kis körben gyűjtik És míg ily módon ezen áldozatkész kis része a társadalomnak talán túlnagy mértékben is igénybe van véve, addig a legnagyobb vagyonú és jövedelmű személyek és társulatok nagy része vagy semmivel, vagy csak csekély mértékben járul a nyomor enyhítéséhez. Felfogásom szerint a nagy vagyon és nagy jövedelem a társadalommal szemben nagy kötelezettségekkel is jár és e kötelezettségek közé tartozik a szegények nyomorának enyhítése. És ha figyelembe veszszük, hogy egyedül Budapesten a nagy jövedelmű magánosoktól eltekintve, a bankok és takarékpénztárak átlagos évi tiszta nyeresége a 20 millió forintot meghaladja és ezen rengeteg jövedelemből csak egy eltűnő csekélység az, a mit egyes intézetek dicséretes kivételképen hazafias és jótékony czélra áldoznak, már ezen körülmény önmagában is indokolttá tenné a szegényügy törvényes rendezését. (Igaz! Ügy van! jobbfelől.) Igaz, hogy a jótékonyság és segélynyújtás inkább társadalmi feladat, de annak rendszeresítése, irányítása és helyes alapra való íekteíése oly kormányzati teendő, melyet hosszú időre elodázni már alig lehet. A szegényügy rendezése közigazgatási szempontból h egy felette nehéz feladat és ez iránybani felszólalásom czélját csak az képezte, hogy az igen tisztelt kormány figyelmét ezen rendezés sürgős szükségességére felhívjam. De addig is, mig ezen kérdés véglegesen rendeztetnék, az igen tisztelt kormánynak módjában áll mindazon esetekben, midőn állami vállalatok, szállítások alkalmából vagy üzleti szempontból szerződési viszonyba lép, vagy állami kedvezményeket nyújt, hogy minden ilyen esetben egy általános segélyalap javára bizonyos