Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.
Ülésnapok - 1896-295
60 295. országos ülés 1898. május 10-én, kedden. közegek minden lehetőt megtesznek és a törvényben előírt minden eszközt felhasználnak arra, hogy ezen esetek számát lehetőleg apaszszák és megközelítsék azt az állapotot, hogy lehetőleg ilyen balesetek elő ne forduljanak. És mivel nem CBupáu a berendezés mii.őségétől, vagy a szabályzatnak jó vagy nem jó voltától, hanem attól is függ a dolog, hogy kikre bizatik annak végrehajtása, miután eddig azt tapasztalta a kereskedelmi minisztérium, hogy épen azért, mivel túlszigorúan bánnak el a koesivezetőkkel és a kalauzszemélyzettel, mert úgy a rendőrség, mint a társulat megszünteti a hibás egyénekét és így a személyzet nem eléggé állandó, a kereskedelmi miniszter úrnak szándéka és terve, hogy ezeket a társulatokat felszólítsa és figyelmüket felhívja arra, hogy alkalmazottaik sorsát biztosítsák és lehetőleg javítsák, sőt azáltal, hogy számukra nyugdíjat is biztosítanak, inkább a társulathoz kössék és inkább fölkeltsék bennük azt az érzést, hogy saját jóvoltuk és jövőjük érdekében is minél előbbrelátók, minél éberebbek és gondosabbak legyenek kötelességeik teljesítésében. Végre azt kérdi a t. képviselő úr (olvassa); »6. Hajlandók-e a. miniszter urak a villamos vasutak által eddig életüktől megfosztott egyének számáról és kilétéről a kellő adatokat beszerezni és pedig akár a rendőrségnél, a bonezolásnál naponkéntközremtíködő vizsgálóbíráknál, akár a törvényszéki orvostani intétetben, és kideríteni, vájjon a kenyérkeresőktől megfosztott és hátramaradt özvegyek és árvák és különösen az elgázolt és elpusztított szegényebb néposztályokhoz tartozó egyéneknek a legnagyobb Ínségben maradt hozzátartozói részesűlnek-e" a fennálló törvények szerint a vasúttársaságok által kellő kárpótlásban és segélyben ?« Erre nézve is összeállíttattam az adatokat és jelenthetem a t, háznak, hogy mindazon esetekben, a melyek előfordultak, az illető társulatok, hacsak lehetett, egyezség útján intézték el az ügyet, be sem várva a bírói eljárást. Mert a mint az interpelláló képviselő úr is tudja, a közigazgatási bíróságnak a társulatokra nézve kényszerítő befolyásuk nem lehet. Csak a menynyiben egyezség létre nem jön, akkor képezi feladatát a bíróságnak, hogy itéletileg döntse el a kérdést. De az esetek messze túlmenő számában egyezségileg állapíttatott meg a kártérítés, úgy hogy a bírói eljárást nem is vették igénybe. És pedig 5200 forinttól 20 forintig váltakozik az az összeg, melyet a társulatok kifizettek, váltakozókig, vagy egyszersmindenkorra, vagy 420, 200, 150, 40 forintnyi évi járulékot adva a hátrahagyott özvegyeknek vagy árváknak. E tekintetben sem forog fenn tehát intézkedésnek szüksége. Mindezek folytán kérem a t. házat, méltóztassék abban, a mit e kérdésre nézve mondtam, megnyugodni és úgy a t. háznak, mint a főváros közönségének meggyőződve lenni arról, hogy mindazt, a mi a közönség személyes életbiztosságának megóvása tekintetében tenni lehet, úgy a fővárosi államrendőrség, mint a kereskedelmi minisztérium műszaki közegei folytonosan meg fogják tenni. (Helyeslés a jobboldalon.) Különösen kiemelendőnek tartom még azt, hogy intézkedtem az iránt, hogy a rendőrség jövőben fél évről fél évre pontos kimutatást terjeszszen fel hozzám, melyben egyrészt az előfordult balesetek szám és minőség szerint feljegyeztessenek, másrészről pedig azon eljárás is jeleztessék, a mely a hátramaradottak, vagy az illető sérültek és sebesültek kártalanítási tárgyában az illető társulat által köveítetik. Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Felkiáltások : Tudomásul veszssük !) Visontai Soma: T. ház! Az igen tisztelt belügyminiszter urnak beható előadása, a melyet az imént szerencsések voltunk hallani, valamint az általa előterjesztett statisztikai adatok is, úgy vélem, az én egy év előtti felszólalásom indokoltságát kellőleg kimutatták, mert hiszen a t. miniszter úr által beterjesztett statisztika isigazolja, hogy a fővárosi vasutaknak villamos üzemre való átváltoztatása az elgázolások és egyéb szerencsétlenségek, különösen pedig a halállal végződő szerencsétlenségek számát nagy mértékben szaporította, mert az arány olyan, hogy a míg a nem villamos üzemű kocsik által való elgázolásoknál 351 esetben mindössze 12 halálos kimenetelű fordult elő, addig az 1897. esztendőben a villamos vasutaknál 96 elgázolásnál 15 haláleset fordultelő. Tehát világos, hogy a főváros közlekedésének bármennyire érdekében állanak a villamos vasutak és — a mint nem is tagadom — azok nagyon alkalmasak a fővárost kellő nivóra emelni és a közönség kényelmét és közlekedési igényeit kielégíteni, mindazáltal kétségtelen, hogy a villamos közlekedés a személybiztonság nagyobb veszélyeztetésével jár. Semmiesetre sem zárkózhatom azonban el attól, hogy — a mint t. belügyminiszter úr beható nyomozás és vizsgálat után kifejtette — ha fordultak is elő ilyen igazán sajnálatra méltó elgázolások, sem a gyorsaságot kellőleg ellenőrizni képes mérő készülékek, sem pedig oly mentőkészülékek, melyek teljesen beválnának, be nem mutattattak és a miként a miniszter úr előadta, más államban sínesének alkalmazva. Mindazonáltal, t. ház, én azt hiszem, hogy ez azért nem elegendő ok arra, hogy a villamos vasutak oly nagy gyorsasággal közlekedjenek, a^mely a kellő igényeken is túlmenve, a fő-