Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-295

m '295. országos ülés 1898, I. május 10-én, kedden. síttetik. Gyakorlatilag, kérdem, hogy fogja a központ az ellenőrzést, a támogatást gyakorolni? Á központ igazgatói és hivatalnokai, még ha fizikai idejük engedné is, nem képesek erre, mert a különböző vidékek különböző viszonyait, különböző embereit nem ismerik. Igénytelen nézetem szerint egy vidéki szövetkezeti központ lenne a czentrum és a község közé állítandó; ennek kezébe futnának össze a szálak s tagjai első sorban a kisszövetkezetek igazgatói lennének, ezek időközönkint összejőve, gyűléseiken az igazi szövetkezeti eszme apostolai és terjesztői lennének. Csak akkor, ha egy ily lánezolat alakjában függ szervesen össze az egész hálózat az egész országban, s azt a szabad elhatározás teremni meg, a szabad egyesülés éleszti oly intézménynyé, mely szabadságon alapniva, a szabadság nemes öntudatára nevel, akkor teljesítheti igazán a központ hivatását, mert a jelenlegi tervezet keresztülvitelére bármely budapesti pénzintézet alkalmas. A 66. §. a központot felruházza azon joggal, hogy képviselőségeket állítson ; de ez sehogy sem felel meg az általam kifejtett szövetkezeti szellemnek. Mert valószínűleg ily képviselőségül, mint legkényelmesebb, egy vidéki pénzintézet fog kineveztetni. Nos kérem, ez teljesen azon állapotot juttatja érvényre, mely ellen aggályaimat fentebb kifejezni szerencsém volt. Az egész törvény egy nagy országos bankot szervezne, melynek czíme: »szabadalmazott szabadelvű bank« (Derültség.) szabadság nélkül, állami kedvezménynyel; kliensei a kisemberek, ha kormánypártiak; konkurrense pedig mindaz a vidéki pénzintézet, mely képviselőségre nem méltattatatott. Mily szép alkalom a vidéki pénzintézetek vezéregyéniségeinek, maguknak ismert szabadelvű érdemeket szerezni. Nekem más a felfogásom; én nem akarnék konkurreneziát csinálni a vidéki iutézeteknek. Azoknak más a hivatásuk. Ily nyereségre irányuló részvénytársaságok nem az individuumok, de a holt részvénynek állnak szolgálatában, ők nem hivatottak az esisztencziák prosperálása vagy bukása, de igenis a részvényeknek, legyenek azok bár egy kézben, vagy akár a külföldön összpontosítva, érdekeit Őrizni: ezzel ellentétben a szövetkezet igazgatójának kötelessége belenézni adós tagjának anyagi és erkölcsi exisztencziájába, egy földhöz ragadt szegénynek, ha józan, takarékos, munkás ember, hitelt nyújtani, a nép jobb megélhetése felett okoskodni, falujában a közvetítés illegitim haszna ellen küzdeni, ha lehet, megmenteni a birtokot régi tulajdonosa számára; egy szóval föntartani, konzerválni úgy az anyagi, mint az erkölcsi javakat s tanítani azon az alapon, hogy segíts magadon, az Isten is megsegít. A mai tanügyi politikánk legnagyobb baja, hogy sokat tanít és keveset nevel. A népiskolákban tiz geográfiai óra helyett egy erkölcstani órát kellene szervezni, sőt felnőttek részére akár Budapesten is. A szervezet ezen birálatánál némely más hibára is rámutathatnék, melyek azonban a részletes vitánál nemcsak koriigáihatók, de óhajtandó, hogy ez épen a kormány részéről eszközöltessék azon egyszeiű okból, mert az angol felsőház régi nagyszerű vétójoga »Nolimu8 leges Angliáé mutari«, szabadelvű magyar fordításban így hangzik: »És általunk nem szavaztatik meg, csak a kormány bécsengetésére, de arra minden«. (Derültség a hal- és szélső baloldalon.) így áttérek aggályaim harmadik osztályára. Ez a miniszteri omnipotenczia, melyből ugyan látszólag egy keveset leengedett faragni a kormány a bizottságokban, de az lényegileg a régi maradt. T. ház! Én nem tartozom azok közé, kik az állam feladatát Lassale szavai szerint egy »éjjeli őr« szolgálatára akarják devalválni; hiszen épen Anglia törvényhozása a legfényesebb példa, hogy ott az állam, mihelyt társadalmi érdekről van szó, egész merészen kezeibe veszi a gondoskodás kezdeményezését, mert, igen helyesen, ott úgy gondolkoznak, hogy feladata az államnak segítőleg közbelépni, hol az egyesek ereje gyenge, de az állami beavatkozás tartsa meg e határokat, mert ott, a hol a társadalmi feladatok megvalósításába hivatatlan kézzel belenyúl, ott a társadalom többi szervei el fognak csenevészedni. Deák Ferencz azt mondja: »A szabadságnak mindazon korlátozása, a melyet a társaságos lét ma nem kivan, nemcsak a polgárok boldogságát sérti, hanem a hátrányos viszonyok miatt korlátozást nem kiváuó természeti jussokba is belevág.« Épen a szövetkezetek terén az állam legmagasabb feladata az egyének tetterejét sorompóba hívni, s miután ez csak a teljes szabadság alapján történhetik, több és nagyobb ingerencziát magának nem tarthat fenn az állam, mint a legfőbb ellenőrzési jogot. Nagyon helyes, ha ez az ellenőrzés lehető szigorúan foganatosíttatik, de csrk addig a mértékig, hogy az ne valljon gyámkodássá, mert gyámságra csak kiskorúaknak van szükségük, a kiskorúak tetterejében pedig kevés a remény. T. ház! A javaslat legfőbb momentumát a központ szervezetének helyes megoldása képezi. A központ alapszabályain nyugszik az egész épület; mert nagyrészt a központ szervezi is, de mindenesetre az irányítja, alimentálja s autokrata jogokkal kormányozza az összes falusi szövetkezeteket az országban. Az összest emlí-